Ám régi tartalommal köszöntök minden kedves olvasót itt a sirbali.hu-n
Már régen megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy kellene egy saját domain, és saját tárhely, mert hát az extra néha igen csak különösen viselkedett. De aztán ez a gondolat sokszor került a szőnyeg alá, míg végül egy nyári éjjelen hirtelen felindulásból meg nem rendeltem a domaint. Innen már nem volt visszaút És mostantól van a web-nek egy olyan kis szeglete, amit igazán a magaménak tudhatok és azt tehetek, amit akarok.
A régi helyről áthoztam a postokat és a kommenteket, de minden más szemetet ott hagytam, így tiszta adatbázissal kezdhetem az új életemet. Történt egy apróbb skin váltás is. Ez valamivel színesebb, ám még így is kellően elegáns, azt hiszem illik hozzám
Az eddig megszokott módon a bejegyzések mostantól is rólam fognak szólni, vagy ha nem is rólam, de legalábbis arról, hogy mi történik a kis világomban, mit tartok érdekesnek, miről milyen véleményem van. Szóval semmi igazán kardinális változás. Ha csak az nem hogy ezentúl igyekszem többet és rendszeresebben írni.

Google Reader-eket beizzítani, nehogy lemaradjatok valamiről
Postok RSS-e itt: http://sirbali.hu/feed/
Kommentek RSS-e itt: http://sirbali.hu/comments/feed/

Minden kritikát szívesen fogadok

Mikor idestova már majdnem egy éve szert tettem eme okos kis jószágra, akkor hirtelen felindulásból minden appot feltelepítettem rá, amit megláttam. Mindegy volt hogy játék, vagy utility, ami tetszett azt már nyomtam is rá. A végén aztán ott tartottam, hogy lett 6-7 oldal app, ebből kb. olyan 4 oldalt egynél többször nem használtam. Ma már eljutottam oda, hogy csak négy oldalnyi van, de azok közül szinte mindegyiket nap mint nap használom, amit meg nem azt is legalább egyszer egy héten.
Most következzen az első oldal app-jainak bemutatása.

Mail: Azt hiszem ezt nem kell bemutatni. Default levelező app, gmail fiókom bekötve. Számomra tökéletes, ami nekem kell azt ellátja.
Notebook: Mikor még az alap notebook elég butácska volt (3.0 előtti időkben) akkor tettem fel ezt a jegyzettömb alkalmazást. És főként azért szeretem, mert külső webes szolgáltatással szinkronizálható, így egy esetleges restore-kor sem kell búcsút intenünk a jegyzeteinknek. Az utóbbi időben ide jegyzem fel a mindennapi eseményeket.
AccuWeather: Szinte bármely település időjárását figyelemmel követhetjük. Az app az accuweather.com adatbázisát használja, tehát működés közben wifi kapcsolat szükséges. Lehetőségünk van egy adott hely aktuális időjárását lekérni, vagy óránkénti előrejelzést is kérhetünk, de akár a 15 napos előretekintés is rendelkezésünkre áll. Ha iPhnone-nal rendelkezünk, akkor a gps pozíció alapján beméri a helyzetünket és annak megfelelően mutatja az időjárást.
Spend: Pénzügyi nyilvántartó program. Na nem kell valami vállalati szintű mérlegprogramra gondolni. Ezzel könnyen nyilvántarthatjuk a költségvetéseinket. Mikor mennyit költöttünk. Szépen felvesszük a kiadásokat/bevételeket és látjuk, hogy mennyi pénzünk van. Persze ha elmulasztjuk beírni az éppen aktuális kiadást, akkor pontatlan lesz a mérleg, de ez már usererror.
PCalc: Számológép. Igazából nem tudom miért telepítettem fel, végül itt maradt az idők során. A beépített számológépet hivatott leváltani. Álló módban egy standard számológép, ám ha elforgatjuk a kijelzőt, akkor hozzáférünk a bővített funkciókhoz. Választhatunk programozói vagy mérnöki kiosztást is. Valamint találunk benne egy kis mértékegység-átváltót is.
TwitterFon: Twitterkliens.
Snap: LAN felderítő eszköz. Értelemszerűen wifi kell a működéséhez. Megmutatja az egy hálózaton lévő hostokat. Hostokon portscan-t végezhetünk, routereknél http port esetén safari-t nyit, ahol egyből a login panelt kapjuk.
SpeedTest: A speedtest.net sebesség tesztelő oldal saját app-ja. Megmérhetjük épen aktuális internet kapcsolatunk sebességét. Az eredményeket elmenti, azokat akár e-mailben el is küldhetjük.
Flashlight: A cydiaból beszerezhető elemlámpa program. Teljes fényerőn világítja fehér színben a kijelzőt, jelentős mennyiségű fényt generálva. Na, ufókat mondjuk nem fogunk idecsalogatni, de éjjel a sötét lakásban már kényelmesen elnavigálhatunk a segítségével.
WifiTrak: Wifi kereső. Automatikusan feltérképező az adott hely wifi ellátottságát. A nyílt hálózatokhoz beállítástól függően megpróbál automatikusan csatlakozni, siker esetén ezt hanggal is jelzi. 1-60 másodpercig beállítható, hogy mekkora intervallumonként scannelje újra a környéket.
Facebook: A facebook.com hivatalos app-ja. Sok magyarázatot nem igényel.
Nimbuzz: Remek kis instant messengering progi. Képes több protokollt is együtt kezelni, így egy appból csetelhetünk msn-en, facebook-on, gtalk-on. De ismeri még a skype-ot, az aim-et és még sok egyéb szolgáltatót is. Kontaktlistánkból összeszedi a telefonszámmal rendelkező kontaktokat és őket akár fel is hívhatjuk, persze ha beállítottunk megfelelő szolgáltatót. Képes push notification-re is, az app bezárása esetén még egy ideig onlineak maradunk és az ezalatt érkezett üzeneteket megjeleníti a képernyőn kis pop-up formájában.

