Nem, nem a karámban legelésző jószágról lesz szó, hanem a csillagjegyről. Ezt a leírást nem régiben találtam. Érdekes dolgok vannak benne, amik eléggé pontosan rám illenek.

Jegy: Bika

Motto: Nekem van. Rendelkezik azzal a gyakorlatias adottsággal, hogy kezelje a materiális dolgokat, biztonságra, vagyonra törekszik, minden energiáját felhasználja, hogy elérje ezeket a célokat.

És valóban, materiális embernek tartom magam. Olyannak akinek fontosabb egy értékálló tárgy birtoklása, mint mondjuk egy nyaralás. Persze az emlék megmarad, egy darabig. De a materiális dolog sokáig tartanak.

Elszántan halad az útján, legyőzve minden akadályt. A megszerzett dolgokhoz erősen ragaszkodik.

Hogy elszántan haladnék a céljaim után, azt azért nem mondanám. A cél a szemem előtt van, de nem töröm össze magam, hogy elérjem. Viszont a megszerzett dolgokhoz tényleg foggal-körömmel ragaszkodom. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennék képes lemondani róla olyanok javára, akik valóban megérdemlik.

A Bika nagyra értékeli az élet örömeit és kényelmét, szereti a szépséget, a jó ételt és italt.

A jó étel és ital szeretete meg is látszik rajtam ja meg a kényelmesség is. Az utóbbi időben igyekszem ezen változtatni. És hát igen a szépség a gyengém. Legyen az egy virág, egy felhő, egy arc, egy nő, vagy egy tárgy, ami szép azt megnézem

Körülményes, majdnem hogy flegmatikus és nem bízik az újításokban. Mivel mások érzéseire úgy tekint, mintha a saját tulajdona lenne, hajlamos a féltékenységi rohamokra.

Flegmatikusság nem jellemző rám. És az újításokat is szeretem, persze bizonyos körülmények között: ami működik és régóta jól működik azt minek piszkálni? És igen, tudok féltékeny dög is lenni, rohamokra azért nem, de apró szurkálódásra igen.

A Bika föld jegy, megbízható, anyagias.

Megbízható-e? Azt ítéljétek meg ti

A Bika személyiség kulcsszava a biztonság, mind anyagi, mind érzelmi területen.

Valóban, ennél jobban kevés dolgot értékelek, mint az érzelmi biztonságot. És kevés dolgot gyűlölök jobban, mint az érzelmi bizonytalanságot. Nem nagyon tudok utálatosabb dolgot, mint a kétségek között tartást.

Akkor érzik magukat a legjobban, ha a megszokott, ismert dolgokkal állnak szemben. Bármilyen változás nyugtalanságot vált ki bennük. Minden új szituációban várakozó álláspontra helyezkednek.

Úgy vagyok az újjal, hogy adok neki időt, hogy kibontakozhasson. Pl ezért nem váltottam még Vistara Nem szeretem ha az eltervezett eseményektől el kell térni. Akkor úgy érzem, hogy az irányítás kicsúszik a kezeim közül.

Meg kell győződniük, hogy az új helyzet, az új személy kedvező lesz e számukra vagy sem, és csak ez után tudják teljes egészében elfogadni. Miután erről meggyőződtek, élethossziglan tartó hűséget fogadnak.

A dolgot a barátokra vetítve – nincsenek sokan ugyan, de – azt hiszem értük mindent megtennék. Soha el nem tudnám árulni egyiküket sem. És ezért viselem nehez az árulást. És aki engem elárul, az egy életre elássa nálam magát.

A Bikák akkor a legboldogabbak, ha kedvenc tárgyaikkal körülvéve otthonukban vannak.

Ez nálam nem így. Dolgok helyett, inkább megszokott emberek. Otthon helyett megszokott helyek.

A makacs külső egy érzékenyebb, lágyabb belsőt takar. A Bikák szentimentálisak és szenvedélyesek, szeretik partnerüket kényeztetni. Legbelül reménytelen romantikusok, ez azonban a külső szemlélő számára láthatatlan marad.

Az igazi ember az álarc mögött van. Láthatatlan. Csak a boldog keveseknek adatik meg hogy az álarc mögé lássanak. És hogy ott mit látnak, azt soha nem tudni előre.

Forrás

A tegnap esti szupercella hatalmas széllel, esővel, meg jéggel csapott le a városra. Szerencsére nem okoztt kárt, csak kisebb ijedtséget. Sötétedés után érkezett, és én elébe mentem, hogy végre megvalósítsam egy rég dédelgetett álmomat: villámot akartam fotózni! Hogy sikerült-e azt döntsétek el a csatolt képek alapján.

