A tegnap esti szupercella hatalmas széllel, esővel, meg jéggel csapott le a városra. Szerencsére nem okoztt kárt, csak kisebb ijedtséget. Sötétedés után érkezett, és én elébe mentem, hogy végre megvalósítsam egy rég dédelgetett álmomat: villámot akartam fotózni! Hogy sikerült-e azt döntsétek el a csatolt képek alapján.

Azt el kell mondanom, hogy valami fantasztikus érzés volt ott állni a szélben és látni, ahogy a természet föléd nő. Látni a felhőket lassan elnyúlni feletted. Látni a gyönyörű és félelmetes lecsapó villámokat valami hitetlen felemelő érzés. Ott kint a mező közepén tegnap este felszabadultnak éreztem magam. Eltűnt minden, csak a vihar, a gép és én maradtam. És mikor láttam, ahogy egymás után csapnak le a villámok, ujjongtam mint egy kisfiú, aki szülinapi ajándékot kap. Valóban ajándékok voltak ezek És csak bíztam benne, hogy sikerült méltó módon átvenni az ajándékot, a gép rendesen leképezi őket. Minden egyes villanástól egyre boldogabb lettem, tudván hogy nem sok idő van már, míg a vihar igazán megmutatja erejét. Azt hiszem három tizes sorozatot sikerült készíteni, exponálásonként 30 másodperces záridővel, az nagyjából negyed óra. Ott, akkor ez pár percnek tűnt csak.

Az utolsó sorozatot már nem tudtam befejezni, mert elkezdett csöpögni. Ekkor gyorsan elpakoltam a gépet, és észnélkül repesztettem haza, mert valóban óriási esőt ígértek a súlyos, fekete felhők. Ahonnan elindultam az a felhő széle volt, a házunk éppen a közepe alatt volt… Először a szél ért el. Óriási erővel. 87kg vagyok, alattam a moci kb. 35, ezt a tömeget minden gond nélkül taszigálta ide-oda, nem sokon múlott, hogy a vízzel áztatott aszfalton nem csúsztam el. Mikor már azt hittem sikerül megcsinálni, akkor kapott el az eső. Vastagon zuhogott, kegyetlen dühvel, és óriási hévvel, mintha csak a földszínéről akarna lemosni. A ruhám kb 10 másodperc alatt teljesen elázott, nadrág, póló, papucs, minden. És ha ez nem lett volna elég, akkor az esővel keverve még apró jegek is záporoztak. Széllel, esővel, motoron a jég kifejezetten tud fájni, sok-sok apró, hideg csipés a bőrön mindenhol.

De ez az egész nem számított, mert tudtam, megérte, jó képek lapulnak a kártyán. Hazaérve beigazolódtak sejtéseim, valóban sikerült elkapni egy-két gyönyörű villámot Én ilyen boldog már nem is tudom mikor voltam, mint mikor megláttam a képeket. Férfiasan bevallom ugráltam örömömben Egész este ott volt az arcomon a vigyor, hogy bizony most sikerült valamit csinálni És úgy aludtam el, hogy ez egy gyönyörű este volt.

Mikor hazaértem, anyu kissé mérgesen megkérdezte, hogy nem féltem-e hogy belém csap egy villám. Magamban csak annyit gondoltam: “Akkor hát boldogan halok meg, mert előtte azt csináltam, amit szeretek.”

• Projekt neve: Megújulás
• Kezdete: 2008. Június 20.
• Várható vége: 2008. Augusztus 31.
• Feladata: Minimum 5 kg felesleges zsír eltávolítása. Továbbá némi izom felvétele.
• Célja: Általános testi-lelki tespedésből való kiszakítás. Továbbá újra a régi forma visszanyerése. Valamint piacképesebbé válás.
• Várható eredménye: Jobb közérzet, magasabb önbizalom, több önbecsülés.
• Végrehajtási módja: Elsősorban az étkezések normalizálásával. A nassolás teljes kerülésével. Belátható távolságok megtététele szigorúan gyalog vagy kerékpárral. Napi testedzés, kézisúlyzók használata.
• Dokumentáció: nyilvánosság elől titkosítva. Sikeres végrehajtás esetén a titkosítás feloldható. Sikertelen végrehajtás esetén a dokumentáció megsemmisítendő.

A mai napot mintegy keretbe foglalhatom, szarul indult és szarul ért véget, de közben baromi jó volt. Paradox. De kezdjük az elején.

Mindenről az óra tehet. Illetve, hogy baxtam felkelni az ébrésztőre. Így lett belőle kapkodás, rohanás, felecucc itthonhagyás, visszafutás, moci be nem indulás, vonat azért elérés. Itthon már szemerkélt az eső, de szerencsére Szombathelyen kitartott az idő, délutánig, de erről lentebb esik szó.