Dock
Music: Sok magyarázatot nem igényel.
Todo: Rendkívül jól használahtó tennivaló kezelő. Létrehozhatunk egyszerű tennivalókat, projekteket (alfeladatokkal) vagy egyszerű listákat. A tennivalókat folder-ekbe rendezhetjük, tag-ekkel láthatjuk el. Képes a context-ek használatára is. Akárcsak a Notebook ez a is szinkronizálható a Toodledo-val így restore esetén nincs veszve semmi. De ha úgy tartja kedvünk akkor a Remember the Milk-hez is hozzácsatolhatjuk. Kezeli a push notification-t egy tennivaló lejárati idejekor pop-up-pal és hanggal jelzi, hogy itt az idő.
Calendar: Sok magyarázatot nem igényel.
Safari: Sok magyarázatot nem igényel.

Hamarosan folytatjuk a második oldallal.

Te milyen appokat használsz?

A rettentő fontos és felelősségteleljes vezetés közben azért egy napra sikerült ellógni a volán mögül, hogy néhány kedves jóarc ismerőssel végigjárjuk Robert Capa életművét. Erre a letaglózó időutazásra a Ludwig múzeumban került sor. Itt követhetjük végig e zseniális ember csodálatosan produktív, ám szomorúan rövid életét. Itt most eltekintenék életútjának ismertetésétől, ezt előttem már megtették nálam kompetensebb személyek.
Rövid élete alatt elkattintott néhány ezer felvétel közül, pár száz került kiállításra a múzeumban. A képek jelentős hányada háborús tudósítás, mivel Capa haditúdósítóként kereste meg a filmre valót. Láthatunk képeket a spanyol polgárháborútól kezdve a normandiai partraszálláson át a felszabadított Franciaországon keresztül az indokínai háborúig. Háborúkban készült képei mind-mind a megrázó, nyers valóságot ábrázolják, nem akar mást mutatni, mint ami valójában egy háború: halál és pusztulás. Helyenként láthatunk néhány beállított képet a hátországban állomásozó katonákról, ám nem ezek azok a felvételek, amik magukkal ragadnak. Sokkal inkább a harc közben készül képek, azok mik előtt elidőzik az ember és közben elgondolkodik, hogy honnan volt ennek az embernek ehhez bátorsága. Ilyen például az a kép, amit ejtőenyős ugrás közben (!) készített. Vagy ilyenek a normadiai partraszállás során, az Omaha Beachen készült felvételek, ahol válogatás nélkül kaszálták a német géppuskák a partraszálló katonákat. De említhetném azt a képet, amit Berlinben készített, mikor járőröző amerikai katonákkal tartott és német orvlövészek támadtak rájuk, megölve egy amerikait. Természetesen háborúk után/között is alkotott, de én személy szerint jóval erőteljesebbnek érzem a háborús képeit, mint amiket békeidőben készített.
Sajnos tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála is a fotózásnak volt köszönhető. Az indokínai háborúban taposóaknára lépett, miközben igyekezett minél közelbb kerülni az előrenyomuló katonákhoz. Mert, ahogy a szállóigévé vált mondása tartja: “Ha nem elég jó a képed, nem voltál elég közel”.

