A rettentő fontos és felelősségteleljes vezetés közben azért egy napra sikerült ellógni a volán mögül, hogy néhány kedves jóarc ismerőssel végigjárjuk Robert Capa életművét. Erre a letaglózó időutazásra a Ludwig múzeumban került sor. Itt követhetjük végig e zseniális ember csodálatosan produktív, ám szomorúan rövid életét. Itt most eltekintenék életútjának ismertetésétől, ezt előttem már megtették nálam kompetensebb személyek.
Rövid élete alatt elkattintott néhány ezer felvétel közül, pár száz került kiállításra a múzeumban. A képek jelentős hányada háborús tudósítás, mivel Capa haditúdósítóként kereste meg a filmre valót. Láthatunk képeket a spanyol polgárháborútól kezdve a normandiai partraszálláson át a felszabadított Franciaországon keresztül az indokínai háborúig. Háborúkban készült képei mind-mind a megrázó, nyers valóságot ábrázolják, nem akar mást mutatni, mint ami valójában egy háború: halál és pusztulás. Helyenként láthatunk néhány beállított képet a hátországban állomásozó katonákról, ám nem ezek azok a felvételek, amik magukkal ragadnak. Sokkal inkább a harc közben készül képek, azok mik előtt elidőzik az ember és közben elgondolkodik, hogy honnan volt ennek az embernek ehhez bátorsága. Ilyen például az a kép, amit ejtőenyős ugrás közben (!) készített. Vagy ilyenek a normadiai partraszállás során, az Omaha Beachen készült felvételek, ahol válogatás nélkül kaszálták a német géppuskák a partraszálló katonákat. De említhetném azt a képet, amit Berlinben készített, mikor járőröző amerikai katonákkal tartott és német orvlövészek támadtak rájuk, megölve egy amerikait. Természetesen háborúk után/között is alkotott, de én személy szerint jóval erőteljesebbnek érzem a háborús képeit, mint amiket békeidőben készített.
Sajnos tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála is a fotózásnak volt köszönhető. Az indokínai háborúban taposóaknára lépett, miközben igyekezett minél közelbb kerülni az előrenyomuló katonákhoz. Mert, ahogy a szállóigévé vált mondása tartja: “Ha nem elég jó a képed, nem voltál elég közel”.

Mindenképpen érdemes ellátogatni erre a kiállíásra, ha fotózol azért, ha a háborús dolgok érdekelnek azért, de ha másért nem hát azért, hogy egy kis kultúrát szívj magadba

Grillezni jó, társaságban még jobb, barátokkal körülvéve pedig a legjobb A tegnap délután/este részese lehettem ennek az élménynek, amit tíz, számomra kedves emberrel oszthattam.

