Szeptember végén került megrendezésre Szombathelyen az I. Magyar Tornász Grand Prix. Mivel korábban már sikeresen együttműködtem a szervező céggel, ezért ismét megkértek, hogy segítsek nekik, és legyek sofőr az eseményen. A feladatom annyi volt, hogy a reptérről a szállodáig eljuttassam a csapatokat. Lévén, hogy egy csapat nem négy emberből állt, egy 9 személyes Volkswagen kisbusszal teljesítettem szolgálatot. Az első pár kilométeren még furcsa volt, mivel előtte még nem vezettem ekkora autót, de gyorsan kiismertem és hozzászoktam, utána már egész kellemes volt vezetni.

Szerda
Az első fuvarom Bécs mellé, a schwechati repülőtérre szólt. 8 mexikóit kellett hazahoznom Kőszegre. A mexikóiak gépe elméletileg 13:15-kor szállt le. Én 11 órakor indultam, biztos ami biztos alapon, ki tudja milyen forgalmiviszonyokra kell számítani. Szerencsére Ausztriában nem csak beszélnek az autópályaépítésről, hanem építik is azokat. Gyakorlatilag a határtól a reptérig végig autópálya. Az első pár kilométer csak autóút, de az is rendkívül jó minőségű, annyi a különbség, hogy nincs beton elválasztó a két forgalmisáv között. De visszatérve a mexikóiakra. 13-kor már ott álltam az érkezésnél, kis táblával a kezemben, és türelemesen vártam. És vártam, és vártam, és vártam. Két és fél órát vártam rájuk, közben szóltam a főnöknek, hogy ugyanmár derítse ki, hogy mégis merre kószálnak. De nem sikerült semmi információt megtudni róluk. Így hát este fél hatkor elindultam haza. Még pont jól is jött ki, mert így el tudtam menni inter-crosse edzésre. Úgy voltam vele, hogy ha eddig nem jöttek most már ne jöjjenek, vagy majd megoldják valahogy az idejutást. Már több, mint egy órája beöltöztem a kapus cuccba, és zajlik az edzés, mikor csörög a telefonom. A főnök volt az, hogy MOST kell menni Schwechatra, mert a mexikóiak gépe 21:55-kor fog leszállni. Nekem meg a vércukor szintem szállt le, a vérnyomásom meg fel. Tetőtől talpig védőfelszerelésben, izzadtan, ázottan ott álltam és elátkoztam mexikót. Persze hát mit volt mit tenni, fogtam magam gyorsan kivetkőztem (nem magamból, de majdnem) és lóhalálában elindultam a reptérre. Annyiból jó volt, hogy éjjel már senki nem volt az utakon, az autópályán szinte nulla forgalom. Így azért lehetett menni. Nem sokkal 22 után értem oda. Nem volt nehéz észrevenni őket, egy halom ember, egy halom cuccal. Akkor már gondolatban vakartam a fejem, hogy hogyan fogok én ennyi köbméter embert meg felszerelést betömöríteni egy nulla rakterű kisbuszba. Aztán a parkolóházban már tényleg vakartam a fejem, mert az istennek nem akartak beférni. Sakkoztunk ott egy jó negyed órát, míg végül valahogyan csak sikerült. Aztán útközben kiderült a késés oka is: a londoni Heathrow reptéren kellett átszállniuk, de az átszállásra nem volt túl sok idejük, és még a vámosok is szivóztak velük, szóval lekésték, és csak a későbbi géppel tudtak eljönni, amire ráadásul meg kellett venniük a jegyet megint. Ekkor már annyira nem voltam rájuk mérges, végülis nem az ő hibájuk volt, hogy nem értek ide. Végül biztonságban leszállítottam őket Kőszegre, én meg már fél egyre otthon is voltam.
Alább látható az aznapi út: 543km.

