#164 Az éremnek az a bizonyos két oldala
Írta: Bali 2010/05/12 – 17:37Minden éremnek két oldala van, szokták mondani. Én úgy szoktam mondani, hogy élet az egyensúly felé törekszik. Ha valami nagyon rossz történt veled, akkor történik majd egy nagyon jó is. És így tovább. Ha úgy tetszik egy folyamatos sinus hullám az egész. Hát ezt most személyesen tapasztalhattam meg.
Mint arról már írtam, légiutas-kísérőnek tanulok, illetve elindultam egy pályán, aminek ha isten és az oktatók is úgy akarják az a vége, hogy snájdig öltönyben fogom majd az utasokat kísérgetni a levegőben. Mikor ebbe belefogtam, úgy gondoltam, hogy ez eltart majd egy jóideig. Minimum 6 hét Budapesten, aztán majd 6 hét valahol külföldön, aztán majd utána valamikor munkába állhatok. Nos, nem így történt. Az események nagyon hirtelen és nagyon nagy fordulatot vettek. Ugyanis a budapesti 6 hetet nem fogom kitölteni. Történt, hogy egy korábbi tanuló csoport mostanra végzett az itteni tanfolyammal. Őket beregisztráltuk állásinterjúra. Ekkor mondta a főnök, hogy engem is hozzácsapnak ehhez a bandához és elküldi az én életrajzomat is, nem számít, hogy még nem végeztem a kurzussal. Én meg nagyon nem tiltakoztam, egyszer élünk de akkor nagyon, ugyebár. Szóval elküldtük, és vártuk, hogy visszaigazolják, hogy mikor és hova kell mennünk interjúra. De nem azt írták vissza, hanem hogy majd mindenkit felhívnak telefonon és az lesz interjú. Kezdtek a dolgok izgalmassá válni. Másnap reggel csörög a mobilom, valami külfödi szám. Felvettem, és valóban, egy ír nő volt a toborzócégtől, hogy akkor most ő megcsinálná velem az interjút. Mondanom sem kell, hogy ez volt az első alkalom, hogy telefonon angolul állásinterjút készítettek velem. 13 percen keresztül kérdezgetett: miért szeretnék CCM lenni, milyen munkatapasztalataim vannak, milyen magas vagyok, hány kiló vagyok, voltam-e büntetve, van-e valami betegségem, szemüveges vagyok-e. Meg még ezer más kérdés. Lényeg a lényeg, hogy azt mondta, majd este értesítenek az eredményről. És este valóban jött az email, amiben gratuláltak a sikeres telefonos interjúhoz.
Szóval így alakult, hogy május 27-én megkezdem a 6 hetes légiutas-kísérő kiképzést Rómában. Aminek a végén, ha minden jól megkapom a szárnyaimat. Az állomáshelyem Dublin lesz, innen fogok majd repülni mindenhová.
Ez volt az érem csillogó oldala. De mint azt mondottam két odala van.
Hogy ne legyen minden ilyen szép és jó, kellett hogy törtjénen valami súlyos is. Meg is történt, ráadásul mikor máskor mint május 9-én, a születésnapomon. Az éjszakai inter-cityvel jöttem vissza Pestre Szombathelyeről. Leszálltam a Keletiben, onnan metroval a lakásig. Itt már pakolok le, venném le az övtáskámat, és akkor érzem, hogy itt valami nem jó. Túl könnyű volt. Ekkor szokott ilyen lenni, mikor nincs benne a pénztárcám. És valóban, nem volt benne. Nyitva volt a táska és nem volt ott a tárcám. Ott akkor végigfutott a hidegveríték a hátamon. Mert benne volt mindenem: személyi, lakcímkártya, jogosítvány, taj-szám, adószám, európai betegkártya, bankkártya, jelentős mennyiségű készpénz, pár kajajegy meg két bkv vonaljegy. De innen is azt kívánom a tolvajnak, hogy a pénzt költse az anyja koporsójára meg koszorúra.
Hétfőn reggel megtettem a feljelentést a rendőrségen, és elkezdtem utánajárni hogyan tudnám pótolni az irataimat. Mivel mindent elloptak, így csak az anyakönyvi kivonat alapján lehet kiállítani mindent. Kedden reggel első utam a Központi Okmányirodába vezetett. Itt mintegy két és fél órás ügyintézéssel el tudtam érni, hogy kaptam egy ideiglenes személyit, egy állandó lakcímkártyát, meg egy ígéretet hogy a jövő hét közepe felé kész lesz minden iratom. Majd az ideiglenes személyivel már tudtam pótolni a taj-kártyát és az EHIC-et. Végül utolsó körben sikerült nagy nehezen elintézni a bankkártyát is. Szóval elvileg ha tényleg úgy őrölnek a bürökrácia malmai, ahogyan kell nekik, a jövő hét közepére, végére meglesz minden új iratom. Persze ennek ára van: személyi 1500, jogsi 4000, útlevél 5 évre gyorsítottan 15000, taj 2200, ehic 2200, bankkártya 400, adókártya 2200. Szép kis összeg ez is. De az is biztos, hogy ha egyszer észre veszem, hogy valaki turkál a zsebemben annak az összes ujját egyesével fogom eltörni, aztán akkor nemhogy zsebet lopni, de még a seggét sem fogja tudni kitörölni.
Elmondták már ezerszer gondolom, de most mondom én is, vigyázzatok az irataitokra meg a pénzetekre, mindig mindenhol legyetek tisztában a környezetetekkel, ki hol mit csinál. Nem lehet elég figyelmes senki. Persze mindenki azt hiszi, hogy ez csak mással történik meg, én is azt hittem és tessék.
De mindez szerencsére nem akadályozza meg a kijutást Rómába, úgyhogy bizakodva tekintek a jövőbe.

