Google Reader-eket beizzítani, nehogy lemaradjatok valamiről
Postok RSS-e itt: http://sirbali.hu/feed/
Kommentek RSS-e itt: http://sirbali.hu/comments/feed/

Minden kritikát szívesen fogadok

Egy tiszteletteljes kéréssel fordulok féled. Immáron lassan másfél éve írogatom ezt a blogot. Pár dolgot megtudhatsz rólam. Ám most úgy érzem, hogy ideje lenne kissé ráncba szedni. És ehhez a Te segítséged is szükséges. Mindannyiótok segítsége, azoké kik kommentelnek, azoké kik Readerből követnek, és azoké is kik csak csendben olvasnak. Ezért kérlek Titeket, töltsétek ki ezt a kérdőívet Összesen négy kérdés, egy percet sem vesz igénybe, ám nekem nagy segítség és jó iránymutatás lesz Különösképpen szeretném megkérni a csendes olvasóimat, hogy ők is szánjanak rá egy percet, kérlek. A Ti véleményetek is éppen úgy számít, mint a kommentablakban hangoskodóké Az adatokat természetesen bizalmasan kezelem, senki nem fogja megtudni, hogy olvasol

Hálásan köszönöm, hogy segítesz jobbá tenni a web e keskeny szegleltét

Tervek a jövőre? Hát még 100 post, legyen mondjuk 4 hónap alatt. Blog lesz, amig én vagyok, kérdés hogy mennyire lesz up-to-date.

Tehát, 100, éljen soká :ugrálóbananánsmiley:

1. Megőrült az Analytics. Ez ugye nem nagyon valószínű, szóval ezt ki is zárnám.
2. Általános bojkott és utálat alakult ki a személyemet illetően. Ebben reménykedem, hogy nem így van. Ha mégis akkor az megmagyarázná monduk a dolgot, de csak nem… Ha meg mégis azt azért tudassuk már velem is.
3. Mindenkinél blog- és kommentfóbia illetve undor alakult ki. Ez megint csak nem valószínű, mert máshol azért van némi aktivitás, na nem annyi mint egykoron, de van.
4. Általános érdektelenség mutatkozik a postok iránt. Na valszeg ez lesz az, lévén hogy rajtam kívül az ismertségi körömben senki nem foglalkozik fotózással (jó, mondjuk én se, vagy nem úgy ahogy szeretném…), így nem is igen várható, hogy írnak kommentet.

De sajnos mostanában egyre jobban merülök el a témában, szóval még tuti hogy lesz egy-két fotós marhaság. De majd ígérem próbálok valami értelmeset is írni, amint történik valami velem. Addig meg mutogatom a képeimet a googlebotnak

PS: Nem vagyok kommentfüggő, nem azért írom ezt a blogot, csak hát azért jóleső érzés ha az ember fia kap valami feedbacket a néptől

51 words

Te milyen gyorsan gépelsz?

P.S.: Annyira pangás van, hogy már két hete spam-kommentet sem kaptam

Na, ki érzi magát bloggernek?

Ma annyi sok minden történt, hogy egészen beleszédültem. Jó persze biztos van akivel több minden történt, de az én bioritmusomnak ez is sok(k) volt.

Az egész kezdődött azzal, hogy reggel mint a villám az odvas fába, hasítot belém a felismerés, hogy nem hoztam magammal borítékot! Most ez így nagyon a közepébe, mi? Szóval az egész úgy kezdődött, hogy ma tanítottam számtechből (még csak izolált környezetben, imitált osztályban), a téma az elektronikus levelezés volt. Jogosan merül fel persze a kérdés, hogy akkor mi a töknek nekem boríték. Hát azért kedves Olvasó, mert az órámat igyekeztem a hagyományos és az elektronikus levelezés közötti hasonlóságokra és különbségekre felfűzni. Na szóval onnan jöttem, hogy nem volt nálam boríték. Naiv ember lévén csak azért is megnéztem hajnali fél nyolckor a nagy postát, hátha nyitva van. Nem volt. Meglepő… Ekkor realizáltam, hogy ilyen korai órán a városban gyakorlatilag semmi sincs nyitva, eltekintve a főiskolától és a pékségtől. Ezen megfontolásból és abból hogy ilyen korán még nem egészséges ha az ember étkezik, utamat a D épület felé vettem, ahol átvészeltem azt a fél órácskát míg a posta nyit. És mellesleg sikerült jól meglepnem Katámat is aztán eljött a 8 óra, ő ment ZH-t írni én meg a postára borítékot vadászni. Jelentem a vadászat sikeres volt, 7,-ft-ért sikerült egy boríékot a magamévá tenni