Csütörtök
Csütörtökön elméletileg -igen, csak elméletileg- a Ferihegyi repülőtérről kellett volna hazahoznom Kőszegre öt svájcit. Akárcsak tegnap ismét kellő időt szánva az utazásra már korán, 7 órakor indultam, így a 11:25-ös landolás előtt már jóval korábban ott voltam. Szokás szerint az érkezésnél álltam a kis táblácskával és vártam őket és reméltem, hogy a tegnapi eset nem ismétlődik meg. De gondolom most már sejtitek, hogy miért írtam, hogy elméletileg. Ismét vártam vagy két és fél órát, és ismét próbáltam valami infot szerezni a főnöktől, és ismét alig tudtam meg valamit. Főnök annyit mondott, hogy jöjjek haza üresen megint. Már éppen indultam volna, mikor hív, hogy mégse menjek már haza üresen, mert tudja mikor érkeznek a svájciak. 14:30-kor száll majd le a gépük. Oh gondoltam magamban, az már nincs is messze. És ekkor tette hozzá, hogy nem Ferihegyen, hanem Schwechaton! És ez az információ hozzám 14:00-kor jutott el. Ferihegy és Schwechat között barátilag is van vagy 2,5 óra út meg egy olyan 240km. De hát mit volt mit tenni, a lovak közé csaptam és valóban sikerült 2,5 óra alatt megjárni ezt az azért nem kicsi távot. 16:30-ra értem Schwechatra, ahol szembesültem a helyzettel, hogy nem öten vannak, hanem csak hárman. No de sebaj, legalább befértek a kocsiba. Útközben mikor kérdeztem tőlük, hogy hogyan volt ez, hogy nem Ferihegyre jöttek meg nem akkor amikor kellett volna, akkor néztek rám olyan hülyén, hogy én most miről is beszélek. Mert náluk soha nem volt szó arról, hogy nem Schwechatra jönnek. Szóval ezt valaki, valahol nagyon elbaszarintotta. Végül biztonságban megérkeztünk Kőszegre. Megvártam míg kipakolnak és vacsoráznak aztán utána átvittem még őket Szombathelyre. Onnan meg elmentem haza. Egész korán, már este kilenckor otthon voltam.
Alább látható az aznapi út: 632km.

Hétfő
Hétfőn hajnali 5 órakor indultunk Kőszegről Schwechatra, a három svájci leányzóval, meg három angol sráccal. Ezzel a nappal szerencsére nem volt sok kavarodás, minden az irányításom alatt volt. Pontosan indultunk, pontosan érkeztünk. A végére azért, hogy mintegy megkoronázza ezt a három napot még becsúszott egy kis közjáték. Miután visszaértem Szombathelyre és leadtam a kocsit is, utána hív főnök, hogy menni kellene Kőszegre, mert az egyik csapat nem fér be a buszba, mert annyi a csomag, hogy nincs már hely. Én a Fő téren élveztem az októberi nyár utolsó sugarait ekkor. Nagy léptekkel megindultam a cég felé, hogy hát akkor ha munka van, akkor munka van. Már félúton jártam, mikor megint csörög a telefonom, főnök az, mégse kell menni, mert valahogy betömörítették őket. Zseniális
Alább látható az aznapi út: 272km.

Van, aki ennyi szopás után már elátkozta volna még a csillagokat is, sőt én is azt tettem volna, ha nem azt csinálhattam volna, amit nagyon szeretek. Mert vezetni azt imádok. És végülis jó idő volt, a kocsi is jó volt, az órabér nekem ketyegett, szóval semmi olyan túl rossz nem történt. Igaz, hogy ha kicsit jobban összejönnek a dolgok, akkor 1400km helyett csak 900km-t megyek, de én ezt így is nagyon élveztem

