Akkor így a nagy örömködés után jöjjön valami tartalmasabb is. Hogy úgy szaknyelven fejezzem ki magam egy retrospektív, na nem konverzió, beszámoló.
No lássuk hol is tettük le a történet fonalát. A sok kép és semmit mondó bejegyzés között valahol ott lapul a gyereknapról szóló post is, na ez volt, amikor még normálisat írtam. Tehát akkor nézzük, mi is történt uszkve másfél hónap alatt. Öveket becsatolni, kezdődik az időutazás.

Volt valamikor, az idők kezdetén egy vizsgaidőszak, ha emlékszik még rá valaki. Keménynek ígérkezett, de utólag visszagondolva ilyen sima és egyszerű vizsgaidőszakom még nem volt talán soha. Minden tárgyam meglett, a legtöbb elsőre. Ami a legfontosabb, sikerült a matek szigorlat is, végre. A többi tárgy szót sem érdemel, túl könnyűek voltak Mindenből van aláírás, és megint nem csúszok semmiből, szégyen Ja és még ösztöndíjra jogosító átlagot is sikerült produkálni.

Hmmm, nézzük mi volt még…

Hogy ne csak vidám dolgokról beszéljünk. A vizsgaidőszak elején véget ért életem, mondhatni egyik, meghatározó szakasza. Hogy úgy mondjam If(Bali/2) nem ad igaz eredményt. Vagy hogy érthetőbben fejezzem, ki ismét szabadfelhasználású férfiú lettem. De, hogy még inkább, túl vagyok egy szakításon. Ennyire rosszul és ennyire jól nem is lehetett volna időzíteni. Rossz, mert vizsgaidőszak volt, mindkettőnknek volt más baja, nem hiányzott. Jól, mert nyár van, nem látjuk egymást, könnyebb a felejtés. Lezárult másfél év, nem mondom, hogy nem volt szép, mert voltak szép korszakok. De sajnos voltak rossz idők is, és az utolsó hetekben már több rossz volt, mint jó. Felmorzsolódtunk, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre, ez volt az első igazán hosszú és igazán komoly szerelem az életemben. Most úgy vagyok vele, hogy nőt csak messziről akarok látni, nem tenne jót az senkinek ha szálakba gabalyodnánk…

Hmmm, mi rejtezik itt a homályban még?…

Áhhhh, egy könyvtári gyakorlat! Igen-igen, már majdnem meg is feledkeztem róla. Ilyen is volt. 4 hetes nyári gyakorlat, melyet kedvenc könyvtáramban, a szombathelyi Savaria Egyetemi Könyvtárban tölthettem, kedvenc csoporttársaim körében. A négy hét alatt voltam olvasószolgálatban kölcsönési részlegen, megjártuk a pincét, pakoltunk francia könynveket, költöztettünk szakdogákat, katalogizáltunk szakdogákat, szoros raktári rendbe rendeztük a könyvtár állományát, valamint a 2007-es revízió lezárásaként a raktári cédulakatalógust is átnéztük. Azt kell hogy mondjam a négy hét számomra nagyon kellemesen és jó hangulatban telt el, köszi csajok/fiúk

Hmmm, hmmm, hmmm. Valami még történt… Valami még…

Ohhh, igen. Persze! Mint arról írtam megvettem életem nagy álmát, a tükörreflexes fényképezőt (s_dance) Mostanában ha az idő, és az én időm is engedi szívesen járom a vadont és lövöldözök. Egy oldalra való már összegyűlt a flickr-en. Majd valamikor dobok ide egy kis véleményt a kicsikéről. Sok negatívum nem lesz benne

A végére maradnak az apróságok. Például, hogy Plurk-ölök. Aranyos kis szolgáltatás, ahová bemondhatod éppen mit csinálsz, érzel, gondolsz, az ismerőseid pedig arra válaszolnak, így mikrobeszélgetések alakulnak ki. Megismertem egy pár jóarc emberkét ott, akik kellemesebbé teszik a napot no persze azért ott vannak ám a jóöreg geektársak is, róluk sem feledkezem meg
Apróság még, hogy mostanában éppen egyik plurki (plurkös ismerős) hatására egyre több klasszikus zenét hallgatok, főleg zongarát és orgonát Fülnek, léleknek egyaránt kellemes.
Aztán említhetem még hogy lassan készülget Bükről egy sorozat, mely idővel publikálásra kerül.

Más apróság és nagyság már nem ötlik eszembe.

Hölgyeim és Uraim, ennyi volt másfél hónapnyi idő utazás, a kurrens történésekhez fáradjanak a 102-es posthoz. Köszönjük, hogy szolgáltatásunkat válaszották! Görbe teret!

