A mai napot mintegy keretbe foglalhatom, szarul indult és szarul ért véget, de közben baromi jó volt. Paradox. De kezdjük az elején.

Mindenről az óra tehet. Illetve, hogy baxtam felkelni az ébrésztőre. Így lett belőle kapkodás, rohanás, felecucc itthonhagyás, visszafutás, moci be nem indulás, vonat azért elérés. Itthon már szemerkélt az eső, de szerencsére Szombathelyen kitartott az idő, délutánig, de erről lentebb esik szó.

Beérve az irodába kapásból egy jó hírrel fogadtak: beszéltek a főnökkel, aki áldását adta hosszútávú ottlétemre. Tehát jelenleg baromi szerencsésnek mondhatom magam, hogy van nyárra állásom, nem is akármilyen. Nem kellek valami gyárban a szalag mellett droidolni, vagy cementes zsákot pakolni a praktikerben, hanem egyszerű és nagyszerű irattologató lettem A feladatom, hogy reggel miután a postás meghozta a zsákokat, a bennük lévő leveleket felbontsam. Előtte egyeztetem a postalistával, hogy minden megvan-e, és olyan-e amilyennek lennie kell. Bontás után a levél kap egy iktatópecsétet meg egy dátumot, valamit hozzá kell írni mennyi melléklet volt hozzá. A postabontással kb 11-re mindig kész szoktam lenni. Ha úgy adódik, akkor ebédig előkeresek az irattárból ügyiratokat. Ebéd után szokott a dolog kicsit uncsi lenni. Mivel nincs még számítógépem, ezért nem tudok se iktatásban segíteni, se netezni, se plurkolni , de ígérik hogy majd valamikor kapok gépet… Így hát mivel nem igen tudtam semmi normálisat csinálni, már délután kettőkor elengedtek

De a nap fénypontja nem ez volt, hanem a húsz perccel azelőtti hívás, miszerint elkészült az óriásnyomat a fényképemről, amit elvileg csak jövő péntekre ígértek. Gyönyörű lett a “kicsike”, a maga 30×40 centijével közel A3-as méret Már csak keret kell hozzá és megy is ki a falra. Kicsit egoizmusnak érzem ezt, de talán belefér…

Munkaidő után találkoztam Gicával és Manival, akikkel elfogyasztottunk egy kávét, kólát, ananászlevet, és közben az élet nagy dolgairól beszélgettünk, úgy mint használható tárhely, műhold képek, bélflóra, ilyesmi Jó volt újra találkozni, és ismerős arcok között lenni. Ismétlésre bármikor vevő vagyok

Amint hazakísértük Gicát és elváltak útjaink, azonnal elkezdett szakadni az eső, mintha megérezte volna, hogy most jött el az idő. Az a gond Szombathellyel, hogy gyakorlatilag esőben nem tudsz úgy sétálni, hogy ne bokáig gázolj a pocsolyákban. Na nekem sem sikerült, térdig felázott a gatyám. És még ráadásul a fotóra is vigyáznom kellett, nehogy viz érje. Hirtelen felindulásból berontottam az első papírboltba – ami persze már zárni készült – hogy vegyek egy okmányhengert, amiben biztonságban haza tudom menekíteni a képet. Sajnos nem árultak ilyet. De! És most itt tessék megkapaszkodni! A néni látva szorult helyzetem, a pénztárzárás, pénzszámolás ellenére adott egy nejlontáskát, amivel egy kicst védeni tudom. Mindezt mosolyogva kedvesen, annak ellenére hogy már zártak. Meglepődtem nagyon, na. Aztán végülis egy másik boltban, nevezzük mondjuk “Office Depot”-nak, sikerült beszerezni egyet. Így hazáig csak én áztam el, a kép épen és biztonságban hazaért.

Tehát a mai nap a rossz indítás és zárás ellenére 7/10

Akkor így a nagy örömködés után jöjjön valami tartalmasabb is. Hogy úgy szaknyelven fejezzem ki magam egy retrospektív, na nem konverzió, beszámoló.
No lássuk hol is tettük le a történet fonalát. A sok kép és semmit mondó bejegyzés között valahol ott lapul a gyereknapról szóló post is, na ez volt, amikor még normálisat írtam. Tehát akkor nézzük, mi is történt uszkve másfél hónap alatt. Öveket becsatolni, kezdődik az időutazás.