Ezen az óriási sikerélményen felbuzdulva hatalmas elánnal indultam el a suliba a perint parti sétányon. Közben elgondolkodtam miért is jó facsemetéket derékba törni, kukát a vízbe hajigálni, padot összefirkálni, felszedni a kockakövet, szétszórni a szemetet. Aki járt arra akárcsak egyszer is tudja miről beszélek, ezeket a dolgokat valahogy nem értem meg. Bár valószínűleg az a szegény fiatal srác is ilyen dolgokkal küszködik, meg nem értettség, hátrányos helyzet, csúnya gonosz világ, vagy csak szimplán talajrészegek és ahogy az Alvin szám mondja “a telefonfülke nem üt vissza”. Bár azon igazán elcsodálkoztam, hogy a frissen telepített facsemeték még mindig egyben vannak, mondjuk valami izom már az egyik karót szétkapta…

Öööö, egy kicsit talán elkalandoztam Szóval most már semmi sem állhatott a sikeres tanítás útjába. És a vicc az egészben, hogy tényleg sikeres volt Olyan szinten megdícsért, hogy hűűű, mondjuk ez lehet annak szólt, hogy akik ma voltak ők tényleg jól csinálták a dolgot, legalábbis a múlt hetiekhez képest Mindenki akkora adag önbizalom löketet kapott, hogy azt se tudtuk hová tegyük. De tényleg baromi jól esett, ilyet nekem még senki nem mondott Most ezek után valóban úgy érzem, hogy szeretném kipróbálni magam mint tanár. Ki tudja, még a végén menne. Na leállok ám, még a végén elszállok, azt meg azért nem akarom

Szóval a mai napom nagyon klasszra sikeredett, amit még a politológia zh sem tudott elrontani (erről most nem értekezem, legyen elég annyi, hogy egy vicc volt…).
Hát egy kicsit kusza lett, meg össze-vissza, sorry érte, bár eddig kevesen értetek el

• Melyik könyvtárnak vagy tagja?

Berzsenyi Dániel Főiskola Könyvtára a.k.a. Forrásközpont
Berzsenyi Dániel Könyvtár

• Kedvenc könyvtáros történeted?

Lásd eggyel lejjebb vagy esetleg ez

A következő történet velem esett meg a főiskola új könyvtárában, illetve forrásközpontjában.Az órarendem az óraütközések elkerülése miatt úgy alakult, hogy csütörtök délelőtt egy óriási, három és fél órás rés tátong két órám között. Ezt az időt, ha éppen más elintézni való dolgom nem akadt a forrásközpontban szoktam eltölteni. Nem volt ez másképp akkor csütörtökön sem. Illetve annyiban volt más, hogy egy pár csoporttársamnak segítettem megérteni az adatbázis-kezelés rejtelmeit, de ez most nem kapcsolódik szorosan a tárgyhoz. Délelőtt tíz óra környékén mentem be a könyvtárba, ahogy azt máskor is szoktam. Előkerestem a diákigazolványom, mivel azon található a beléptető kaput nyitó mikrochip. A kapu egy halk pittyenéssel nyugtázta belépési szándékomat, a krómozott kar elfordult, és már bent is voltam. Az adatbázis-kezelés elmagyarázása eltartott egy ideig, észre sem vettük és már délután egy óra lett. Gyorsan összekapkodtam a holmimat és rohantam órára. Illetve rohantam volna, de a kiléptető kapu nem engedett. Jó párszor megpróbáltam jobb belátásra bírni, de konokul ellenállt, és csak nem akarta tudomásul venni, hogy én bizony ki szeretnék menni. Kétségbeesett próbálkozásom láttán a pult mögött helyet foglaló könyvtáros kisasszony megemlítette, hogy esetleg próbáljam meg a beléptető kapun lehúzni a kártyám. Az ötlet elsőre furcsának tűnt, gondolván, hogy a kapu „tudja” hogy én bent vagyok, miért engedne be ismét. De legnagyobb meglepetésemre újból pittyent egyet, akárcsak délelőtt. Ezek után, hogy a rendszer „ismét” beengedett, megpróbálhattam kilépni, ami elsőre sikerült. Az eset után tudtam meg, hogy ilyen már többször előfordult. A kapu egyszerűen egy idő után elfelejti, hogy beléptünk, ami egy ilyen kaliberű és költségvetésű intézmény esetében mégiscsak furcsa és abszurd.

• Mekkora volt a legnagyobb bűntetés, amit kifizettél?

Van az úgy hogy néha elfeldekezem, hogy vissza kellene vinni könyveket párszáz forint körül volt, pontosan nem tudom

• Hány db kölcsönzött könyv van nálad?

Most éppen 4 db. Egy negyedikes informatika tankönyv, és 3 db valószínűség-számításhoz.

• Ismersz-e könyvtáros blogot?Melyik az?

Csak olyat ismerek

Passzolom tovább Rexinának, Lilinek, Lindusnak és Kóczynak