Mindenképpen érdemes ellátogatni erre a kiállíásra, ha fotózol azért, ha a háborús dolgok érdekelnek azért, de ha másért nem hát azért, hogy egy kis kultúrát szívj magadba

Mikor réges-régen, a középiskolában lehetőség adótt rá, hogy megszerezzem a jogosítványt kocsira, gondolkodás nélkül belefogtam. Tudtam, hogy az soha nem árt, ha rendelkezem egy ilyen papírral is. Az azóta eltelt hat év alatt a vezetés nálam szépen lassan egy olyan elfoglaltság lett, ami akármikor képes kikapcsolni és megnyugtatni, még ha ez nem is mindig látszik a kocsiban De rendkívül mód szeretek vezetni, és ez megmarad akármennyi hülyével is találkozom az utakon.
Így esett, hogy mikor a múlt hét végén megkerestek, hogy szeretnék-e söfőrködni egy hétig, akkor gondolkodás nélkül igent mondtam. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy pontosan mire is vállalkoztam. De utólag is azt mondom, hogy nem bántam meg, hogy így döntöttem Egy rendkívül élvezetes ám ugyanennyire fárasztó hét van mögöttem. És annak ellenére, hogy még soha nem csináltam ilyet ez előtt, azt hiszem sikerült jól megoldanom minden feladatot. Azt kell mondjam, hogy ezt akár hivatásszerűen is szívesen űzném, na nem ennyire intenzíven és kimerítően, de mindenképpen megpróbálnám
A dolgom az volt az elmúlt héten, hogy a Junior Női Kézilabda Európa-bajnokságon a szponzor által biztosított autóval, oda menjek ahová mondják, amolyan szállítós meló.
Most pedig következzék az elmúlt hét kronológiája.

Hétfő

Hétfői nap reggelén egy gyors egyeztetés után indultam Győrbe, ahonnan el kellett hoznom az autót. Reggel fél 11-kor indultunk Szombathelyről, ám a kocsit csak este 6-kor kaptam meg, mivel napközben még fuvarban volt. Ezért az egész napomat semmittevéssel töltöttem Győrben. Szerencsére délután már elkezdtek edzeni a csarnokban a kézis lányok, úgyhogy volt valami néznivaló
Aztán lassan eljött az este, és mikor megláttam a kocsit nem hittem el, hogy valóban ez az! Egy teljesen új, gyöngyörű Citroen C3 picasso volt Igazán feltűnő, rikitó zöld színben, mindössze 11000 km-rel, még érezni lehetett rajta a gyár illatát. És mivel promóciós autó volt, ezért belekerült minden földi jó, amivel egy ilyen kocsit fel lehet szerelni. Volt benne többek között két zónás klíma, két funkciós tempomat, mp3 lejátszós rádió, négy elektromos ablak, teljes tetős napfénytető. Az 1,6 literes dízelmotor elsőre kicsinek tűnhet, de egy egész ménes lapult a motorháztető alatt. Gázadásra a 110 ló valami irdatlan módon kezdte el húzni a kocsit előre. Nagyon élvezetes volt vezetni. Fájt is nagyon érte a szívem mikor vissza kellett adnom a hét végén.