Beérve az irodába kapásból egy jó hírrel fogadtak: beszéltek a főnökkel, aki áldását adta hosszútávú ottlétemre. Tehát jelenleg baromi szerencsésnek mondhatom magam, hogy van nyárra állásom, nem is akármilyen. Nem kellek valami gyárban a szalag mellett droidolni, vagy cementes zsákot pakolni a praktikerben, hanem egyszerű és nagyszerű irattologató lettem A feladatom, hogy reggel miután a postás meghozta a zsákokat, a bennük lévő leveleket felbontsam. Előtte egyeztetem a postalistával, hogy minden megvan-e, és olyan-e amilyennek lennie kell. Bontás után a levél kap egy iktatópecsétet meg egy dátumot, valamit hozzá kell írni mennyi melléklet volt hozzá. A postabontással kb 11-re mindig kész szoktam lenni. Ha úgy adódik, akkor ebédig előkeresek az irattárból ügyiratokat. Ebéd után szokott a dolog kicsit uncsi lenni. Mivel nincs még számítógépem, ezért nem tudok se iktatásban segíteni, se netezni, se plurkolni , de ígérik hogy majd valamikor kapok gépet… Így hát mivel nem igen tudtam semmi normálisat csinálni, már délután kettőkor elengedtek

De a nap fénypontja nem ez volt, hanem a húsz perccel azelőtti hívás, miszerint elkészült az óriásnyomat a fényképemről, amit elvileg csak jövő péntekre ígértek. Gyönyörű lett a “kicsike”, a maga 30×40 centijével közel A3-as méret Már csak keret kell hozzá és megy is ki a falra. Kicsit egoizmusnak érzem ezt, de talán belefér…

Munkaidő után találkoztam Gicával és Manival, akikkel elfogyasztottunk egy kávét, kólát, ananászlevet, és közben az élet nagy dolgairól beszélgettünk, úgy mint használható tárhely, műhold képek, bélflóra, ilyesmi Jó volt újra találkozni, és ismerős arcok között lenni. Ismétlésre bármikor vevő vagyok

Amint hazakísértük Gicát és elváltak útjaink, azonnal elkezdett szakadni az eső, mintha megérezte volna, hogy most jött el az idő. Az a gond Szombathellyel, hogy gyakorlatilag esőben nem tudsz úgy sétálni, hogy ne bokáig gázolj a pocsolyákban. Na nekem sem sikerült, térdig felázott a gatyám. És még ráadásul a fotóra is vigyáznom kellett, nehogy viz érje. Hirtelen felindulásból berontottam az első papírboltba – ami persze már zárni készült – hogy vegyek egy okmányhengert, amiben biztonságban haza tudom menekíteni a képet. Sajnos nem árultak ilyet. De! És most itt tessék megkapaszkodni! A néni látva szorult helyzetem, a pénztárzárás, pénzszámolás ellenére adott egy nejlontáskát, amivel egy kicst védeni tudom. Mindezt mosolyogva kedvesen, annak ellenére hogy már zártak. Meglepődtem nagyon, na. Aztán végülis egy másik boltban, nevezzük mondjuk “Office Depot”-nak, sikerült beszerezni egyet. Így hazáig csak én áztam el, a kép épen és biztonságban hazaért.

Tehát a mai nap a rossz indítás és zárás ellenére 7/10

Miután véget ért nyári könyvtári gyakorlatunk, egy halk nyöszörgést hallottam. Eleinte nem tudtam honnan jön ez a zaj. Végülis hosszas keresgélés után rájöttem, hogy a hang a pénztárcámtól jön, mely már annyira porzik, hogy akár halálsikolynak is beillett a hang. Ezért hát egy napot sem vesztegetve még pénteken gyorsan elballagtam az egyik diákmunka szövetkezethez, gondolván talán egyszer nekem is lehet szerencsém. Hát lett Hétfőtől a Nyugat-Dunántúl Vizügyi és Környezetvédelmi Felügyelőség titkárságán segítek a mindennapi munkában. Ez a napi bosta bontását és iktatását jelenti, egy kis irattárban való kutakodással megfűszerezve, meg majd meglátjuk mi lesz még. Egyelőre a munkaviszony csak egy hétig szól, de talán esetleg lehet hogy tovább is maradhatok, hallottam erre utaló jeleket (jó kis képzavar). A fizetés se nem jó, se nem rossz, 400ft óránként, mondjuk az is igaz a munkában nem kell megszakadni. Tehát most egyelőre hős aktakukacot játszok

A nyári távlati tervek között szerepel az angoltudásom egy elfogadható szinte emelése, hogy októberben a nyelvvizsga sikeres legyen.

