Ezt most találtam. Egy perc alatt kell minél több megadott szót begépelni Nekem így sikerült

51 words

Te milyen gyorsan gépelsz?

Ha akarnám sem tudnám nem észrevenni, hogy mennyire nagy a pangás a blogpiacon. Hébe-hóba születik csak egy-egy bejegyzés, nálam főleg, de mások sem nagyon aktívak, jó persze van egy-két kivételes fanatikus De szerintem ők sem olyan sűrűn írnak, mint ahogy normális időben szoktak. Hmm, lehet kellene egy kimutatást csinálni a postolási hajlandóság és a vizsgaidőszak összefüggéséről Ha nem lenne vizsgaidőszak meg is csinálnám Na de majd ha lemegy ez a 6 hetes őrültség, az emberek újra közösségekbe járnak majd és nem tételeknek köszönnek jó reggelt, ha újra mindenki elkezd élni, és nem csak vegetál, ha megint történik valami, akkor talán majd lesz mit olvasni Addig meg még kitartást lányok/fiúk, már csak 1,5 hét és vége

P.S.: Annyira pangás van, hogy már két hete spam-kommentet sem kaptam

Na, ki érzi magát bloggernek?

Akartam írni valami világmegváltót és eget rengetőt és gondolatébresztőt és hűdecsudajót. Aztán ez az érzés elmúlt, közvetlen miután vacsiztam lehet üres gyomorral jobban megy a világmegváltás? Most nézem, hever itt egy félig kész post a gólyabálról, hááát ezt valószínűleg már nem fogom beblogolni, majd jövőre

Ma annyi sok minden történt, hogy egészen beleszédültem. Jó persze biztos van akivel több minden történt, de az én bioritmusomnak ez is sok(k) volt.

Az egész kezdődött azzal, hogy reggel mint a villám az odvas fába, hasítot belém a felismerés, hogy nem hoztam magammal borítékot! Most ez így nagyon a közepébe, mi? Szóval az egész úgy kezdődött, hogy ma tanítottam számtechből (még csak izolált környezetben, imitált osztályban), a téma az elektronikus levelezés volt. Jogosan merül fel persze a kérdés, hogy akkor mi a töknek nekem boríték. Hát azért kedves Olvasó, mert az órámat igyekeztem a hagyományos és az elektronikus levelezés közötti hasonlóságokra és különbségekre felfűzni. Na szóval onnan jöttem, hogy nem volt nálam boríték. Naiv ember lévén csak azért is megnéztem hajnali fél nyolckor a nagy postát, hátha nyitva van. Nem volt. Meglepő… Ekkor realizáltam, hogy ilyen korai órán a városban gyakorlatilag semmi sincs nyitva, eltekintve a főiskolától és a pékségtől. Ezen megfontolásból és abból hogy ilyen korán még nem egészséges ha az ember étkezik, utamat a D épület felé vettem, ahol átvészeltem azt a fél órácskát míg a posta nyit. És mellesleg sikerült jól meglepnem Katámat is aztán eljött a 8 óra, ő ment ZH-t írni én meg a postára borítékot vadászni. Jelentem a vadászat sikeres volt, 7,-ft-ért sikerült egy boríékot a magamévá tenni

Ezen az óriási sikerélményen felbuzdulva hatalmas elánnal indultam el a suliba a perint parti sétányon. Közben elgondolkodtam miért is jó facsemetéket derékba törni, kukát a vízbe hajigálni, padot összefirkálni, felszedni a kockakövet, szétszórni a szemetet. Aki járt arra akárcsak egyszer is tudja miről beszélek, ezeket a dolgokat valahogy nem értem meg. Bár valószínűleg az a szegény fiatal srác is ilyen dolgokkal küszködik, meg nem értettség, hátrányos helyzet, csúnya gonosz világ, vagy csak szimplán talajrészegek és ahogy az Alvin szám mondja “a telefonfülke nem üt vissza”. Bár azon igazán elcsodálkoztam, hogy a frissen telepített facsemeték még mindig egyben vannak, mondjuk valami izom már az egyik karót szétkapta…