A tegnapi nap után este/éjjel hazaérve úgy éreztem mintha újból élnék
Történt ugyanis, hogy Kingáék megkértek, hogy legyek olyan kedves és fotózgassam végig a BDK-ban tartandó projektmunkában megvalósuló gyermeknapot. Na egy ilyen kérésnek nem igen lehet ellenállni, szóval örömmel mondtam igent. Mondjuk egy kicsit aggasztott, hogy izgó-mozgó gyerekeket kell majd fényképezni szegényes fényviszonyok között a nem éppen erre tervezett apró kis kompaktommal. De hát egyszer élünk alapon belementem A képeket gépen nem néztem még meg, de talán lett egy-két jó, meg egy-két kevésbé rossz Előzetes félelmeim, pedig alaptalannak bizonyultak, ugyanis a gyerkőcök nem voltak annyira izgó-mozgók (jó persze rohangáltak, de nem az elvárásaimnak megfelelően), és a fények is jók voltak, köszönhetően a három hatalmas hársfának, ami a könyvtár előtt áll, és hűsítő árnyékot, valamint kellemesen tompított fény biztosított egész nap.
Ez a “kis” árnyék jól is jött, mert a délelőtt folyamán a lurkók sorversenyben mérhették össze tudásukat, és ügyességüket. Volt itt minden, a kézzel rajzolt órisápuzzle kirakásától, a lyukas szívószállal való szörpiváson át, a bekötött szemmű csokievésen keresztül, a versírásig minden. A gyerekek a “horgászatot” élvezték talán a legjobban. Ez abból állt, hogy a könyvtár előtti szökőkútba dobált kupakok közül az egyszínűeket kellett kihalászni egy inter-crosse ütővel A feladat nehézségét és szépségét az adta, hogy a kupakokat nem lehetett egyesével kiszedni, hanem össze kellett gyűjteni őket az ütőben, majd együtt kivenni, ami így első hangzásra nem bonyolult, de az inter-crosse ütőnek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy lyukas, és ezeken a lyukakon a kupakok szépen ki tudnak úszni
A nap slágere mindenképpen az arc- és testfestés volt, amit kedves rajos kolleginák (Nikkancs és Rita) szolgáltattak egész délelőtt. A nap végére nem marad olyan kiskölyök, akinek a kezén ne lett volna legalább egy minta, vagy az arca ne valamilyen állatá alakult volna át
Míg a szabadban folyt a versengés, addig bent a könyvtárban kézműveskedhettek a gyerekek. Ki-ki kedve szerint festhettett üvegfestékkel, fűzhetett gyöngyöt, fonhatott karkötőt, vagy éppen hajtogathatott napraforgót Kétségkívül a legnépszerűbb az üvegfestés volt, a nap végére egész szép kis kiállítás kerekedett az asztal melletti polcokon.
A nap végére a könyvtár előtti macskaköveket pedig beborították a színesebbnél színesebb macskakőaszfaltrajzok. Szebbnél szebb és kreatívabbnál kreatívabb rajzokat csodálhat meg az arrajáró, egészen az első esőig. Személyes kedvencem Bart Simpson, aki teljesen élethű, akárcsak a TV-ben
Összegzésképpen elmondhatom, hogy szerintem nagyon jól sikerült ez a gyereknap, jó kis feladatokkal sikerült lekötni a gyerekek érdeklődését, és sikerült egy kellemesen eltöltött napot biztosítani számukra. Szóval szép volt csajok Ami engem illet én is nagyon jól éreztem magam, és ha hasonló esemény lesz csak szóljatok és viszem gépet (remélhetőleg már az újat ) és dokumentálok. Köszönöm, hogy ott lehettem

