Eljött hát a nagy nap. Vége a várakozásnak. A mai nappal nyugdíjba küldöm hűseges kis kompaktomat, és helyét áveszi egy erősebb és komolyabb gép, a Canon 450d 
A kicsomagolásról:
Memóriakártyát még nem tudtam venni hozzá, de azt majd rendelek. Amit kinéztem az egy SanDisk Extreme III 4gb, kártyaolvasóval. Remélem hamarosan megjön.
Egy recept csak nektek, fogyósok vigyázzanak
Kell hozzá
A tojást beleütjük egy edénybe, hozzáadjuk a curryport, a bazsalikomot és az oregánót, majd az egészet jól felverjük. A sonkát felkockázzuk, ízlés szerint megszabadíthatjuk a zsírtól is. A hagymát is felkockázzuk. Egy serpenyőben megolvasztjuk a vajat. Majd a vajon megpirítjuk a sonkát. Ezután hozzáadjuk a hagymát, azt is kicsit megpirítjuk, nem kell túlságosan, sütés közben még úgyis változik. Ha ez megvan, beleöntjük a tojást, folyamatos keverés közben addig sütjük, míg szépen szét nem darabolódik kicsi “gombócokká”. És kész 
Legjobb, ha az egészet a serpenyőből esszük, nem hűl ki olyan gyorsan és kevesebbet kell mosogatni 
Jó étvágyat
Gondolkodtál már azon, hogy hány lábbal is állsz az online-világban? Hány helyen vagy jelen? Mikor, hol, milyen nyomot hagysz magad után?
Íme egy lista rólam:
Hát lehet hogy nem is olyan sok, bár én nem tartom magam web2-es tehcman-nek. Te hány pilléren állsz a weben?
Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat a gondolat, mi lesz velem/velünk a jövőben. Itt most nem a távoli 40-50 év távlatára gondolok. Nem, mi lesz velünk, ha elvégezzük az iskolát? Mihez kezdünk? Ott állunk majd (jóesetben) egy diplomával a kezünkben, ami lehet hogy semmire nem lesz jó. Mit fogunk csinálni? Hol találunk állást? Találunk a végzettségnek megfelelő munkát? Kinek kell majd egy pályakezdő diplomás, 0 munkatapasztalattal? Vagy elmegyünk a mekdonálcba krumplit sütni minimálbérért? De akkor meg minek jártunk 4 évet főiskolára? Vagy esetleg szerencsét próbálunk és irány külföld? Ahol a minimálbér az itten diplomás színvonal? És ha nem jön be?
Annyi itt a kérdés, hogy én ezt az egészet hihetetlenül kilátástalannak tartom. Van még kb egy jó évünk aztán beleesünk a nagy magyar valóságba. A kőkemény valóságba, ahol az állam a fizetésed 35%-át kapásból lenyúlja mint adó, járulék, miegymás. Marad a végén jóesetben 70000ft, amiből ha ügyes vagy sikerül megélni az adott hónapban, de persze félretenni már nem marad semmi. De azért jó lenne saját lakásban/házban élni, nem albiban/szülőknél, de ennyiből esélyed nincs rá. Ellenben felvehetsz hitelt nyakló nélkül, 20-30-40 évre, és míg élsz nyögöd az adósságaidat a nehezen megkeresett aprócska fizetésedből. Bekerülsz a mókuskerékbe, amiből nincs kiút: reggel korán kelés, munka estig, hazazuhansz, vacsora, ágy, alvás, reggel korán kelés, munka estig…. Közben meg éppen élni nem lesz időd. A hétvégén mikor nincs meló, akkor is feketézel valamit, hogy ki tudd fizetni a hitelt/jelzálogot/személyi kölcsönt. Mert hát ezeket muszáj lesz felvenni, a gyereket valamiből ruházni kell, gáz- víz- és egyéb díjak meg a már a plafont verdesik, a fizetésed messze nem elég rá. Gyakorlatilag végigdolgozol 40-50 évet, az egész életed. De miért? Hogy a végén az állam pofán röhögjön és széttárt karokkal csak ennyit mondjon “Sajnáljuk, csődbe ment a nyugdíjrendszer”. Aztán akkor volt értelme tanulni, dolgozni, hogy a végén nyomorban és szegénységben aszalódj meg.