Öööö, egy kicsit talán elkalandoztam Szóval most már semmi sem állhatott a sikeres tanítás útjába. És a vicc az egészben, hogy tényleg sikeres volt Olyan szinten megdícsért, hogy hűűű, mondjuk ez lehet annak szólt, hogy akik ma voltak ők tényleg jól csinálták a dolgot, legalábbis a múlt hetiekhez képest Mindenki akkora adag önbizalom löketet kapott, hogy azt se tudtuk hová tegyük. De tényleg baromi jól esett, ilyet nekem még senki nem mondott Most ezek után valóban úgy érzem, hogy szeretném kipróbálni magam mint tanár. Ki tudja, még a végén menne. Na leállok ám, még a végén elszállok, azt meg azért nem akarom

Szóval a mai napom nagyon klasszra sikeredett, amit még a politológia zh sem tudott elrontani (erről most nem értekezem, legyen elég annyi, hogy egy vicc volt…).
Hát egy kicsit kusza lett, meg össze-vissza, sorry érte, bár eddig kevesen értetek el

Mani-tól és Nio-tól kaptam egy sor könyvtáros kérdést Akkor nézzük sorban.

• Melyik könyvtárnak vagy tagja?

Berzsenyi Dániel Főiskola Könyvtára a.k.a. Forrásközpont
Berzsenyi Dániel Könyvtár

• Kedvenc könyvtáros történeted?

Lásd eggyel lejjebb vagy esetleg ez

A következő történet velem esett meg a főiskola új könyvtárában, illetve forrásközpontjában.Az órarendem az óraütközések elkerülése miatt úgy alakult, hogy csütörtök délelőtt egy óriási, három és fél órás rés tátong két órám között. Ezt az időt, ha éppen más elintézni való dolgom nem akadt a forrásközpontban szoktam eltölteni. Nem volt ez másképp akkor csütörtökön sem. Illetve annyiban volt más, hogy egy pár csoporttársamnak segítettem megérteni az adatbázis-kezelés rejtelmeit, de ez most nem kapcsolódik szorosan a tárgyhoz. Délelőtt tíz óra környékén mentem be a könyvtárba, ahogy azt máskor is szoktam. Előkerestem a diákigazolványom, mivel azon található a beléptető kaput nyitó mikrochip. A kapu egy halk pittyenéssel nyugtázta belépési szándékomat, a krómozott kar elfordult, és már bent is voltam. Az adatbázis-kezelés elmagyarázása eltartott egy ideig, észre sem vettük és már délután egy óra lett. Gyorsan összekapkodtam a holmimat és rohantam órára. Illetve rohantam volna, de a kiléptető kapu nem engedett. Jó párszor megpróbáltam jobb belátásra bírni, de konokul ellenállt, és csak nem akarta tudomásul venni, hogy én bizony ki szeretnék menni. Kétségbeesett próbálkozásom láttán a pult mögött helyet foglaló könyvtáros kisasszony megemlítette, hogy esetleg próbáljam meg a beléptető kapun lehúzni a kártyám. Az ötlet elsőre furcsának tűnt, gondolván, hogy a kapu „tudja” hogy én bent vagyok, miért engedne be ismét. De legnagyobb meglepetésemre újból pittyent egyet, akárcsak délelőtt. Ezek után, hogy a rendszer „ismét” beengedett, megpróbálhattam kilépni, ami elsőre sikerült. Az eset után tudtam meg, hogy ilyen már többször előfordult. A kapu egyszerűen egy idő után elfelejti, hogy beléptünk, ami egy ilyen kaliberű és költségvetésű intézmény esetében mégiscsak furcsa és abszurd.

• Mekkora volt a legnagyobb bűntetés, amit kifizettél?

Van az úgy hogy néha elfeldekezem, hogy vissza kellene vinni könyveket párszáz forint körül volt, pontosan nem tudom

• Hány db kölcsönzött könyv van nálad?

Most éppen 4 db. Egy negyedikes informatika tankönyv, és 3 db valószínűség-számításhoz.

• Ismersz-e könyvtáros blogot?Melyik az?

Csak olyat ismerek

Passzolom tovább Rexinának, Lilinek, Lindusnak és Kóczynak