Volt valamikor, az idők kezdetén egy vizsgaidőszak, ha emlékszik még rá valaki. Keménynek ígérkezett, de utólag visszagondolva ilyen sima és egyszerű vizsgaidőszakom még nem volt talán soha. Minden tárgyam meglett, a legtöbb elsőre. Ami a legfontosabb, sikerült a matek szigorlat is, végre. A többi tárgy szót sem érdemel, túl könnyűek voltak Mindenből van aláírás, és megint nem csúszok semmiből, szégyen Ja és még ösztöndíjra jogosító átlagot is sikerült produkálni.

Hmmm, nézzük mi volt még…

Hogy ne csak vidám dolgokról beszéljünk. A vizsgaidőszak elején véget ért életem, mondhatni egyik, meghatározó szakasza. Hogy úgy mondjam If(Bali/2) nem ad igaz eredményt. Vagy hogy érthetőbben fejezzem, ki ismét szabadfelhasználású férfiú lettem. De, hogy még inkább, túl vagyok egy szakításon. Ennyire rosszul és ennyire jól nem is lehetett volna időzíteni. Rossz, mert vizsgaidőszak volt, mindkettőnknek volt más baja, nem hiányzott. Jól, mert nyár van, nem látjuk egymást, könnyebb a felejtés. Lezárult másfél év, nem mondom, hogy nem volt szép, mert voltak szép korszakok. De sajnos voltak rossz idők is, és az utolsó hetekben már több rossz volt, mint jó. Felmorzsolódtunk, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre, ez volt az első igazán hosszú és igazán komoly szerelem az életemben. Most úgy vagyok vele, hogy nőt csak messziről akarok látni, nem tenne jót az senkinek ha szálakba gabalyodnánk…

Hmmm, mi rejtezik itt a homályban még?…

Áhhhh, egy könyvtári gyakorlat! Igen-igen, már majdnem meg is feledkeztem róla. Ilyen is volt. 4 hetes nyári gyakorlat, melyet kedvenc könyvtáramban, a szombathelyi Savaria Egyetemi Könyvtárban tölthettem, kedvenc csoporttársaim körében. A négy hét alatt voltam olvasószolgálatban kölcsönési részlegen, megjártuk a pincét, pakoltunk francia könynveket, költöztettünk szakdogákat, katalogizáltunk szakdogákat, szoros raktári rendbe rendeztük a könyvtár állományát, valamint a 2007-es revízió lezárásaként a raktári cédulakatalógust is átnéztük. Azt kell hogy mondjam a négy hét számomra nagyon kellemesen és jó hangulatban telt el, köszi csajok/fiúk

Hmmm, hmmm, hmmm. Valami még történt… Valami még…

Ohhh, igen. Persze! Mint arról írtam megvettem életem nagy álmát, a tükörreflexes fényképezőt (s_dance) Mostanában ha az idő, és az én időm is engedi szívesen járom a vadont és lövöldözök. Egy oldalra való már összegyűlt a flickr-en. Majd valamikor dobok ide egy kis véleményt a kicsikéről. Sok negatívum nem lesz benne

A végére maradnak az apróságok. Például, hogy Plurk-ölök. Aranyos kis szolgáltatás, ahová bemondhatod éppen mit csinálsz, érzel, gondolsz, az ismerőseid pedig arra válaszolnak, így mikrobeszélgetések alakulnak ki. Megismertem egy pár jóarc emberkét ott, akik kellemesebbé teszik a napot no persze azért ott vannak ám a jóöreg geektársak is, róluk sem feledkezem meg
Apróság még, hogy mostanában éppen egyik plurki (plurkös ismerős) hatására egyre több klasszikus zenét hallgatok, főleg zongarát és orgonát Fülnek, léleknek egyaránt kellemes.
Aztán említhetem még hogy lassan készülget Bükről egy sorozat, mely idővel publikálásra kerül.

Más apróság és nagyság már nem ötlik eszembe.

Hölgyeim és Uraim, ennyi volt másfél hónapnyi idő utazás, a kurrens történésekhez fáradjanak a 102-es posthoz. Köszönjük, hogy szolgáltatásunkat válaszották! Görbe teret!

