Hát így telt el az én utolsó nyaram, a legjobb nyaram. Pörgésben, akcióban. Néha kicsit meg-megállva elmélázva, hogy aztán az új eseménybe ugorjak, míg végül el nem jön az ősz.

Történt, hogy a 40. Vándorgyűlés estéjén fantasztikus tekecsapatunk (Gica, Tanárúr, én) teljesítményét jutalmazandó 2000 forintos étkezési bónt nyert a szombathelyi Gödör vendéglőbe. Mivel Tanárúr lemondott az ő részéről a javunkra, ezért úgy határoztunk, hogy minél előbb lefogyasztjuk a ránk eső részt Így esett, hogy ma dél környékén felkerekedtünk és alászálltunk a pincébe. Ahol a jobbnál jobb és finomabbnál finomabb étkek csábítása között végülis somlóiféleségekre esett mindkettőnk választása. Gica somlóis palacsintát, én somlói galuskát böktem ki az étlapról. A leveseket és frissensülteket az étkezési jegy szerény összege miatt gondolkodás nélkül átugrottuk A helyről tudni kell, hogy az étel, amit kihoznak az nem embernek való adag, valami hihetetlen mennyi kaját tudnak rápakolni egy tányérra. A somlói is óriási adag volt, szeretnék kezet fogni azzal, aki ezt egy kiadós vacsora után küldi le
Miután mindketten elégedetten dőltünk hátra, szinte egyszerre jegyeztük meg, hogy messziről jött szemlélőnek akár úgy is tűnhetünk, mint valami kezdő szerelmespár, holott ennek semmi valóságalapja Érdekes lenne megfigyelni, hogy vajon mennyi időbe tellene egy ilyen pletykának az elterjedése, persze távol álljon tőlem az ilyesmi.

Miután végre sikerült felkelni az asztaltól, úgy döntöttünk, hogy a súlyos somlóit, egy könnyű kis kávéval kísérjük le. Ehhez a jól bevált Bécsi kávézót választottuk. Gondoltuk megiszunk egyet és mindenki megy isten hírével a maga útján. Hát valahogy sikerült ottragadni a teraszon, öt órán keresztül És a világ legkülönfélébb dolgairól elbeszélgetni, ami nagyon jól esett nekem Mondhatni, az ilyen napok a sarkcsillagok, a mostanság sötét és háborgó, tengeremen ege felett. Ezek adnak némi iránymutatást, merre, hogyan is kellene tovább.
Bátran kijelenthetem, hogy Gicát barátomnak tartom, úgy igazán

Mindenről az óra tehet. Illetve, hogy baxtam felkelni az ébrésztőre. Így lett belőle kapkodás, rohanás, felecucc itthonhagyás, visszafutás, moci be nem indulás, vonat azért elérés. Itthon már szemerkélt az eső, de szerencsére Szombathelyen kitartott az idő, délutánig, de erről lentebb esik szó.

Beérve az irodába kapásból egy jó hírrel fogadtak: beszéltek a főnökkel, aki áldását adta hosszútávú ottlétemre. Tehát jelenleg baromi szerencsésnek mondhatom magam, hogy van nyárra állásom, nem is akármilyen. Nem kellek valami gyárban a szalag mellett droidolni, vagy cementes zsákot pakolni a praktikerben, hanem egyszerű és nagyszerű irattologató lettem A feladatom, hogy reggel miután a postás meghozta a zsákokat, a bennük lévő leveleket felbontsam. Előtte egyeztetem a postalistával, hogy minden megvan-e, és olyan-e amilyennek lennie kell. Bontás után a levél kap egy iktatópecsétet meg egy dátumot, valamit hozzá kell írni mennyi melléklet volt hozzá. A postabontással kb 11-re mindig kész szoktam lenni. Ha úgy adódik, akkor ebédig előkeresek az irattárból ügyiratokat. Ebéd után szokott a dolog kicsit uncsi lenni. Mivel nincs még számítógépem, ezért nem tudok se iktatásban segíteni, se netezni, se plurkolni , de ígérik hogy majd valamikor kapok gépet… Így hát mivel nem igen tudtam semmi normálisat csinálni, már délután kettőkor elengedtek

De a nap fénypontja nem ez volt, hanem a húsz perccel azelőtti hívás, miszerint elkészült az óriásnyomat a fényképemről, amit elvileg csak jövő péntekre ígértek. Gyönyörű lett a “kicsike”, a maga 30×40 centijével közel A3-as méret Már csak keret kell hozzá és megy is ki a falra. Kicsit egoizmusnak érzem ezt, de talán belefér…

Munkaidő után találkoztam Gicával és Manival, akikkel elfogyasztottunk egy kávét, kólát, ananászlevet, és közben az élet nagy dolgairól beszélgettünk, úgy mint használható tárhely, műhold képek, bélflóra, ilyesmi Jó volt újra találkozni, és ismerős arcok között lenni. Ismétlésre bármikor vevő vagyok

Amint hazakísértük Gicát és elváltak útjaink, azonnal elkezdett szakadni az eső, mintha megérezte volna, hogy most jött el az idő. Az a gond Szombathellyel, hogy gyakorlatilag esőben nem tudsz úgy sétálni, hogy ne bokáig gázolj a pocsolyákban. Na nekem sem sikerült, térdig felázott a gatyám. És még ráadásul a fotóra is vigyáznom kellett, nehogy viz érje. Hirtelen felindulásból berontottam az első papírboltba – ami persze már zárni készült – hogy vegyek egy okmányhengert, amiben biztonságban haza tudom menekíteni a képet. Sajnos nem árultak ilyet. De! És most itt tessék megkapaszkodni! A néni látva szorult helyzetem, a pénztárzárás, pénzszámolás ellenére adott egy nejlontáskát, amivel egy kicst védeni tudom. Mindezt mosolyogva kedvesen, annak ellenére hogy már zártak. Meglepődtem nagyon, na. Aztán végülis egy másik boltban, nevezzük mondjuk “Office Depot”-nak, sikerült beszerezni egyet. Így hazáig csak én áztam el, a kép épen és biztonságban hazaért.

Tehát a mai nap a rossz indítás és zárás ellenére 7/10