Valamikor réges-régen, még januárban, elhatároztam, hogy a nyár végén, mikor még kellemesen süt a nap, és a langyos esti szellő az elmúlt nyár emlékeiről mesél, megszervezek egy közös sütögetős összejövetelt. Azért ezt az időpontot választottam, mert most még elménk a nyár színeivel és illatával telített és az eljövendő szürke ősz még csak apró felhő a távoli horizonton. Szerettem volna még az utolsó nagy hajtás és őrület előtt egy könnyed, baráti estét. Remélem sikerült egy kevéskét megvalósítani terveimből, és aki eljött talán nem csalódott.
Pedig nem úgy indult az este, hogy itt most felhőtlen szórakozásnak nézünk elébe, ezt most értsétek szószerint. Ugyanis az időjárás valami furcsa oknál fogva mindig pont akkor mutatja a legrosszabb arcát, mikor vendégeim vannak. Nem történt ez most sem másként. Reggelre súlyos, sötét fellegek kezdtek gyülekezni az égen, ekkor még reménykedtem, hogy talán nem fogják elmosni a mi kis sütögetésünket. Reményemet táplálta és végül porig rombolta az álnok idő, mert egészen addig kitartott míg az első vendégek meg nem érkeztek, ahogy átlépték a ház küszöbét, elkezdett ömleni az eső, ami egészen késő estig meg nem állt. Hadd ne kelljen felvázolnom, hogy az izzó faszén és a zuhogó eső milyen viszonyban áll egymással. Mondhatni tűz és víz De én azért sem hagytam magam, ha egyszer már január óta ezt a napot tervezgettem, a grillkocsit már jó előre bekészítettem a garázsba, ahol egy csepp víz, nem sok, annyi sem érte.
A faszén begyújtásában és felizzításában felettébb nagy járatlanságot mutattam, ezért tanult kollégám – akit most nevezzünk mondjuk Zolinak – hathatós segítségével sikerült elérni a kívánt hőfokot. Mely hőfokon a gazdagon fűszerezett, vastag tarja szeletek füstölve, sercegve lassan, fokozatosan átsültek, miközben átjárta őket a páclé és a szén íze és illata A grillrácsra a húsok mellé került még negyedelt főtt krumpli, virsli, fűszeres grillkolbász, valamint apró fapálcikákra húzott hagyma-krumpli-hús trió. A fűszeres étkek mellé a kellemes köretet Niki biztosította egy fantasztikus krumplis remekkel, valamint a bátrabbaknak tüzes paprikás szósz is a rendelkezésükre állt. Hogy evés közben ki ne száradjunk, arról az italok széles választáka gondoskodott: üdiítő, sör, bor, tequila, ouzo, vodka, és még ki tudja mi várt arra, hogy az est folyamán beteljesítse végzetét. Azt hiszem senki nem maradt szomjas, viszont annak külön örülök, hogy nem alakult át általános ivászattá a buli
Miután mindenki jóllakott és szomját is csillapította előkerült egy pakli francia kártya és egy láda zseton, és kezdetét vette egy csendes kis pókerjátszma Csörgött a zseton, pörgött a kártya, repkedtek az all-in-ek
Végülis nagyjából éjjel két órakor a lakókörnyezetre való tekintettel véget ért a 2008-as nyárzáró grillparty. Köszönöm nektek, hogy eljöttetek, Gicának, Nikkancsnak, Kóczynak, Maninak, Kingának, Mitchnek, Szabinának, Norbinak, Nikinek és Zolinak. Remélem, lesz még alkalmunk megismételni ezt az összejövetelt. Ha máskor nem, hát diplomaosztó után feltétlen számítok rátok

Gödör. Somlói. Bécsi. Barát. A mai nap kulcsszavai. Ezen szavak közül legfontosabb ez utóbbi. De haladjunk szépen sorban.

Történt, hogy a 40. Vándorgyűlés estéjén fantasztikus tekecsapatunk (Gica, Tanárúr, én) teljesítményét jutalmazandó 2000 forintos étkezési bónt nyert a szombathelyi Gödör vendéglőbe. Mivel Tanárúr lemondott az ő részéről a javunkra, ezért úgy határoztunk, hogy minél előbb lefogyasztjuk a ránk eső részt Így esett, hogy ma dél környékén felkerekedtünk és alászálltunk a pincébe. Ahol a jobbnál jobb és finomabbnál finomabb étkek csábítása között végülis somlóiféleségekre esett mindkettőnk választása. Gica somlóis palacsintát, én somlói galuskát böktem ki az étlapról. A leveseket és frissensülteket az étkezési jegy szerény összege miatt gondolkodás nélkül átugrottuk A helyről tudni kell, hogy az étel, amit kihoznak az nem embernek való adag, valami hihetetlen mennyi kaját tudnak rápakolni egy tányérra. A somlói is óriási adag volt, szeretnék kezet fogni azzal, aki ezt egy kiadós vacsora után küldi le
Miután mindketten elégedetten dőltünk hátra, szinte egyszerre jegyeztük meg, hogy messziről jött szemlélőnek akár úgy is tűnhetünk, mint valami kezdő szerelmespár, holott ennek semmi valóságalapja Érdekes lenne megfigyelni, hogy vajon mennyi időbe tellene egy ilyen pletykának az elterjedése, persze távol álljon tőlem az ilyesmi.

Miután végre sikerült felkelni az asztaltól, úgy döntöttünk, hogy a súlyos somlóit, egy könnyű kis kávéval kísérjük le. Ehhez a jól bevált Bécsi kávézót választottuk. Gondoltuk megiszunk egyet és mindenki megy isten hírével a maga útján. Hát valahogy sikerült ottragadni a teraszon, öt órán keresztül És a világ legkülönfélébb dolgairól elbeszélgetni, ami nagyon jól esett nekem Mondhatni, az ilyen napok a sarkcsillagok, a mostanság sötét és háborgó, tengeremen ege felett. Ezek adnak némi iránymutatást, merre, hogyan is kellene tovább.
Bátran kijelenthetem, hogy Gicát barátomnak tartom, úgy igazán

A mai napot mintegy keretbe foglalhatom, szarul indult és szarul ért véget, de közben baromi jó volt. Paradox. De kezdjük az elején.

