Esik. Megint. Szomorúan. Szürkén. Egyedül. Nézem. Van valami közös bennünk. Kitárom az ablakot. Hátratántorít az esőillat. A szél az arcomban csapja a vizet. Hagyom. Közben Chopin szól halkan. Halkan, szomorúan. Illik az esőhöz. Illik hozzám. Valahol megdörren az ég. Felhangosítom a zenét. Most ér a csúcsponthoz. Szeretem. Könnyű, mégis nehéz. Az eső alább hagy. Valahol megdörren az ég. Becsukom az ablakot. Esik. Ma is. Szomorúan. Szürkén. Egyedül. Esik.