Minden éremnek két oldala van, szokták mondani. Én úgy szoktam mondani, hogy élet az egyensúly felé törekszik. Ha valami nagyon rossz történt veled, akkor történik majd egy nagyon jó is. És így tovább. Ha úgy tetszik egy folyamatos sinus hullám az egész. Hát ezt most személyesen tapasztalhattam meg.
Mint arról már írtam, légiutas-kísérőnek tanulok, illetve elindultam egy pályán, aminek ha isten és az oktatók is úgy akarják az a vége, hogy snájdig öltönyben fogom majd az utasokat kísérgetni a levegőben. Mikor ebbe belefogtam, úgy gondoltam, hogy ez eltart majd egy jóideig. Minimum 6 hét Budapesten, aztán majd 6 hét valahol külföldön, aztán majd utána valamikor munkába állhatok. Nos, nem így történt. Az események nagyon hirtelen és nagyon nagy fordulatot vettek. Ugyanis a budapesti 6 hetet nem fogom kitölteni. Történt, hogy egy korábbi tanuló csoport mostanra végzett az itteni tanfolyammal. Őket beregisztráltuk állásinterjúra. Ekkor mondta a főnök, hogy engem is hozzácsapnak ehhez a bandához és elküldi az én életrajzomat is, nem számít, hogy még nem végeztem a kurzussal. Én meg nagyon nem tiltakoztam, egyszer élünk de akkor nagyon, ugyebár. Szóval elküldtük, és vártuk, hogy visszaigazolják, hogy mikor és hova kell mennünk interjúra. De nem azt írták vissza, hanem hogy majd mindenkit felhívnak telefonon és az lesz interjú. Kezdtek a dolgok izgalmassá válni. Másnap reggel csörög a mobilom, valami külfödi szám. Felvettem, és valóban, egy ír nő volt a toborzócégtől, hogy akkor most ő megcsinálná velem az interjút. Mondanom sem kell, hogy ez volt az első alkalom, hogy telefonon angolul állásinterjút készítettek velem. 13 percen keresztül kérdezgetett: miért szeretnék CCM lenni, milyen munkatapasztalataim vannak, milyen magas vagyok, hány kiló vagyok, voltam-e büntetve, van-e valami betegségem, szemüveges vagyok-e. Meg még ezer más kérdés. Lényeg a lényeg, hogy azt mondta, majd este értesítenek az eredményről. És este valóban jött az email, amiben gratuláltak a sikeres telefonos interjúhoz.
Szóval így alakult, hogy május 27-én megkezdem a 6 hetes légiutas-kísérő kiképzést Rómában. Aminek a végén, ha minden jól megkapom a szárnyaimat. Az állomáshelyem Dublin lesz, innen fogok majd repülni mindenhová.
Ez volt az érem csillogó oldala. De mint azt mondottam két odala van.
Hogy ne legyen minden ilyen szép és jó, kellett hogy törtjénen valami súlyos is. Meg is történt, ráadásul mikor máskor mint május 9-én, a születésnapomon. Az éjszakai inter-cityvel jöttem vissza Pestre Szombathelyeről. Leszálltam a Keletiben, onnan metroval a lakásig. Itt már pakolok le, venném le az övtáskámat, és akkor érzem, hogy itt valami nem jó. Túl könnyű volt. Ekkor szokott ilyen lenni, mikor nincs benne a pénztárcám. És valóban, nem volt benne. Nyitva volt a táska és nem volt ott a tárcám. Ott akkor végigfutott a hidegveríték a hátamon. Mert benne volt mindenem: személyi, lakcímkártya, jogosítvány, taj-szám, adószám, európai betegkártya, bankkártya, jelentős mennyiségű készpénz, pár kajajegy meg két bkv vonaljegy. De innen is azt kívánom a tolvajnak, hogy a pénzt költse az anyja koporsójára meg koszorúra.
Hétfőn reggel megtettem a feljelentést a rendőrségen, és elkezdtem utánajárni hogyan tudnám pótolni az irataimat. Mivel mindent elloptak, így csak az anyakönyvi kivonat alapján lehet kiállítani mindent. Kedden reggel első utam a Központi Okmányirodába vezetett. Itt mintegy két és fél órás ügyintézéssel el tudtam érni, hogy kaptam egy ideiglenes személyit, egy állandó lakcímkártyát, meg egy ígéretet hogy a jövő hét közepe felé kész lesz minden iratom. Majd az ideiglenes személyivel már tudtam pótolni a taj-kártyát és az EHIC-et. Végül utolsó körben sikerült nagy nehezen elintézni a bankkártyát is. Szóval elvileg ha tényleg úgy őrölnek a bürökrácia malmai, ahogyan kell nekik, a jövő hét közepére, végére meglesz minden új iratom. Persze ennek ára van: személyi 1500, jogsi 4000, útlevél 5 évre gyorsítottan 15000, taj 2200, ehic 2200, bankkártya 400, adókártya 2200. Szép kis összeg ez is. De az is biztos, hogy ha egyszer észre veszem, hogy valaki turkál a zsebemben annak az összes ujját egyesével fogom eltörni, aztán akkor nemhogy zsebet lopni, de még a seggét sem fogja tudni kitörölni.
Elmondták már ezerszer gondolom, de most mondom én is, vigyázzatok az irataitokra meg a pénzetekre, mindig mindenhol legyetek tisztában a környezetetekkel, ki hol mit csinál. Nem lehet elég figyelmes senki. Persze mindenki azt hiszi, hogy ez csak mással történik meg, én is azt hittem és tessék.
De mindez szerencsére nem akadályozza meg a kijutást Rómába, úgyhogy bizakodva tekintek a jövőbe.