Most, hogy már hivatalosan is vége van úgy érzem itt az ideje, hogy visszatekintsünk és emlékezzünk rá, hogy mi is történt az utolsó igazi nyáron. Hogy mitől utolsó, hogy mitől igazi? Ez volt életem utolsó olyan nyara, ami még igazán az enyém volt. Mikor még diák voltam, mikor még igazán éltem. Mert tetszik vagy sem, de innentől már minden nyár hanyatlás. Innen már minden nyarat át fog itatni a munka sötét tintája. Mert ez a nyár még a felhőtlen szórakozásról és a kikapcsolódásról szólt. Ami nagyon furcsa, mivel egy nagyon kellemetlen és ugyancsak borús esemény volt ennek a kiváltója: nem készültem el a szakdolgozatokkal és nem diplomáztam le. Rendíkvüli módon paradox, de mégis ennek köszönhetem életem legjobb nyarát. Lássuk hát, mi is történt ebben a három hónapban.
Júniusban került megrendezésre a szokás inter-crosse Pannon-kupa, amin a csapat rendkívül jól szerepelt. És fantasztikus hangulat uralkodott és én is nagyon jól éreztem magam. És, legnagyobb meglepetésemre, én kaptam meg a legjobb kapusnak járó címet.
Majd alig, hogy végetért a Pannon-kupa már kezdőtek is a World Games szervezési munkálatai. Nagyon nagy esemény volt, rengeteg melóval, és legalább annyi, ha nem több, szórakozással, mert ahogy mondják “Kell egy hét együttlét”. Örülök, hogy ennek az egy hétnek részese lehettem, én nagyon élveztem.
A World Games fáradalmait nem nagyon volt módom kipihenni, mivel alig, hogy letettük az ütőket, rá két napra már indultam is a hajnali vonattal az ország másik végére, Bajára. Idén itt rendezték meg az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját, azaz az EFOTT-ot, ami az ország legrégebbi fesztiválja. Fesztivál jellegéből adódóan sátorozós buli, ami egyrészt tényleg buli másrészt viszont erős kihívás még a fiatal szervezetnek is. Nagy szerencsénkre sikerült pont azt a hetet kifognunk, mikor a legmelegebb volt az országban, így csak az utolsó nap estéjén érkezett hidegfront hűtötte le valamelyest a kedélyeket. Egy hétig ettünk, ittunk, buliztunk. De főleg ittunk és buliztunk. A végére azért elég rendesen megfáradtam, lévén nem vagyok tapasztalt fesztiválozó, ez volt az első ilyen esemény, amin résztvettem. De azt kell mondjam, rendkívül élveztem, a hétórás vonatút és az egy-hétig-jeges-vízben-fürdés ellenére is nagyszerű élmény volt. Jövőre ismétlés erősen ajánlott.
EFOTT-ról hazatérve volt alkalmam kipihenni magam, amivel éltem is rendesen. Az augusztus a sorozatnézésről szólt. Végigtekertem a Sopranos-ból mind a hat évadot, a Californication-ből mind a kettőt, Chuck első és második évad, Fringe első évad. Valamint elkezdtem nézni a Dark Blue-t és a Warehouse 13-t, amik a napokban érnek véget. Ezeket a sorozatokat ajánlom mindenkinek, mert nagyon jó és könnyed szórakozást biztosítanak. A Fringe talán az egyedüli, amelyik komoly wtf-élményeket válthat ki, de a többi az tényleg habkönnyű estimesének is jó.
Augusztus vége felé egy hétig sofőrként tevékenykedtem a Szombathelyi rendezésű Junior U19-es női Kézilabda Európa Bajnokságon. Itt egy kis bepillantást nyerhettem, hogy milyen megterhelő és koncenterációigényes a sofőrök munkája, ám ugyanakkor számomra ez szórakoztató és élvezetes is volt. Többször átfutott az agyamon, hogy akár hivatásszerűen is jó lenne ezt végezni.
Eljutottam végre valahára, hosszú tervezés és többszöri időpont csúsztatás után Budapestre is, Robert Capa életművét bemutató kiállításra. Egy fantasztikus fotográfus nagyszerű életéből egy lenyűgöző kiállítást láthattunk többedmagammal. Érdemes végigjárni a kiállított anyagot képről képre.
Ahogy beköszöntött a szeptember, úgy kezdődött ismét el az inter-crosse élet Szombathelyen. Kihasználtuk az alkalmat, hogy az egyetemen gólyatábori hét volt, itt igyekeztünk megismertetni a sportunkat minél több új emberrel. A gólyatábor teljes ideje alatt bemutatókat tartottunk és terjesztettük ezt az egyedi sportot. Azt kell mondjam, nem volt hiábavaló a fáradozásunk, mert 8-10 új embert sikerült magunkhoz csábítani. Néha esténként a helybéli régi kollegákkal azért egy-két-n sörre is sikerült leülni, aminek megint csak örülök.
Két év blogolás után elérkezettnek láttam az időt, hogy saját domain alá költözzek. Ezt a nyár végén tettek követték, és augusztus vége felé sikerült beindítani a sirbali.hu-t. Saját kis szeletem a web-ből.
Szeptember második hetében középiskolás osztálytalálkozón vettem részt, emléketetvén magunkat arra, hogy már 5 év telt el azóta, hogy sikeresen érettségiztünk. A találkozóra 31 emberből 25 eljöttek, ami meglepően nagy szám. Jó volt látni, hogy egyesek semmit nem változtak, míg mások megkomolyodtak. Páran már a házasságot, gyereket tervezik, páran már dolgoznak, de a többség még tanul. Jó volt újra találkozni a régi arcokkal.

Hát így telt el az én utolsó nyaram, a legjobb nyaram. Pörgésben, akcióban. Néha kicsit meg-megállva elmélázva, hogy aztán az új eseménybe ugorjak, míg végül el nem jön az ősz.

Mint azt a szemfüles olvasók már bizonyára észrevették a bal felső sarokba felkerült egy logó.
Köszönet érte Kikasznak, aki a homályosan felvázolt elképzeléseimből kihozta ezt formát Színében igazodik a téma színvilágához, formájában pedig igyekszik a tündevilágot felidézni. Szerintem remek lett

Következzék sorozatunk következő része. Mi van az iPod Touch-omon, a második oldal.