Nyaralás nem lesz, helyette fotózok sokat, erre-arra Ez legalább megmarad, a nyár meg elszáll…

Akkor így a nagy örömködés után jöjjön valami tartalmasabb is. Hogy úgy szaknyelven fejezzem ki magam egy retrospektív, na nem konverzió, beszámoló.
No lássuk hol is tettük le a történet fonalát. A sok kép és semmit mondó bejegyzés között valahol ott lapul a gyereknapról szóló post is, na ez volt, amikor még normálisat írtam. Tehát akkor nézzük, mi is történt uszkve másfél hónap alatt. Öveket becsatolni, kezdődik az időutazás.

Volt valamikor, az idők kezdetén egy vizsgaidőszak, ha emlékszik még rá valaki. Keménynek ígérkezett, de utólag visszagondolva ilyen sima és egyszerű vizsgaidőszakom még nem volt talán soha. Minden tárgyam meglett, a legtöbb elsőre. Ami a legfontosabb, sikerült a matek szigorlat is, végre. A többi tárgy szót sem érdemel, túl könnyűek voltak Mindenből van aláírás, és megint nem csúszok semmiből, szégyen Ja és még ösztöndíjra jogosító átlagot is sikerült produkálni.

Hmmm, nézzük mi volt még…

Hogy ne csak vidám dolgokról beszéljünk. A vizsgaidőszak elején véget ért életem, mondhatni egyik, meghatározó szakasza. Hogy úgy mondjam If(Bali/2) nem ad igaz eredményt. Vagy hogy érthetőbben fejezzem, ki ismét szabadfelhasználású férfiú lettem. De, hogy még inkább, túl vagyok egy szakításon. Ennyire rosszul és ennyire jól nem is lehetett volna időzíteni. Rossz, mert vizsgaidőszak volt, mindkettőnknek volt más baja, nem hiányzott. Jól, mert nyár van, nem látjuk egymást, könnyebb a felejtés. Lezárult másfél év, nem mondom, hogy nem volt szép, mert voltak szép korszakok. De sajnos voltak rossz idők is, és az utolsó hetekben már több rossz volt, mint jó. Felmorzsolódtunk, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre, ez volt az első igazán hosszú és igazán komoly szerelem az életemben. Most úgy vagyok vele, hogy nőt csak messziről akarok látni, nem tenne jót az senkinek ha szálakba gabalyodnánk…

Hmmm, mi rejtezik itt a homályban még?…

Áhhhh, egy könyvtári gyakorlat! Igen-igen, már majdnem meg is feledkeztem róla. Ilyen is volt. 4 hetes nyári gyakorlat, melyet kedvenc könyvtáramban, a szombathelyi Savaria Egyetemi Könyvtárban tölthettem, kedvenc csoporttársaim körében. A négy hét alatt voltam olvasószolgálatban kölcsönési részlegen, megjártuk a pincét, pakoltunk francia könynveket, költöztettünk szakdogákat, katalogizáltunk szakdogákat, szoros raktári rendbe rendeztük a könyvtár állományát, valamint a 2007-es revízió lezárásaként a raktári cédulakatalógust is átnéztük. Azt kell hogy mondjam a négy hét számomra nagyon kellemesen és jó hangulatban telt el, köszi csajok/fiúk

Hmmm, hmmm, hmmm. Valami még történt… Valami még…

Ohhh, igen. Persze! Mint arról írtam megvettem életem nagy álmát, a tükörreflexes fényképezőt (s_dance) Mostanában ha az idő, és az én időm is engedi szívesen járom a vadont és lövöldözök. Egy oldalra való már összegyűlt a flickr-en. Majd valamikor dobok ide egy kis véleményt a kicsikéről. Sok negatívum nem lesz benne

A végére maradnak az apróságok. Például, hogy Plurk-ölök. Aranyos kis szolgáltatás, ahová bemondhatod éppen mit csinálsz, érzel, gondolsz, az ismerőseid pedig arra válaszolnak, így mikrobeszélgetések alakulnak ki. Megismertem egy pár jóarc emberkét ott, akik kellemesebbé teszik a napot no persze azért ott vannak ám a jóöreg geektársak is, róluk sem feledkezem meg
Apróság még, hogy mostanában éppen egyik plurki (plurkös ismerős) hatására egyre több klasszikus zenét hallgatok, főleg zongarát és orgonát Fülnek, léleknek egyaránt kellemes.
Aztán említhetem még hogy lassan készülget Bükről egy sorozat, mely idővel publikálásra kerül.

Más apróság és nagyság már nem ötlik eszembe.

Hölgyeim és Uraim, ennyi volt másfél hónapnyi idő utazás, a kurrens történésekhez fáradjanak a 102-es posthoz. Köszönjük, hogy szolgáltatásunkat válaszották! Görbe teret!