Miután birtokba vettem azonnal indultam Kőszegre, hogy az Írottkő Hotelbe vigyek pár dvd-t, majd onnan Szombathelyre, hogy még gyorsan felvegyek egy GPS-t, amire másnap igazán nagy szükségem volt. Majd innen indulás haza gyorsan aludni egyet. Mire hazaértem már jócskán fél 11 után járt az óra.
Alább látható az aznapi út, 177 km.
View Larger Map

---

Kedd

Keddi nap első feladata Ferihegyről Szombathelyre hozni egy izraelből érkező hölgyet. Bükről éjjel 4 órakor indultam Ferihegy felé, szerencsére ilyen korán még elenyésző forgalom volt, úgyhogy kényelmesen odaértem. Budapesten a gps segítségével navigáltam át, nagyon okos kis szerkezet, rendkívüli módon megkönnyíti a vezetést. Majd Ferihegyről visszaindultunk Szombathelyre. Az út eseménytelen volt, szerencsére. Szombathelyen a nap további részében az Arena Savaria-nál állomásoztam, és onnan mentem pár helyre, csak helyi fuvarok voltak. Este 8 órakor két svéd játékost és az edzőjüket kellett visszavinnem a hotelbe Kőszegre. Majd onnan mentem vissza Szombathelyre. Ekkor már 9 óra körül lehetett, de számomra a nap még nem ért véget. Minden meccsnap után a versenyiroda elkészítette az aznapi mérkőzések statisztikáját egy kis füzetbe foglalva. Ezeket a füzetek viszont csak jócskán este 10 után készültek el. Ekkor kellett ezeket nekem még a Claudius Hotelbe és Kőszegre elvinnem. Nem volt ez másként ma sem, miután elkészültek a bulletinek azokat szétosztottam, majd Kőszegeről indultam haza Bükre.
Alább látható az aznapi út, 594 km.
View Larger Map

---

Csütörtök

Csütörtök reggeli úgy indult, hogy reggel fél 8-kor egy osztrák bíró hölgyet fuvaroztam haza Bécs környékére. El kell, hogy mondjam, hogy az ausztriai utak fényévekkel jobb állapotban vannak mint a magyarok (ha ezt eddig nem tudtátok volna). Bécsből délre értem vissza Szombathelyre, és azonnal indulhattam is a következő fuvarra. Szombathelyről vittem két játékvezetőt és egy EHF megfigyelőt Győr melletti Rigópusztára, ahol valamiféle találkozójuk volt. Majd amíg ők értekeztek, addig én elugrottam gyorsan a győri versenyirodába, elhoztam pár dvd-t. Ezután vissza Rigópusztára, ahonnan két török bíróval és egy svéd EHF megfigyelővel megrakodva indultam Szombathelyre. Őket leraktam a szállodánál, majd ezzel a lendülettel már haladtam is tovább Kőszeg felé, hogy ott felszedjem a csapatok vezetőit és beszállítsam őket a Claudiusba megbeszélésre. Amíg ők megbeszéltek én addig gyors vacsoráltam egyet, így este 9 felé a nap első étkezéseként nem esett rosszul Fél óra alatt elmondták, amit akartak, én meg visszafuvaroztam őket Kőszegre, aztán onnan indultam haza aludni.
Alább látható az aznapi út, 619 km.
View Larger Map

---

Péntek

Pénteken reggel Szombathelyről vittem Kőszegre az egyik ott elszállásolt csapat magyar kísérőjét. Majd miután visszaértem Szombathelyre sok dolgom nem volt, csak egy pár városon belüli kisebb fuvar. Eléggé unalmas nap volt ez. Éjjel még azért várt rám egy bulletin szállítás, csak szokás szerint Kőszegre. Onnan meg haza.
Alább látható az aznapi út, 234 km.
View Larger Map

Szombat

A szombati nap szinte a pénteki teljes mása volt, kivéve a reggeli kőszegi fuvart. Szóval tömény unalom. Igaz, hogy közben néztem a meccseket, de már hozzászoktam, hogy jövök-megyek, ez meg így azért elég szenvedés volt.
Alább látható az aznapi út, 103 km.
View Larger Map

