Az alkotónak semmi nem esik jobban, mint ha elismerik, de legalábbis dícsérik művét, ha egy alkotásával másoknak örömet szerezhet. Így van ez velem is, mikor egy-egy fotómat sokan szépnek, jónak tartják. Én magam nagyon kritikus szemmel tudom nézni őket, de ha már több ember azt állítja egy képemről, hogy jó, akkor azt hajlamos vagyok elhinni. Ez történt a legutóbbi képemmel is, a kis búzavirággal. Épp egy flickr-találkozóról tartottam hazafelé, mikor láttam, hogy milyen gyönyörű a naplemente. Ezért megálltam, hogy készítsek pár képet. És volt ott az árok szélén pár szál pipacs is. Eszembe jutott egy régebbi sziluettes pipacsos képem, gondoltam csináljunk valami hasonlót, ám mégis mást. Ahogy hajolok, görnyedek ott a pipacsoknál, hogy a megfelelő szöget megtaláljam, valahogy sikerült úgy elhelyezkedni, hogy ez a pici virág pont a nap elé kerüljön, és mintegy koronát kapjon. Végül a mostani formáját, minimális Photoshoppos manipuláció után nyerte el. Mikor feltöltöttem nem is gondoltam volna, hogy ez lesz a legsikeresebb képem. 27 favolás a flickr! Ez számomra egyéni rekord köszönöm mindenkinek

Történt, hogy a szombathelyi flickr groupban felmerült az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha elmennénk a jeli arborétumba fotózni egyet, úgyis most nyílnak a rododendronok, és ez kiváló alkalmat adhatna egy közös sétára és egy könnyed kattintgatós napra. De sajnos az időjárás közbe szólt, mivel azon a héten, mikor menni szerettünk volna, egész héten esett az eső. Az esőről meg köztudott, hogy igencsak segíti a sár kialakulását. A sárról meg köztudott, hogy igencsak megnehezíti a könnyed sétát Így a jeli arborétum lekerült a terítékről. Helyette egy hasonlóan közeli, ám sárban és szúnyogban lényegesen szegényebb célpontot választottunk: a lékai (vagy ha úgy jobban tetszik, lockenhausi) várat és tavat.
Egy “kevés” szervezkedés után végül úgy döntöttünk, hogy én fogom a taxiszolgálat szerepét betölteni Mindenkit a kedve szerinti meeting pointon felszedtem és mentünk is tovább a következő állomásra. Így esett, hogy vasárnap hajnali kilenckor a Savaria Plázánál elsőként Marfot szedtem össze, aztán tovább az Órásházhoz, ahol némi várakozás után előkerült Lator is. Majd még elmentünk Ákosért. Az így kialakult négyes férfiúi fogat elhajtott Cákra, a találkozó egyetlen női résztvevőjéért, Julóért Itt akadt egy kisebb navigációs és kommunikációs problémánk. Első körben sikerült felmenni a borospincékhez, ami ugyan nem lett volna baj ha éppenséggel iddogálni szerettünk volna, ám most nem ez volt a cél. De Marf hathatós közreműködésével (értsd: mobilos segítségkérés ) végül csak sikerült odatalálni a megadott koordinátákra. A várig vezető út már ennél zökkenőmentesebb volt, mondhatni sima ügy (legalábbis az osztrák oldalon).
A vár igazán nem nagy, de nekünk az egész délelőtt ráment mire körbejártuk, kívülről. Így van ez ha öt, fotómasinával felszerelt ember kerül össze. Fotóztuk a várat, egymást. Fotóztuk a vár körüli erdőt, egymást. Fotóztuk, ahogyan egymást fotózzuk. Jah, és még egymást is fotóztuk

Miután már kellőképpen elfáradtunk és megéheztünk és már a téma is elfogyott, visszamentünk a kocsihoz, ahol mindenki elfogyasztotta a hamuban sült szalámis szendvicsét. Majd bapattantunk a járműbe, hogy leküzdjük az óriási távolságot és szintkülönbséget, ami a vár és az alatta elterülő tó között található. Nagy nehézségek árán és bravúros sofőri teljesítménynek köszönhetően sikerült leparkolni a tó partján.
A téma itt mi más is lehetett volna, ha nem a víz körül található vegetáció. Előkerültek a közgyűrűk, makrofordítók, még talán makróobikat is használtunk volna, ha lett volna nálunk Szerintem nem maradt olyan virág, amiről legalább egy kép ne készült volna. Kicsik, nagyok, lepkével, lepke nélkül, bemozdulva, élesen.