Igen, mondhatjátok, el lehet menni külföldre. Valóban, el lehet. De csak úgy hagyjál itt családot, barátot, szerelmet? Meg persze, ahhoz is pénz kell az elején, nem is kevés. Ki tud manapság friss diplomásként kipengetni mondjuk 300-400ezer ft-ot, hogy elkezdje a külföldi életet? Nem gond, majd veszünk fel hitelt… És mi van ha külföld sem egy Kánaán, ha nem jön össze ott sem a munka? Meg egyébként ott mindig is csak egy messziről jött idegen maradsz, egy kívülálló, egy külföldi. Igaz, ha sikerül akkor merőben más szinten fogsz élni talán mintha itthon maradtál volna.
Egy kicsit talán szélsőséges, az mit itt felvázoltam, de én most így látom ezt az egészet. Te, hogy vagy vele? Nálad hogy fest a jövő?
Az egész úgy kezdődött, hogy sütött a nap. Kellemesen lágyan. Az emlékeim hátsó szegmenseiből halvány derengéssel fénylett elő a tavalyelőtti tavasz. Akkor lett ő az enyém. Emlékszem langyos meleg délután volt. Kezdtedben csak diszkréten szemeztünk egymással. Igyekeztem úgy szemlélni, hogy ne tűnjek túlságosan tolakodónak, de azért észrevegyen. De minden igyekezetem ellenére semmilyen reakciót nem tudtam kiváltani belőle. De nem adtam fel. Egyre közelebb és közelebb húzodtam hozzá. Ő nem akart, nem tudott elmenekülni előlem. Lassan, finoman megérintettem. Messziről is egész mutatós volt, de közvetlen közelről egészen elvarázsolt. Lágy vonalai és könnyed kerek formái levettek a lábamról. 8 gyönyörű kerekével és sárga-fekete színével egészen rabul ejtett ez a görkori (cccc, mást vártunk? 
).
Már idestova majdnem két éve, hogy nálam van, de eddig még nem igazán volt alkalmam használni. Valahogy soha nem úgy jött ki a lépés. De tegnap délután elővettem a kicsikét, szépen lemostam róla ez eddig rárakódott koszt, megfordítottam az elhasználódott kerekeit, és felkészültem, hogy ezentúl többet fogom használni. Ha az idő is engedi ezentúl majd korin járok suliba.
A mai napon pedig éles bevetésére is sor került. Egészen elszoktam már tőle, rendesen megmozgatta az eltunyult izmaimat, na izomlázam az nincs, de azért kellemesen fárasztó. Korizni felér egy kalandtúrával. Főleg a városban. Amíg itthonról eljutottam a vasútállomásig az szinte szanatórium volt, ahhoz képest ami Szombathelyen várt rám. A járdák minősége valami kritikán aluli. Hihetetlen, hogy nem lehet úgy megtenni tíz métert, hogy ne kellene krátereket és hasadékokat kerülgetni, ez pedig folyamatos koncentrációt igényel, mert ugye nem kell ecsetelnem mi történik, ha beleszaldok egy ilyen gödörbe… Ehhez még hozzájön a gyalogosok abszolút és teljes kiszámíthatatlansága. Hihetetlen, de képesek úgy közlekedni, hogy az egész járdát elfoglalják, és persze szinte lehetetlen kitérni előlük, ha jobbra kerülnék tuti jobbra húzódnak, balra akkor balra. Az autósokkal nincs baj, többnyire azért megállnak a zebráknál és átengednek, jó persze van rá példa, hogy bunkók. Viszont a biciklisek, ők egy külön állatfaj. Csávó a zebrán olyan simán nekem jött, hogy majdnem mind a ketten felborultunk, mert hogy őrá biztos nem vonatkozik a KRESZ. Mennek össze-vissza ész nélkül, piroslámpa, zebra, kamion, nem számít! Persze akár közlekedhetnék az úttesten is és akkor nem kellene a zebrával törődnöm, de nem igazán lenne kedvem idő előtt rokkantnyugdíjasként végezni.
Mindenesetre korizni jó Relatív gyors közlekedési forma, nem foglal sok helyet, szinte bárhova magammal vihetem. Én ezentúl így közlekedem Szóval emberek Ti is vegyétek elő a korcsolyákat, tessék leporolni, aztán hajrá!