Vasárnap

Mai egyetlen feladatom az volt, hogy kedden lehozott hölgyet vigyem vissza Ferihegyre, mert utazik haza. 6-kor indultunk Szombathelyről, lévén hétvége volt, ezért kevesebb forgalommal számoltam, és jobb közlekedési viszonyra számítottam. Ez be is jött, 2 óra 43 perc alatt felértünk Ferihegyre. Voltak olyan szakaszok, ahol a 86-es úton nem volt hosszú ideig sem előtt sem utána autó, ami azért nagy szó mert hétköznap ezen az úton alig lehet haladni.
Hazafelé Győr előtt sikerült belefutni egy balesetbe. No nekem nem lett semmi bajom, szerencsére, már megtörtént mire odaértem. Győr felé tartva a leálló sáv melletti szalagkorltának ütközött egy fiatal leányzó. A vadonatúj Volkswagen Bora-ját rendesen odacsapta, mert kinyílott a jobb oldali első és hástó függönylégzsák is. Az autó orrától a faráig végig lenyúzta a festéket. A sofőrnek nem lett baja, mert ott sopánkodott az autómentő mellett. Az volt a szerencséje, hogy senki nem csapódott bele, mert ahogy láttam az aszfalton a nyomokból azért belógott a külső sávba, mikor megállt a pörgésben.
Alább látható az aznapi út, 524 km.
View Larger Map

---

Az elmúlt egy hét konklúziójaként levonhatom, hogy vezetni jó! Főleg egy ilyen kézreálló autót. Nagyon intenzív és kimerító hét volt, de rettentő mód élveztem. Számításaim szerint ebben a hat napban 2300 km-t vezettem le. Ami lehet, hogy egyesek szemében nem sok, de nekem, aki ennyit még nem vezetett egszerre, sok. És jóleső érzéssel tölt el, hogy megbíztak benne ennyire, hogy ezt a feladatot én végezhettem le

A szombati nap volt a XXI. World Games zárónapja. Ma kerültek lejátszásra a döntők és helyosztók.
A fehér csapat az 5., 6. helyért játszott a kékek ellen. Szinten egy szoros meccsen sikerült legyőznünk őket, megérdemelt győzelmet arattunk 28-25-re.
A World Games döntőjét a narancs és zöld csapat játszotta. A zöldek az elején még igyekeztek tartani a lépést, ám ahogy telt az idő a narancs egyre jobban elhúzott, míg végül 27-18 lett az eredmény. Így a Világjátékok győztese a narancs csapat lett, abszolút megérdemelten, hatból hat meccset nyertek.
A délután folyamán az időjárás kegyes volt hozzánk, így tudtuk pótolni az elmaradt gyöngyösfalui kirándulást. A Holdfényligetben mindenki talált magának megfelelő szórakozást. Volt aki az íjászpályára ment, ahol céllövést gyakorolhatott. Volt aki kólás rekeszekből épített tornyot, és voltak akik a fákra felépített kötélpályát próbálták ki.
Majd este következett a záróceremónia és a díjak átadása. Minden csapat minden játékosa kapott egy érmet emlékbe, valamint egy üveg névre szóló bort. Kiosztásra kerültek különdíjak is, úgymint legjobb férfi góllövő: Simon Thomay, fehér csapat, 58 gól. Legjobb női góllövő: Szóka Orsolya, narancs csapat, 20 gól. Legjobb férfi játékos Stefan Bielik, narancs csapat. Legjobb női játékos: Pavlinka Gründlerová, piros csapat. Legjobb kapus: Stefano Giozzi, narancs csapat.

A díjak átadás után pedig hajnalig tartó buli következett. Folyt a sör, a bor, a pálinka, néha szó szerint. Végül négy óra körül kerültünk ágyba. Szerencsére vasárnap már nem kellett korán kelni, így valamelyest ki tudtam pihenni magam

Összességében elmondhatom, hogy hihetetlenül nagyon jól éreztem magam ezen a héten. Délelőtt kellemesen fárasztó meccsek, este/éjjel kellemesen fárasztó bulik. Azt elmondhatom, hogy nem kis dolog egy ilyen játékot megszervezni, de mi megcsináltuk, minden komolyabb fennakadás és gond nélkül Senki nem panaszkodott, minden a lehető legnagyobb rendben ment. Jó hogy részese lehettem ennek