Akartam írni valami világmegváltót és eget rengetőt és gondolatébresztőt és hűdecsudajót. Aztán ez az érzés elmúlt, közvetlen miután vacsiztam 
lehet üres gyomorral jobban megy a világmegváltás? Most nézem, hever itt egy félig kész post a gólyabálról, hááát ezt valószínűleg már nem fogom beblogolni, majd jövőre 
Ma annyi sok minden történt, hogy egészen beleszédültem. Jó persze biztos van akivel több minden történt, de az én bioritmusomnak ez is sok(k) volt.
Az egész kezdődött azzal, hogy reggel mint a villám az odvas fába, hasítot belém a felismerés, hogy nem hoztam magammal borítékot! Most ez így nagyon a közepébe, mi? 
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy ma tanítottam számtechből (még csak izolált környezetben, imitált osztályban), a téma az elektronikus levelezés volt. Jogosan merül fel persze a kérdés, hogy akkor mi a töknek nekem boríték. Hát azért kedves Olvasó, mert az órámat igyekeztem a hagyományos és az elektronikus levelezés közötti hasonlóságokra és különbségekre felfűzni. Na szóval onnan jöttem, hogy nem volt nálam boríték. Naiv ember lévén csak azért is megnéztem hajnali fél nyolckor a nagy postát, hátha nyitva van. Nem volt. Meglepő… Ekkor realizáltam, hogy ilyen korai órán a városban gyakorlatilag semmi sincs nyitva, eltekintve a főiskolától és a pékségtől. Ezen megfontolásból és abból hogy ilyen korán még nem egészséges ha az ember étkezik, utamat a D épület felé vettem, ahol átvészeltem azt a fél órácskát míg a posta nyit. És mellesleg sikerült jól meglepnem Katámat is aztán eljött a 8 óra, ő ment ZH-t írni én meg a postára borítékot vadászni. Jelentem a vadászat sikeres volt, 7,-ft-ért sikerült egy boríékot a magamévá tenni
Ezen az óriási sikerélményen felbuzdulva hatalmas elánnal indultam el a suliba a perint parti sétányon. Közben elgondolkodtam miért is jó facsemetéket derékba törni, kukát a vízbe hajigálni, padot összefirkálni, felszedni a kockakövet, szétszórni a szemetet. Aki járt arra akárcsak egyszer is tudja miről beszélek, ezeket a dolgokat valahogy nem értem meg. Bár valószínűleg az a szegény fiatal srác is ilyen dolgokkal küszködik, meg nem értettség, hátrányos helyzet, csúnya gonosz világ, vagy csak szimplán talajrészegek és ahogy az Alvin szám mondja “a telefonfülke nem üt vissza”. Bár azon igazán elcsodálkoztam, hogy a frissen telepített facsemeték még mindig egyben vannak, mondjuk valami izom már az egyik karót szétkapta…
Öööö, egy kicsit talán elkalandoztam Szóval most már semmi sem állhatott a sikeres tanítás útjába. És a vicc az egészben, hogy tényleg sikeres volt Olyan szinten megdícsért, hogy hűűű, mondjuk ez lehet annak szólt, hogy akik ma voltak ők tényleg jól csinálták a dolgot, legalábbis a múlt hetiekhez képest Mindenki akkora adag önbizalom löketet kapott, hogy azt se tudtuk hová tegyük. De tényleg baromi jól esett, ilyet nekem még senki nem mondott Most ezek után valóban úgy érzem, hogy szeretném kipróbálni magam mint tanár. Ki tudja, még a végén menne. Na leállok ám, még a végén elszállok, azt meg azért nem akarom
Szóval a mai napom nagyon klasszra sikeredett, amit még a politológia zh sem tudott elrontani (erről most nem értekezem, legyen elég annyi, hogy egy vicc volt…).
Hát egy kicsit kusza lett, meg össze-vissza, sorry érte, bár eddig kevesen értetek el