Az idei nyár súlyos esőkkel és óriási ziavatarokkal jött el az ország nyugati csücskébe. És ahogy azt mindenki tudja, ahol eső van ott víz lesz, sok víz, és ahol a patak és a sok víz találkozik, ott a patakból vad és fékevesztett folyó lesz. Na ez történt tegnap a városhatárban. Az év 364 napján átlászó vizű kicsike kis folyócska egy nap alatt duzzadt akkorára, hogy a környező földeket 20 cm magasan elöntötte, a város alsó része pedig a viszonylag magas töltésnek köszönheti hogy nem áll most bokáig vízben. A dolgok sűrűjéből sajnos/szerencsére kimaradtam, mivel tegnap hajnaltól késő estig nem tartózkodtam itthon. Így csak ma értesültem róla, hogy itt bizony események történtek.
És hát ilyenkor előmászik belőlem a dokumentarista és szó nélkül kaptam a gépem, motorra (na jó, robogóra) pattantam és irány a terep. A helyszínre érve látván a helyzetet (értsd bokáig süllyedős sár) úgy döntöttem, hogy rövidnadrágom és papucsom valami alkalmasabb öltözékre kell cserélnem, ezért hazarobogtam egy gyors átöltözésre.
A folyó annyira megáradt, hogy a mederrel merőlegesen futó utat is sok helyen elárasztotta, egybefüggő tócsává változtatva. A balesetek megelőzése érdekében az utat a helyi szervek mindkét végén lezárták egy behajtani tilos táblával. A lezárást láttam, de a képeket csak úgy készíthettem ha eljutok a folyóhoz, a folyóhoz pedig csak úgy juthattam el ha kikerülöm az útzárat. Kikerültem.
A vízszint még annak ellenére is magas volt, hogy a tetőpont valószínűleg tegnap délután volt. Néhol még látszott a tegnapi magasság, és döbbenetes volt látni, hogy alig fél méter hiányzott hozzá, hogy átcsapjon a töltés felett.
Már jópár képet készítettem (jókat, rosszakat egyaránt) mikor hallom, hogy egy autó közelít, gondoltam is magamban, hogy még egy bátor ember aki megpróbál átkelni a vizen, mivel előtte már öten-hatan megtették ugyanezt. Ám ahogy odafurdultam és megláttam mi közelít egyből tudtam hogy ők nem fognak átkelni a vizen, legalábbis nem most. A fehér Octavián a jellegzetes matricázás és a tetején található villogó kétséget kizáróan igazoltak, hogy rendőrök jönnek. Akik persze nem csak úgy poénból járnak a lezárt területen, hanem a tiltás figyelem kívülhagyókat keresik. Lényegében az olyanokat, mint én. Gondoltam csak elmennek (hiú ábránd), ha látják hogy csak képeket készítek. Nem mentek. Megálltak, ekkor az adrenalin szinten egy picit megemelkedett. Öt éve van jogsim, nyolc éve segédmotorra, de eddig még soha nem fordult elő velem, hogy igazoltattak volna. Ahhoz hogy életem első rendőrségi ellenőrzésén átessek egy megáradt folyó és egy fényképező kellett. Már láttam magam előtt a szép sárga csekket rajta a sok nullát. De a várakozásaimat alulmúlta az ami történt. Szerencsére nem állt szándékukban súlyos büntetést kiróni rám. Annyi történt csupán, hogy elkérték az irataimat, ellenőrizték, hogy a motorra van-e biztosítás, majd elmagyarázták (normálisan és nem kioktatóan), hogy miért is van lezárva a terület, és hogy amit csinálok az bizony szabálytalan. Ezután felírták az adataimat, kitöltöttek egy figyelmeztetést (aminek nincs jogkövetkezménye), végül megkértek, hagyjam el a területet. Az már csak a poén a dolgoban, hogy megkértek, miután áthajtottam az útzáron rakjam vissza a torlaszt a helyére
Csak marginálisan jegyzem meg, hogy az alatt a tíz perc alatt, amíg ez történt hárman próbáltak meg átjutni a lezárt területen, abból egy miután észlelte a rendőröket ész nélkül megfordult és óriási vízcsobogással elviharzott… Azt hiszem ez elárul egy-két dolgot a magyarok szabálykövető magatartásáról…
Képek majd idővel jönnek.