Történetünk még valamikor július végéig nyúlik vissza. Egy dolgos nap után Szombathelyről utaztam haza a jól megszokott vonattal, mikor egyszer a semmiből csak odaül mellém egy leányzó. Én félig álomban, félig zenét hallgatva hirtelen nem nagyon tudtam mire vélni, gondoltam már máshol nem volt, itt meg a négyesülésnél elférünk, hát kit zavar. Aztán mikor megkocogtatta a térdemet, hogy szeretne beszélni velem, akkor lett gyanús, hogy itt most valami történni fog. Történt is. Elmondta, hogy szombathelyen fodrásznak tanul, és szakmailag nézve nagyon jónak tűnik a hajam. Na gondoltam magamban még ilyet sem mondtak nekem. És mivel pont most van abban a stádiumban, hogy szüksége lenne egy hajmodellre az elkövetkező vizsgáján, szeretné megkérdezni, hogy vállalom-e. Ott hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak, igent vagy nemet. Annyiban maradtunk, hogy meggondolom a dolgot, aztán majd keresem. Elsőre azt gondoltam, hogy ezt én nem vállalom, ki tudja milyen frizurát akar a fejemre varázsolni, meg hogyan. Aztán ahogy egyre többet járattam az agyam ezen a dolgom, úgy találtam ezt egyre érdekesebbnek. Mert hát miért ne? Poénnak tök jó, meg egy kis változás úgysem árthat. Szóval végülis igent mondtam. Azóta csak egy dolgom volt, hogy növesszem a hajam ahogy tudom, és ne vágassam le más fodrásszal. Ezt be is tartottam.
Ma délután estünk át az első próbavágáson és szárításon. Egyelőre még csak apróbb igazítás történt, még csak a fazon alapjait vágta meg, hogy a hajam már úgy növekedjen, ahogy optimális lesz. A hindenburg-nak nevezett klasszikus férfi frizura lesz majd a végcél és a vizsga tárgya. Az egész úgy néz ki, hogy a fejtetőn a haj hátra felé van szárítva, oldalt és hátul pedig rövidebbre van vágva, mindez nagyjából egy kockába foglalva. Nagyjából így mint ezen a képen (a kép nem saját). Majd az én végső verziómról kerül fel kép

Csak egy gyors helyzetjelentés. Kösz jól vagyok. Pörög az élet, most meghalni nincs időm, de ezt most nagyon szeretem Minden napra van valami program. Tetszik ez a július eddig.
Múlt héten csütörtöktől vasárnapig Zánkán voltam. Egy rendezvényen segítettem a szervezésben. Többed magammal mi képviseltük a szükséges izomerőt, értsd pakolás meg hasonlók Este persze buli és sör Másnap hajnalban kelés, mert mindig volt valami munka. Tehát nem az alvásról szólt.
A héten inter-crosse world games van. Már ma délután berendeztük a termet, feltettük a zászlókat, molinókat, a kapukat beigazítottuk. Holnap jönnek a játékosok, és kezdetét veszi az egyhetes banzáj. Reggeltől estig meccsek, majd estétől reggelig bulizás, no meg sör és hasonló tudatmódosítók Mindezt vasárnapig, igencsak mozgalmas hétnek nézünk elébe.
Majd ha még ez nem lenne elég, akkor utána héten kedden már utazom is Bajára, ahol pedig az Efott lesz. Ismét egy hét kemény műszak, no de itt már elhagyjuk a meccseket, csak a sör és egyéb tudatmódosítók maradnak Úgy érzem, nem nagyon fogok aludni ott sem
Összességében azt hiszem, hogy ez a július kárpótól most minden eddigi szarságért, ami velem történt ebben a nyomorult évben. Kösz jól vagyok

Péntek

Ma délelőtt elmentem az elkészült képekért Szombathelyre. Még most is elámulok, hogy milyen jól tud kinézni A3-as méretben némelyik fotóm Miután begyűjtöttem a képeket, vásároltam hozzájuk egyszerű üveg keretet, meg fekete kartont háttérnek. Ezek után beugrottam egyet a Forrásba, aztán jöttem haza. Este méretre vágtam a kartont, meg bekereteztem a képeket.

Mozgalmasság: 3/5
Jóság: 3/5
Lesétált távolság: 11,04 km

A hajtás után a képek
Read more »

Csütörtök

A mai nap a teljes eseménytelenség jegyében telt. Ma tényleg nem csináltam semmi hasznosat, azon kívűl, hogy beadandót írtam. Sajnos iszonyat lassan tudok ilyen dolgokat megírni, mindig elkalandozok valamerre, nem tudom hogy a szakdogával mi lesz így…

Mozgalmasság: 1/5
Jóság: 1/5
Lesétált távolság: 1,85 km

A hajtás után a képek
Read more »