Akartam erről írni, de valahogy elsikkadt a tennivalók között. Szóval az van most, hogy lesz május 7.-én emapss játék. Ezt a közkönyvtáros szakirányt felvett hallgatók egy csapata szervezi, keresztül-kasul Szombathelyen. Lesz mindenféle jó kis feladat, meg program, meg jó sok séta. Lényeg a lényeg, hogy engem kértek meg, hogy dokumentáljam a diákokat játék közben. Először arra gondoltam, hogy biztos poénkodnak velem a csajok, még nevettem is rajta, de aztán mikor megkérdeztem a tanárnőtől sé ő is azt mondta, hogy ez komoly, na akkor egy kicsit megállt bennem az ütő De ez a rémület kb 0,00001 másodpercig tartott, aztán a helyét átvette egy izgatottsággal teli öröm és boldogság. Azért ez nekem hihetetlenül jóleső érzés volt, hogy rám gondoltak és komolyan azt szeretnék, hogy én csináljam végig Azóta már szinte számolom a napokat, mint anno gyerekkoromban karácsonyig Azért egy pici félsz még van bennem, lévén még soha nem csináltam ilyet, pláne nem felkérésre, de nagy reményekkel tekintek a jövőben, és remélem tudok majd használható fotókat készíteni…
Ami dolgok technikai oldalát illeti, sajnos még nincs meg DSLR-em (de dolgozok a projekten…), ezért Nikkancstól kölcsönkapok egy Olympus sp510uz-t. Első tapasztalatok alapján használható gépnek tűnik, a 10x-es optikai zoom mindenképpen jól jön majd, csak kár hogy ennyire kritikán aluli a képstabija. Ha jól tévedek, akkor sajnos nem optikai és nem CCD-mozgatásos stabi, hanem valami digitális hókusz-pókusz, ami iszonyatos vízfesték szerű képeket gyárt. Ezt leszámítva a gép szerintem meg fogja állni a helyét, memóriával remélem kitartok, 2giga azért csak elég lesz…
Szóval éljen május 7.-e Az eseményekről majd beszámolok részeletesen

Még egy fotós post, amire senki nem fog kommentelni

Az imént az alábbi beszélgetésnek lettem fültanuja:

Lány1: Hallod, mindjárt ZH-t írunk abból a könyvtáros órából, ahova senki nem jár be. Most kaptunk Nepunt üzenetet.
Lány2: Nem mondod! Ne máááá!
Lány1: De! Pedig annyira nincs értelme ennek az órának.

No, kérem így van a mai egyszeri főiskolás a könyvtári információkeresés oktatással. Feleslegsenek érzi, mert hogy minek? Úgyis ott van a szerencsétlen könyvtáros, az majd megkeres neki mindent. Az hogy véletlenül önállóan is megtalálja a referátumához az anyagot még csak fel sem merül a kis fejében…

Mától 1 héten, illetve 5 napon keresztül a Nyugat-Magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ könyvtárában, a Savaria Egyetemi Könyvtárban (mennyivel egyszerűbb a Forrás megnevezés…) töltöm számítógépes tájékoztatási gyakorlatomat, méghozzá itt is a Pedagógiai Szakkönyvtárban. Az eddigi gyakorlatokhoz hasonlóan, az első nap folyamán nem ért túlságosan sok új inger, ami nagy újdonságként hatott, az az volt, hogy a gyakorlatvezetőm egy korrekt kis ütemtervvel készült, amiben felsorolja, hogy melyik nap mit is kell csinálni piros pont A mai napra kiszabott penzum a Forrás működési dokumentumaival – úgymint SzMSz, gyűjtőköri szabályzat, könyvtárhasználati szabályzat – és a PSzK feladataival és szolgáltatásaival való ismerkedés volt. Ezek a doksik nem túl izgalmas olvasmányok, bár azért egy érdekes bekezdésen megakadt a szemem:

A vezetői információs rendszer hatékony működését a könyvtárigazgató blog alkalmazásával biztosítja

Arról tudtam, hogy létezik egy intézményi belső blog, de hogy ezt az SzMSz-ben is rögzítették, ez meglepett A roppant mód érdekfeszítő doksikkal való közelebbi ismerkedést 14:00 tájékán egy könnyed Comenius logo zh ugyan megszakította, de sikerült átrágnom magam a jó pár oldalnyi szövegen. Ezután, mintegy jutalom képpen, az első emeleti visszavételi pultnál segíthettem Ami tegyük hozzá tényleg jutalommal ért fel Az általam végzett munka nem volt túl összetett: csak egyszerűen le kellett pittyenteni kedves olvasó által visszahozott könyvet, valamint igény esetén hosszabbítani a kintlévőket. Az itt eltöltött egy óra során nem tudtam nem észre venni, hogy mennyire kényelmes székeket biztosít a könyvtár a dolgozói számára. Valami hihetetlen jó ülni bennük, kényelmes, puha, megtartja a hátat kéne egy ilyen itthonra is, bár ez a zöld szín annyira nem jön be Mire éppen már kezdtem volna konfortosan érezni magam, véget ért az első nap. Holnap folyt köv!

P.S.
Ez most csak úgy eszembe jutott. Lehet, hogy hülyeség, és lehet hogy felesleges. Nem tudom pontosan mennyire fotóval (off- és online) rendelkezik a könyvtvár, de talán nem lenne hamvában holt ötlet ezeket a flickr-en közzétenni. Talán…