Illetve szerettem volna ott lenni, legalábbis délelőtt. Katával gondoltunk egy merészet, és elhatároztuk, hogy kihasználjuk a fél napos tanítási szünetet és megírjuk a webszolg beadandókat. Fel is kerekedtünk hát és elballagtunk a 2007-es év könyvtárába, gondolván ott majd egy számítógépes munkaállomáson keresztül csatlakozunk a világméretű hálózathoz (a.k.a. Internet), de sajnos meglepő módon falakba, illetve üvegajtókba ütköztünk. Ugyanis a könyvtár zárva volt! Már kezdtem volna dühös lenni, de “véletlenül ( )” éppen ott lébecoló csoporttársaim elmondták, hogy a könyvtárosok igazán nem is akartak ám bezárni, de hát a bürokrácia az bürokrácia és a felsőbb utasítás ellen nincs mit tenni. Így a reggeli séta az ördögé volt De lévén hogy a határidők szorítanak és bármennyire szeretnénk nem tudjuk megnyújtani a napokat, ezért délután ismét meglátogattuk kedvenc intézményünket, ami nagy-nagy megelégedésünkre most már nyitva volt De ami fogadott arra nem voltam felkészülve. Már az értékmegőrzőben (vagy öltözőben vagy mi az) gyanús volt nekem, hogy gyakorlatilag nincs üres szekrény, no de tegyük fel, mindenki most jött könyvért. Hát meg egy nagy túrót, a mi fősulisaink nem olyanok ám, akik olvasni járnak a könyvtárba! Hogyne, ők netezni jönnek. És az még a jobbik eset ha csak neteznek. Rutinos róka lévén, aki tudja, hogy az első emeleten annyi esélye van géphez jutni, mint a 3 lábú sünnek átkelni a 6 sávos autópályán, kapásból a másodikra mentem. A második emeletre érvén a szokásosnál is rosszabb kép fogadott. Kifinomult üresszékérzékelő sejtjeimnek hála gyorsan sikerült találni egy üres gépet, ami ekkora tömegben nem kis dolog, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy milyen állapotok uralkodtak. Ha azt mondom zaj volt, semmit nem mondok. Jó az addig oké, hogy könyvtárkettőpontnulla, meg fiatalos szemlélet, meg felhasználóközpontúság, meg mittudomain. De az már nem oké, hogy a jobbomon a srác fülhallgatójából úgy ömlik rám a tucc-tucc mintha egy dikszóban lennék. Az sem oké, hogy szemben egy-egy rosszabb kör honfoglaló után az asztalt püfölik a vesztesek. Nem és az sem oké, hogy két sorral hátrébb másodpercenként prüntyög az msn. És az sem oké, hogy egyesek kocsmának nézik az olvasótermet és kiabálva(!) kommunikálnak egymással. És ennek a közepében ott vagyok én, az egyszeri naív olvasó, aki szeretne elolvasni egy-két cikket és referálni belőle, de valahogy nem tud koncentrálni mert nem képesített jógamester, hogy csettintésre kizárja a külvilágot a tudatából. Kövezzetek meg érte, de én úgy nem tudok figyelni, hogy körülöttem ordítva tüccog az msn, meg kattok a honfoglaló. Félreértés ne essék, tényleg nincs bajom a könyvtár közösségi térré formálásának gondolatával, nagyonis jó gondolat, de akárhogy nézzük ez az egész jelenetsor az olvasóteremben történt, ami a klasszikus terminológia szerint a könyvtár csendes övezete, bár úgy tűnik a 2.0dizálódással ez változni fog. Valószínűleg csak a rosszabb lelkiállapotnak köszönhető, hogy ezen ennyire felhúztam magam, és máskor ez fel sem tűnik. Mégegyszer mondom, nem kell a könyvtárban csendnek és hullaszagnak lenni, lehet beszélgetni, lehet zenét hallgatni, csak próbáljunk meg egy egészséges konszenzust találni, hogy aki olvasni akar az is megtehesse. Aki idáig elért annak köszi, most lehet kommentelni

Juhéj! Örvendjünk, és mulatozzunk, áldassák a Magasságos HÖK neve! Végre valahára, hosszú és nélkülözésekkel teli várakozás után végre megjött! Bár hogy mi tartott ennyi ideig az számomra rejtély, valaki bennfentes közölhetné. Az a gyanú még csak fel sem merül bennem, hogy a HÖK netán szándékosan tartaná vissza az ösztöndíjat és a (nem kevés) pénz kamatát meg eltenné zsebre. Áááá, biztos nem! Mindegy, ne firtassuk, lényeg hogy itt van, bár a számlámra még nem jött meg, de az már mindenképp jó hír, hogy a Neptunban már látszik, szóval ezt már nem lehet elsumákolni. Ami magát az összeget és annak számítási módját illeti, az már nem is felháborító, hanem inkább nevetséges. Mi, utolsó 2 szakos mohikánok sok órával, még több beadandóval, és tanulnivaló ha megfeszülünk akkor esetleg, mondom, esetleg el tudjuk érni a bűvös 4,91-es határt, hogy a legmagasabb díjkategóriába essünk, ez 27000ft. Na már most, aki egyszakosként lébecol errefelé, heti 2, jóesetben 3 napot, azoknak szakátlag van. Olyan átlagok és olyan összegek vannak, hogy az tényleg vicces, pl matek szakon 2,73-ra 38000ft, vagy anglisztika szakon 3,33-ra 45200ft (ez a mostani top), szóval eszméletetlen. Félreértés ne essék, én nem sajnálom tőlük ezt az összeget, csak ez nagyfokú aránytalánság zavar. Az, hogy míg mi a két szakkal szívunk mint a torkosborz, addig ők vígan élik életüket, és elteszik a nagy lét minden hónapban.