Lassan gyűlik a fedezet az álmok beteljesítéséhez. Illetve, hogy az álmokat külföldről importálva teljesítsem. Magyarországon pofátlanul és vérlázítóan drága, nem 2-3000fttal…
Szóval nem marad más választásom, mint külföldről rendelni, onnan is a legkedvezőbben Ebayről lehet. Főként az osztrák és a német ebay-t nézegetem. Amerika ugye kiesik a pofátlanul magas áfa+vám kombó miatt. Csak hát még soha nem rendeltem ekkora értéket, netről. A maximum egy vinyo volt, azt is magyarlandból.

Nagyra értékelnék minden információt, tapasztalatot az ebay-es vásárlásról. Ha vásároltál már így, akkor ne fogd vissza magad, minden info értékes számomra

A tegnapi nap után este/éjjel hazaérve úgy éreztem mintha újból élnék
Történt ugyanis, hogy Kingáék megkértek, hogy legyek olyan kedves és fotózgassam végig a BDK-ban tartandó projektmunkában megvalósuló gyermeknapot. Na egy ilyen kérésnek nem igen lehet ellenállni, szóval örömmel mondtam igent. Mondjuk egy kicsit aggasztott, hogy izgó-mozgó gyerekeket kell majd fényképezni szegényes fényviszonyok között a nem éppen erre tervezett apró kis kompaktommal. De hát egyszer élünk alapon belementem A képeket gépen nem néztem még meg, de talán lett egy-két jó, meg egy-két kevésbé rossz Előzetes félelmeim, pedig alaptalannak bizonyultak, ugyanis a gyerkőcök nem voltak annyira izgó-mozgók (jó persze rohangáltak, de nem az elvárásaimnak megfelelően), és a fények is jók voltak, köszönhetően a három hatalmas hársfának, ami a könyvtár előtt áll, és hűsítő árnyékot, valamint kellemesen tompított fény biztosított egész nap.
Ez a “kis” árnyék jól is jött, mert a délelőtt folyamán a lurkók sorversenyben mérhették össze tudásukat, és ügyességüket. Volt itt minden, a kézzel rajzolt órisápuzzle kirakásától, a lyukas szívószállal való szörpiváson át, a bekötött szemmű csokievésen keresztül, a versírásig minden. A gyerekek a “horgászatot” élvezték talán a legjobban. Ez abból állt, hogy a könyvtár előtti szökőkútba dobált kupakok közül az egyszínűeket kellett kihalászni egy inter-crosse ütővel A feladat nehézségét és szépségét az adta, hogy a kupakokat nem lehetett egyesével kiszedni, hanem össze kellett gyűjteni őket az ütőben, majd együtt kivenni, ami így első hangzásra nem bonyolult, de az inter-crosse ütőnek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy lyukas, és ezeken a lyukakon a kupakok szépen ki tudnak úszni
A nap slágere mindenképpen az arc- és testfestés volt, amit kedves rajos kolleginák (Nikkancs és Rita) szolgáltattak egész délelőtt. A nap végére nem marad olyan kiskölyök, akinek a kezén ne lett volna legalább egy minta, vagy az arca ne valamilyen állatá alakult volna át
Míg a szabadban folyt a versengés, addig bent a könyvtárban kézműveskedhettek a gyerekek. Ki-ki kedve szerint festhettett üvegfestékkel, fűzhetett gyöngyöt, fonhatott karkötőt, vagy éppen hajtogathatott napraforgót Kétségkívül a legnépszerűbb az üvegfestés volt, a nap végére egész szép kis kiállítás kerekedett az asztal melletti polcokon.
A nap végére a könyvtár előtti macskaköveket pedig beborították a színesebbnél színesebb macskakőaszfaltrajzok. Szebbnél szebb és kreatívabbnál kreatívabb rajzokat csodálhat meg az arrajáró, egészen az első esőig. Személyes kedvencem Bart Simpson, aki teljesen élethű, akárcsak a TV-ben
Összegzésképpen elmondhatom, hogy szerintem nagyon jól sikerült ez a gyereknap, jó kis feladatokkal sikerült lekötni a gyerekek érdeklődését, és sikerült egy kellemesen eltöltött napot biztosítani számukra. Szóval szép volt csajok Ami engem illet én is nagyon jól éreztem magam, és ha hasonló esemény lesz csak szóljatok és viszem gépet (remélhetőleg már az újat ) és dokumentálok. Köszönöm, hogy ott lehettem