A második oldalra kerültek azok az alkalmazások, melyeket nem használok minden nap, de nem baj, ha van ilyen is a touch-on.

iWol: Ezzel app-pal interneten vagy LAN-on keresztül bekapcsolhatjuk a számítógépünket egy érintésre. Elég megadni neki a gépünk MAC-címét és már működik is a varázslat. Persze ha netről szeretnénk használni előtte be kell állítani a routerünket, hogy a megfelelő port nyitva legyen.
Jaadu VNC: Mint azt a neve is mutatja, ez az app számítógépünk vnc-n keresztül való vezérlésére alkalmas. Természetesen előtte a számítógépre telepítenünk kell egy vnc-szervert. Utána már szabadon irányíthatjuk gépünket, akár otthon az ágyból, akár az interneten keresztül távolról. A router konfigurálás erre is érvényes, ha netről használjuk.
Nem egészen rendeltetésszerű használata, de én szoktam egérként pótlékként is használni, ha lemerül az elem a vezetéknélküli egeremben. Teljesen jól helyettesíti.
Cydia: Mivel jailbreakelt touchról van szó, ezért a Cydia természetesen fent van. Sok magyarázatot nem igényel.
App Store: ehhez sem kell sokat hozzáfűzni.
Maps: Szintén magáért beszél.
Contacts: A beépített contactmanager. Túl sok bejegyzés nálam nincs benne, viszont ha iPhone-om lenne, akkor nagyon jól lehetne használni.
Videos: Sokat nem kell hozzátenni ehhez sem.
Countdown: Ez a kis alkalmazás arra szolgál, hogy nyilvántartsuk egyes eseményekig hátralévő vagy éppen eltelt időt. Felvehetjük például, hogy mikor hagytuk abba a dohányzást, és az app képe kiírni percre pontosan, hogy mennyi idő telt el azóta.
Discover: Dokumentumok nézegetésére szolgáló app. Kezeli a pdf-et, a doc-ot, az rtf-et, az xls-t és még sok mást. Tanulási célokra remekül felhasználható.
Currency: Árfolyam átváltó. Ismeri a világ összes valutáját, valamint az ezüst, arany és platina árfolyamot. Az adatokat internetről veszi, ezért a pontos árfolyamokhoz wifi szükséges.
Units: Egyszerű mértékegység átváltó alkalmazás. Gyakorlatilag mindenből válthatunk mindenbe.
Plurk: A plurk.com közösségi oldal saját app-ja.
Flickr: A flickr.com saját app-ja.

Te miket használsz?

Itt van az ősz, itt van újra. Nem csak az esős, rossz idő, de az inter-crosse (mi az az inter-crosse?) szezon is beindul újra. És ilyenkor mindig szembe kell néznünk a keserű ténnyel, hogy minden diplomaosztáskor egyre kevesebben vagyunk. A végzős hallgatók, akik jártak hozzánk mostanra már messze dolgoznak, a friss gólyákhoz meg nem jut el a sport híre. Ezért idén fogtuk a felszerelést és a gólyatábor első napján már kipakoltunk a sörsátor mellé, a bejárattal szemben, hogy mindenki jól lássa. Vittünk ki ütőket, labdákat, egy egész kapus vértezetet, meg egy kaput is. Valamint nyomtattunk sok-sok szórólapot, és boldog-boldogtalannak osztogattuk. Dobálóztunk egymással, a gólyákkal, beszéltünk nekik erről a sportról, igyekeztünk meggyőzni őket, hogy érdemes hozzánk járni. Mindezt a gólyatábor mind a négy napján.
Nagyon sokan kipróbálták, sokan mondták, hogy tetszik nekik, páran mondták, hogy ki is próbálnák. Túl nagy elvárásaink nem voltak, örültünk egyáltalán már annak, hogy ott lehettünk és legalább kipróbálta ennyi ember. Aztán eljött szerdán az edzés ideje. Várakozásainkat erősen felülmúlva 5 új ember érkezett, hogy ő szeretne hozzánk járni. Én személy szerint már annak örültem volna, ha csak egy ember is jön, de hogy öt, hát az fantasztikus És ami még jobb, hogy mind az öten azt mondták edzés után, hogy jövő héten is jönnek mert nagyon tetszett nekik
Tehát azt hiszem elmondhatjuk, hogy a négynapos promóciós akciónk sikerrrel zárult. Reméljük, hogy jövő héten még talán beesik egy-két ember, akkor már vége a regisztrációs hétnek, és elvileg mindenki itt lesz már. Szóval talán-talán lesz utánpótlásunk.
Ha esetleg érdekelne ez a sport, akkor szerdánként 19:00-20:30 Szombathelyen a Gépipari Műszaki Szakközépiskola (volt Latinka) tornatermében tartjuk az edzést. Szeretettel várunk