Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat a gondolat, mi lesz velem/velünk a jövőben. Itt most nem a távoli 40-50 év távlatára gondolok. Nem, mi lesz velünk, ha elvégezzük az iskolát? Mihez kezdünk? Ott állunk majd (jóesetben) egy diplomával a kezünkben, ami lehet hogy semmire nem lesz jó. Mit fogunk csinálni? Hol találunk állást? Találunk a végzettségnek megfelelő munkát? Kinek kell majd egy pályakezdő diplomás, 0 munkatapasztalattal? Vagy elmegyünk a mekdonálcba krumplit sütni minimálbérért? De akkor meg minek jártunk 4 évet főiskolára? Vagy esetleg szerencsét próbálunk és irány külföld? Ahol a minimálbér az itten diplomás színvonal? És ha nem jön be?
Annyi itt a kérdés, hogy én ezt az egészet hihetetlenül kilátástalannak tartom. Van még kb egy jó évünk aztán beleesünk a nagy magyar valóságba. A kőkemény valóságba, ahol az állam a fizetésed 35%-át kapásból lenyúlja mint adó, járulék, miegymás. Marad a végén jóesetben 70000ft, amiből ha ügyes vagy sikerül megélni az adott hónapban, de persze félretenni már nem marad semmi. De azért jó lenne saját lakásban/házban élni, nem albiban/szülőknél, de ennyiből esélyed nincs rá. Ellenben felvehetsz hitelt nyakló nélkül, 20-30-40 évre, és míg élsz nyögöd az adósságaidat a nehezen megkeresett aprócska fizetésedből. Bekerülsz a mókuskerékbe, amiből nincs kiút: reggel korán kelés, munka estig, hazazuhansz, vacsora, ágy, alvás, reggel korán kelés, munka estig…. Közben meg éppen élni nem lesz időd. A hétvégén mikor nincs meló, akkor is feketézel valamit, hogy ki tudd fizetni a hitelt/jelzálogot/személyi kölcsönt. Mert hát ezeket muszáj lesz felvenni, a gyereket valamiből ruházni kell, gáz- víz- és egyéb díjak meg a már a plafont verdesik, a fizetésed messze nem elég rá. Gyakorlatilag végigdolgozol 40-50 évet, az egész életed. De miért? Hogy a végén az állam pofán röhögjön és széttárt karokkal csak ennyit mondjon “Sajnáljuk, csődbe ment a nyugdíjrendszer”. Aztán akkor volt értelme tanulni, dolgozni, hogy a végén nyomorban és szegénységben aszalódj meg.
Igen, mondhatjátok, el lehet menni külföldre. Valóban, el lehet. De csak úgy hagyjál itt családot, barátot, szerelmet? Meg persze, ahhoz is pénz kell az elején, nem is kevés. Ki tud manapság friss diplomásként kipengetni mondjuk 300-400ezer ft-ot, hogy elkezdje a külföldi életet? Nem gond, majd veszünk fel hitelt… És mi van ha külföld sem egy Kánaán, ha nem jön össze ott sem a munka? Meg egyébként ott mindig is csak egy messziről jött idegen maradsz, egy kívülálló, egy külföldi. Igaz, ha sikerül akkor merőben más szinten fogsz élni talán mintha itthon maradtál volna.
Egy kicsit talán szélsőséges, az mit itt felvázoltam, de én most így látom ezt az egészet. Te, hogy vagy vele? Nálad hogy fest a jövő?