Mindenről az óra tehet. Illetve, hogy baxtam felkelni az ébrésztőre. Így lett belőle kapkodás, rohanás, felecucc itthonhagyás, visszafutás, moci be nem indulás, vonat azért elérés. Itthon már szemerkélt az eső, de szerencsére Szombathelyen kitartott az idő, délutánig, de erről lentebb esik szó.

Beérve az irodába kapásból egy jó hírrel fogadtak: beszéltek a főnökkel, aki áldását adta hosszútávú ottlétemre. Tehát jelenleg baromi szerencsésnek mondhatom magam, hogy van nyárra állásom, nem is akármilyen. Nem kellek valami gyárban a szalag mellett droidolni, vagy cementes zsákot pakolni a praktikerben, hanem egyszerű és nagyszerű irattologató lettem A feladatom, hogy reggel miután a postás meghozta a zsákokat, a bennük lévő leveleket felbontsam. Előtte egyeztetem a postalistával, hogy minden megvan-e, és olyan-e amilyennek lennie kell. Bontás után a levél kap egy iktatópecsétet meg egy dátumot, valamit hozzá kell írni mennyi melléklet volt hozzá. A postabontással kb 11-re mindig kész szoktam lenni. Ha úgy adódik, akkor ebédig előkeresek az irattárból ügyiratokat. Ebéd után szokott a dolog kicsit uncsi lenni. Mivel nincs még számítógépem, ezért nem tudok se iktatásban segíteni, se netezni, se plurkolni , de ígérik hogy majd valamikor kapok gépet… Így hát mivel nem igen tudtam semmi normálisat csinálni, már délután kettőkor elengedtek

De a nap fénypontja nem ez volt, hanem a húsz perccel azelőtti hívás, miszerint elkészült az óriásnyomat a fényképemről, amit elvileg csak jövő péntekre ígértek. Gyönyörű lett a “kicsike”, a maga 30×40 centijével közel A3-as méret Már csak keret kell hozzá és megy is ki a falra. Kicsit egoizmusnak érzem ezt, de talán belefér…

Munkaidő után találkoztam Gicával és Manival, akikkel elfogyasztottunk egy kávét, kólát, ananászlevet, és közben az élet nagy dolgairól beszélgettünk, úgy mint használható tárhely, műhold képek, bélflóra, ilyesmi Jó volt újra találkozni, és ismerős arcok között lenni. Ismétlésre bármikor vevő vagyok

Amint hazakísértük Gicát és elváltak útjaink, azonnal elkezdett szakadni az eső, mintha megérezte volna, hogy most jött el az idő. Az a gond Szombathellyel, hogy gyakorlatilag esőben nem tudsz úgy sétálni, hogy ne bokáig gázolj a pocsolyákban. Na nekem sem sikerült, térdig felázott a gatyám. És még ráadásul a fotóra is vigyáznom kellett, nehogy viz érje. Hirtelen felindulásból berontottam az első papírboltba – ami persze már zárni készült – hogy vegyek egy okmányhengert, amiben biztonságban haza tudom menekíteni a képet. Sajnos nem árultak ilyet. De! És most itt tessék megkapaszkodni! A néni látva szorult helyzetem, a pénztárzárás, pénzszámolás ellenére adott egy nejlontáskát, amivel egy kicst védeni tudom. Mindezt mosolyogva kedvesen, annak ellenére hogy már zártak. Meglepődtem nagyon, na. Aztán végülis egy másik boltban, nevezzük mondjuk “Office Depot”-nak, sikerült beszerezni egyet. Így hazáig csak én áztam el, a kép épen és biztonságban hazaért.

Tehát a mai nap a rossz indítás és zárás ellenére 7/10

Akkor így a nagy örömködés után jöjjön valami tartalmasabb is. Hogy úgy szaknyelven fejezzem ki magam egy retrospektív, na nem konverzió, beszámoló.
No lássuk hol is tettük le a történet fonalát. A sok kép és semmit mondó bejegyzés között valahol ott lapul a gyereknapról szóló post is, na ez volt, amikor még normálisat írtam. Tehát akkor nézzük, mi is történt uszkve másfél hónap alatt. Öveket becsatolni, kezdődik az időutazás.