Mikor már a természetes környezet nem nyújtott annyi érdekes dolgot, Juló került a gépek elé, illetve ahogyan a pitypangokat fújja Bár az is igaz, hogy nem csak ekkor fényképeztük őt, ha ez alatt a nap alatt 100 kép nem készült róla, akkor egy sem

A kis tavacska körbejárása közben tettünk egy kitérőt a közeli patakhoz is, bár sok érdekeset nem tartogatott, ezért inkább felmásztunk a turistaösvény mellett található tűzrakóhelyhez, ahol a padokon jól megpihentünk. Itt volt egy kis időnk átnézni az addig készült képeket, és eltakarítani a kevésbé jól sikerülteket. Persze azért itt sem hagyhattuk ki, hogy ne fotózzuk egymást

Laza egyórás pihenő után éhségünk és szomjúságunk visszahajtott a kocsihoz. Belapátoltuk a maradék kaját is, és magyarhon felé vettük az irányt. A felmerülő két alternatíva közül, miszerint vigyek mindenkit haza vagy menjük el a kőszegi csónakázó tóhoz, az utóbbit választottuk. Leparkíroztunk és körbejártuk a cseppet sem érdekes tavat. Készült egy pár cseppet sem érdkekes kép. Úgy mint ez a cseppet sem érdekes vízi virág, vagy a cseppet sem érdekes szivecskés bokehjú kép, vagy a cseppet sem érdekes wtf-arcú fa.

A cseppet sem érdekes tó után még begurultunk a főtérre felforrósodott kedélyeinket egy pár gombóc fagyival oltani. Nyalogatás közben még sétáltunk egy keveset a szűk sikátorokban és a tágas fő téren.

Végül közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy ez a flickr találkozó itt most véget ért. Az érkezési sorrend inverzében mindenkit haza fuvaroztam (Cák most már nem volt olyan trükkös ). Abban mindenki egyöntetűen egyértett, hogy “mégilyet!”. Valóban egy nagyon kellemes nap volt ez, a jövőbeli ismétlésre igen nagy az esély részemről. És örülök neki, hogy egy picit talán felébred a szombathelyi fotósélet csipkerózsika álmából. Remélem minél sűrűbben lesznek hasonló összejövetelek. És remélem, hogy azokra majd el tudnak jönni a most hiányzó kollégák is

A végén álljon itt két csoportkép az elkövetőkről:

További képek Marf-nál, Lator -nál, Ákos-nál, jómagamnál, és reméljük Juló-nál is lesznek

Time-lapse photography? Na hogy ez mi a fene? Ha egyszerűen akarnám mondani, akkor ez annyit jelent, hogy ez időt fotózod le, illetve rögzíted.
A rögzítés helytállóbb kifejezés, mivel a végeredmény majd nem egy fotó lesz, hanem sok-sok, amiből végül egy video készül. Ezzel a technikával lehet a múló időt rögzíteni, vagy lassan változó mintázatokat megmutatni. Láttál már filmekben olyan jelenetet, ahol a nap pillanatok alatt felkelt, vagy a felhők végighömpölyögtek az égen, vagy az éjszaki városban száguldoztak az autók, színes csíkokat hagyva maguk után? Ez mind-mind time-lapse.
A dolog szépsége ugyanaz, mint a csúfsága: a múló idő. Ahhoz, hogy a videon gyorsítottan be tudd mutatni mi történik, ahhoz bizony valós időben kell végigfotózni. Vegyünk egy egyszerű esetet. Az emberi szem ugye 24fps-től látja folyamatosnak a mozgást. Ha szeretnél mondjuk egy 30 másodperces time-lapset 24fps-sel az 30*24=720. Tehát ehhez a kis videohoz 720 képre lesz szükséged! A következő kulcskérdés, hogy ezt a 720 képet hány másodpercenként kell ellőni. Ezt az esemény hosszának lefolyása határozza meg. Ha például a lenyugvó nap utolsó két óráját szeretnéd megörökíteni az 2*60*60=7200mp, 7200/720=10mp. Tehát 10 másodpercenként kell exponálnod.
Amint látod, ez nem a sietős emberek műfaja. Nem csak elkattintom a képet és megyek tovább. Fontos a gondos tervezés, a helyszín előzetes bejárása, az idők kiszámolása. Ügyelj rá hogy legyen nálad elég memória, akkumlátor. Time-lapse fotózáshoz elengedhetetlen kellék az állvány. Valamint az sem hátrány ha rendelkezel egy intervalometerrel, ezzel a kis készülékkel tudod elérni hogy a megfelelő intervallumban készüljenek a képek.
A végén álljon itt az én első time-lapsem egy naplementéről. Nagyjából 250 képet kellett készítenem hozzá, 30fps, 8 másodperc. Igazából nagyon sok mindent nem jól csináltam: még nincs állványom, intervalometerem sem. Az egészet az út mellől a kocsi tetejéről készítettem, egy pillanatra látszik is egy áthaladó kamion. Meg az egész valahogy mozog, amire nem jöttem rá hogy mitől. Na de a következő már sokkal jobb lesz

UPDATE:
Time-lapse-ről szóló írásom jelent meg a spottr.hu fotósblogon is, errefelé.

Akkor így a nagy örömködés után jöjjön valami tartalmasabb is. Hogy úgy szaknyelven fejezzem ki magam egy retrospektív, na nem konverzió, beszámoló.
No lássuk hol is tettük le a történet fonalát. A sok kép és semmit mondó bejegyzés között valahol ott lapul a gyereknapról szóló post is, na ez volt, amikor még normálisat írtam. Tehát akkor nézzük, mi is történt uszkve másfél hónap alatt. Öveket becsatolni, kezdődik az időutazás.