Idő? Idő! Szükségem lenne rá. Nagyon. Talán mindennél jobban. De nincs. Mióta főiskolás vagyok azóta nincs. Olybá tűnik, mintha minden napot megkurtítottak volna sok-sok órával. Furcsa dolog ez. Vannak pillanatok, mikor úgy érzem, hogy ha 36 órából állna egy nap az sem lenne elég, de van olyan is, hogy 5 perc is nehez akar eltelni, és azt kívánom bárcsak felgyorsíthatnám az egészet. Most itt állok a hét elején, de már most nem tudnék egy óra szabadidőt mondani. Megfulladok. Írjál beadandót, munkanaplót, készülj tanításra, zh-ra, segíts otthon, próbálj meg mindenkinek megfelelni. Azt hiszem megint összegyűltek a dolgok. És igen, idepostolok ahelyett hogy azt a tetves mikrotanítást írnám… És persze azt is tudom, hogy mindenkinek, hozzám hasonlóan, sok feladata van, de van aki be tudja osztani az idejét. Mindig is irigyeltem azokat, akik nem hagynak mindent az utolsó pillanatra. Most betábláztam az őszi szünetet, de már előre tudom, hogy nem fogom tudni betartani. És persze majd egy nap alatt akarom megváltani a világot… Aztán meg jön majd az epekedve várt téli rém, a vizsgadidőszak. Reggel felkelsz, tudod, hogy tanulnod kéne, mert különben csúfos bukás lesz a vége, de valahogy nem visz rá a lélek, és helyette minden mással foglalkozol, aztán azon kapod magad, hogy francba már megint este 8 van, és egy betűnyit sem tanultál. És ez így megy nap nap után, egyre jobban becsavarodsz, eluralkodik rajtad a pánik és az utolsó két napban akarod behozni a féléves lemaradást. És másnap a vizsgán imádkozol mindenkihez, aki szent, vagy éppenséggel nem, bízol a jó szerencsében, a tanárban, a többiekben. De aztán végül mégis elbuksz. Mert ugye nem lehet egy nap alatt megváltani a világot, valami Jézus nevű emberke megpróbálta, bele is halt szegény. Végül hajrá UV, valahogy azért csak sikerül, második UV-ra. A kettessel az indexedben megfogadod, hogy következő félévben máshogy lesz, hogy folyamatosan tanulsz. De ugyanmár, kit akarsz te átverni?! Persze, hogy megint mindent az utolsó napig halogatsz, és minden kezdődik előről. Azt hiszem most valahol itt tartok.

Mi hozott ide? Ja, hogy hova? Hát, ide. Ide a könyvtár szakra. Sok évvel ezelőtt mikor döntened kellett, hogy mit is írjál arra a bizonyos felvételi lapra, miért a könytár szakot írtad? Az én okom nagyon prózai. Mikor döntésre került a sor, mindenképpen számtech területen szerettem volna tovább menni, és mivel anno még kétszakos rendszer volt a menő, választani kellett még valamit. És akkor jött a kérdés, mi legyen az. Hmmm, talán matek? ÁÁ, soha nem voltam jó belőle. Akkor fizika! Azt meg már két éve nem tanultam. Legyen biosz! Az első békaboncolásnál elhánytam volna magam. Kommunikáció, művszerv soha nem érdekelt. Akkor mi legyen, mi legyen? Informatikus könyvtáros? Na, ez jól hangzik, meg még talán köze is van a számtechhez. Legyen ez! És nagy lelkesen, ifjonti hévvel beírtam. Gyermekkori ártatlansággal gondoltam, hogy itt is majd lesz jó sok informatika meg mellesleg egy kis könyvtáros képzés, és hogy milyen jó lesz nekem két szálon fogom tanulni a számtechet, infot De aztán a valóságot realizálván, az valami egész más lett, mint azt elképzeltem. És ez akkor és ott nem tetszett. Nem ezt vártam. De most hogy túl vagyok két gyakorlaton, és egyre mélyebbre kerülünk ezekben a dolgokban, kijelenthetem, hogy tetszik, határozottan tetszik! És szívesen csinálnám mindkét részét. Most egyesek megrökönyödhetnek, hogy “úristen, a feltárást is???!!! Te nooooormális vagy???”. Pedig igen, azt is de ez az olvszolgos dolog is bejön
Szóval kedves olvasóim (már ha olvas valaki, nem a gugli-bot nem számít ) Ti hogy vagytok vele? Miért pont ide?