Volt valamikor, az idők kezdetén egy vizsgaidőszak, ha emlékszik még rá valaki. Keménynek ígérkezett, de utólag visszagondolva ilyen sima és egyszerű vizsgaidőszakom még nem volt talán soha. Minden tárgyam meglett, a legtöbb elsőre. Ami a legfontosabb, sikerült a matek szigorlat is, végre. A többi tárgy szót sem érdemel, túl könnyűek voltak Mindenből van aláírás, és megint nem csúszok semmiből, szégyen Ja és még ösztöndíjra jogosító átlagot is sikerült produkálni.

Hmmm, nézzük mi volt még…

Hogy ne csak vidám dolgokról beszéljünk. A vizsgaidőszak elején véget ért életem, mondhatni egyik, meghatározó szakasza. Hogy úgy mondjam If(Bali/2) nem ad igaz eredményt. Vagy hogy érthetőbben fejezzem, ki ismét szabadfelhasználású férfiú lettem. De, hogy még inkább, túl vagyok egy szakításon. Ennyire rosszul és ennyire jól nem is lehetett volna időzíteni. Rossz, mert vizsgaidőszak volt, mindkettőnknek volt más baja, nem hiányzott. Jól, mert nyár van, nem látjuk egymást, könnyebb a felejtés. Lezárult másfél év, nem mondom, hogy nem volt szép, mert voltak szép korszakok. De sajnos voltak rossz idők is, és az utolsó hetekben már több rossz volt, mint jó. Felmorzsolódtunk, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre, ez volt az első igazán hosszú és igazán komoly szerelem az életemben. Most úgy vagyok vele, hogy nőt csak messziről akarok látni, nem tenne jót az senkinek ha szálakba gabalyodnánk…

Hmmm, mi rejtezik itt a homályban még?…

Áhhhh, egy könyvtári gyakorlat! Igen-igen, már majdnem meg is feledkeztem róla. Ilyen is volt. 4 hetes nyári gyakorlat, melyet kedvenc könyvtáramban, a szombathelyi Savaria Egyetemi Könyvtárban tölthettem, kedvenc csoporttársaim körében. A négy hét alatt voltam olvasószolgálatban kölcsönési részlegen, megjártuk a pincét, pakoltunk francia könynveket, költöztettünk szakdogákat, katalogizáltunk szakdogákat, szoros raktári rendbe rendeztük a könyvtár állományát, valamint a 2007-es revízió lezárásaként a raktári cédulakatalógust is átnéztük. Azt kell hogy mondjam a négy hét számomra nagyon kellemesen és jó hangulatban telt el, köszi csajok/fiúk

Hmmm, hmmm, hmmm. Valami még történt… Valami még…

Ohhh, igen. Persze! Mint arról írtam megvettem életem nagy álmát, a tükörreflexes fényképezőt (s_dance) Mostanában ha az idő, és az én időm is engedi szívesen járom a vadont és lövöldözök. Egy oldalra való már összegyűlt a flickr-en. Majd valamikor dobok ide egy kis véleményt a kicsikéről. Sok negatívum nem lesz benne

A végére maradnak az apróságok. Például, hogy Plurk-ölök. Aranyos kis szolgáltatás, ahová bemondhatod éppen mit csinálsz, érzel, gondolsz, az ismerőseid pedig arra válaszolnak, így mikrobeszélgetések alakulnak ki. Megismertem egy pár jóarc emberkét ott, akik kellemesebbé teszik a napot no persze azért ott vannak ám a jóöreg geektársak is, róluk sem feledkezem meg
Apróság még, hogy mostanában éppen egyik plurki (plurkös ismerős) hatására egyre több klasszikus zenét hallgatok, főleg zongarát és orgonát Fülnek, léleknek egyaránt kellemes.
Aztán említhetem még hogy lassan készülget Bükről egy sorozat, mely idővel publikálásra kerül.

Más apróság és nagyság már nem ötlik eszembe.

Hölgyeim és Uraim, ennyi volt másfél hónapnyi idő utazás, a kurrens történésekhez fáradjanak a 102-es posthoz. Köszönjük, hogy szolgáltatásunkat válaszották! Görbe teret!