Volt valamikor, az idők kezdetén egy vizsgaidőszak, ha emlékszik még rá valaki. Keménynek ígérkezett, de utólag visszagondolva ilyen sima és egyszerű vizsgaidőszakom még nem volt talán soha. Minden tárgyam meglett, a legtöbb elsőre. Ami a legfontosabb, sikerült a matek szigorlat is, végre. A többi tárgy szót sem érdemel, túl könnyűek voltak Mindenből van aláírás, és megint nem csúszok semmiből, szégyen Ja és még ösztöndíjra jogosító átlagot is sikerült produkálni.

Hmmm, nézzük mi volt még…

Hogy ne csak vidám dolgokról beszéljünk. A vizsgaidőszak elején véget ért életem, mondhatni egyik, meghatározó szakasza. Hogy úgy mondjam If(Bali/2) nem ad igaz eredményt. Vagy hogy érthetőbben fejezzem, ki ismét szabadfelhasználású férfiú lettem. De, hogy még inkább, túl vagyok egy szakításon. Ennyire rosszul és ennyire jól nem is lehetett volna időzíteni. Rossz, mert vizsgaidőszak volt, mindkettőnknek volt más baja, nem hiányzott. Jól, mert nyár van, nem látjuk egymást, könnyebb a felejtés. Lezárult másfél év, nem mondom, hogy nem volt szép, mert voltak szép korszakok. De sajnos voltak rossz idők is, és az utolsó hetekben már több rossz volt, mint jó. Felmorzsolódtunk, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre, ez volt az első igazán hosszú és igazán komoly szerelem az életemben. Most úgy vagyok vele, hogy nőt csak messziről akarok látni, nem tenne jót az senkinek ha szálakba gabalyodnánk…

Hmmm, mi rejtezik itt a homályban még?…

Áhhhh, egy könyvtári gyakorlat! Igen-igen, már majdnem meg is feledkeztem róla. Ilyen is volt. 4 hetes nyári gyakorlat, melyet kedvenc könyvtáramban, a szombathelyi Savaria Egyetemi Könyvtárban tölthettem, kedvenc csoporttársaim körében. A négy hét alatt voltam olvasószolgálatban kölcsönési részlegen, megjártuk a pincét, pakoltunk francia könynveket, költöztettünk szakdogákat, katalogizáltunk szakdogákat, szoros raktári rendbe rendeztük a könyvtár állományát, valamint a 2007-es revízió lezárásaként a raktári cédulakatalógust is átnéztük. Azt kell hogy mondjam a négy hét számomra nagyon kellemesen és jó hangulatban telt el, köszi csajok/fiúk

Hmmm, hmmm, hmmm. Valami még történt… Valami még…

Ohhh, igen. Persze! Mint arról írtam megvettem életem nagy álmát, a tükörreflexes fényképezőt (s_dance) Mostanában ha az idő, és az én időm is engedi szívesen járom a vadont és lövöldözök. Egy oldalra való már összegyűlt a flickr-en. Majd valamikor dobok ide egy kis véleményt a kicsikéről. Sok negatívum nem lesz benne

A végére maradnak az apróságok. Például, hogy Plurk-ölök. Aranyos kis szolgáltatás, ahová bemondhatod éppen mit csinálsz, érzel, gondolsz, az ismerőseid pedig arra válaszolnak, így mikrobeszélgetések alakulnak ki. Megismertem egy pár jóarc emberkét ott, akik kellemesebbé teszik a napot no persze azért ott vannak ám a jóöreg geektársak is, róluk sem feledkezem meg
Apróság még, hogy mostanában éppen egyik plurki (plurkös ismerős) hatására egyre több klasszikus zenét hallgatok, főleg zongarát és orgonát Fülnek, léleknek egyaránt kellemes.
Aztán említhetem még hogy lassan készülget Bükről egy sorozat, mely idővel publikálásra kerül.

Más apróság és nagyság már nem ötlik eszembe.

Hölgyeim és Uraim, ennyi volt másfél hónapnyi idő utazás, a kurrens történésekhez fáradjanak a 102-es posthoz. Köszönjük, hogy szolgáltatásunkat válaszották! Görbe teret!

Ma délutáni fotózgatásom eredménye ez a HDR kép a Répcéről. Nagyon ne üssetek, életemben most csináltam ilyet először, ezt is egy nagyon kompakt géppel A képet a híd korlátjáról lőttem, illetve onnan lőttem három képet, egyet -1-es, egyet +1-es, egyet 0-ás expozíciókorrekcióval (de szép szó…), majd ezt a három képet a Photomatix nevű progival gyúrtam HDR-ré. Próbáltam nagyjából egyensúlyba hozni, de azért meg akartam tartani a HDR-jelleget is. Kreatív kritikát szívesen veszem

Szerk:
Miután egy kicsit játszogattam a tone mappe-pel, ez lett belőle. Szerintem ez jobb. Szerintetek?