Azt el kell mondanom, hogy valami fantasztikus érzés volt ott állni a szélben és látni, ahogy a természet föléd nő. Látni a felhőket lassan elnyúlni feletted. Látni a gyönyörű és félelmetes lecsapó villámokat valami hitetlen felemelő érzés. Ott kint a mező közepén tegnap este felszabadultnak éreztem magam. Eltűnt minden, csak a vihar, a gép és én maradtam. És mikor láttam, ahogy egymás után csapnak le a villámok, ujjongtam mint egy kisfiú, aki szülinapi ajándékot kap. Valóban ajándékok voltak ezek És csak bíztam benne, hogy sikerült méltó módon átvenni az ajándékot, a gép rendesen leképezi őket. Minden egyes villanástól egyre boldogabb lettem, tudván hogy nem sok idő van már, míg a vihar igazán megmutatja erejét. Azt hiszem három tizes sorozatot sikerült készíteni, exponálásonként 30 másodperces záridővel, az nagyjából negyed óra. Ott, akkor ez pár percnek tűnt csak.

Az utolsó sorozatot már nem tudtam befejezni, mert elkezdett csöpögni. Ekkor gyorsan elpakoltam a gépet, és észnélkül repesztettem haza, mert valóban óriási esőt ígértek a súlyos, fekete felhők. Ahonnan elindultam az a felhő széle volt, a házunk éppen a közepe alatt volt… Először a szél ért el. Óriási erővel. 87kg vagyok, alattam a moci kb. 35, ezt a tömeget minden gond nélkül taszigálta ide-oda, nem sokon múlott, hogy a vízzel áztatott aszfalton nem csúsztam el. Mikor már azt hittem sikerül megcsinálni, akkor kapott el az eső. Vastagon zuhogott, kegyetlen dühvel, és óriási hévvel, mintha csak a földszínéről akarna lemosni. A ruhám kb 10 másodperc alatt teljesen elázott, nadrág, póló, papucs, minden. És ha ez nem lett volna elég, akkor az esővel keverve még apró jegek is záporoztak. Széllel, esővel, motoron a jég kifejezetten tud fájni, sok-sok apró, hideg csipés a bőrön mindenhol.

De ez az egész nem számított, mert tudtam, megérte, jó képek lapulnak a kártyán. Hazaérve beigazolódtak sejtéseim, valóban sikerült elkapni egy-két gyönyörű villámot Én ilyen boldog már nem is tudom mikor voltam, mint mikor megláttam a képeket. Férfiasan bevallom ugráltam örömömben Egész este ott volt az arcomon a vigyor, hogy bizony most sikerült valamit csinálni És úgy aludtam el, hogy ez egy gyönyörű este volt.

Mikor hazaértem, anyu kissé mérgesen megkérdezte, hogy nem féltem-e hogy belém csap egy villám. Magamban csak annyit gondoltam: “Akkor hát boldogan halok meg, mert előtte azt csináltam, amit szeretek.”

• Projekt neve: Megújulás
• Kezdete: 2008. Június 20.
• Várható vége: 2008. Augusztus 31.
• Feladata: Minimum 5 kg felesleges zsír eltávolítása. Továbbá némi izom felvétele.
• Célja: Általános testi-lelki tespedésből való kiszakítás. Továbbá újra a régi forma visszanyerése. Valamint piacképesebbé válás.
• Várható eredménye: Jobb közérzet, magasabb önbizalom, több önbecsülés.
• Végrehajtási módja: Elsősorban az étkezések normalizálásával. A nassolás teljes kerülésével. Belátható távolságok megtététele szigorúan gyalog vagy kerékpárral. Napi testedzés, kézisúlyzók használata.
• Dokumentáció: nyilvánosság elől titkosítva. Sikeres végrehajtás esetén a titkosítás feloldható. Sikertelen végrehajtás esetén a dokumentáció megsemmisítendő.

A mai napot mintegy keretbe foglalhatom, szarul indult és szarul ért véget, de közben baromi jó volt. Paradox. De kezdjük az elején.

Mindenről az óra tehet. Illetve, hogy baxtam felkelni az ébrésztőre. Így lett belőle kapkodás, rohanás, felecucc itthonhagyás, visszafutás, moci be nem indulás, vonat azért elérés. Itthon már szemerkélt az eső, de szerencsére Szombathelyen kitartott az idő, délutánig, de erről lentebb esik szó.

Beérve az irodába kapásból egy jó hírrel fogadtak: beszéltek a főnökkel, aki áldását adta hosszútávú ottlétemre. Tehát jelenleg baromi szerencsésnek mondhatom magam, hogy van nyárra állásom, nem is akármilyen. Nem kellek valami gyárban a szalag mellett droidolni, vagy cementes zsákot pakolni a praktikerben, hanem egyszerű és nagyszerű irattologató lettem A feladatom, hogy reggel miután a postás meghozta a zsákokat, a bennük lévő leveleket felbontsam. Előtte egyeztetem a postalistával, hogy minden megvan-e, és olyan-e amilyennek lennie kell. Bontás után a levél kap egy iktatópecsétet meg egy dátumot, valamit hozzá kell írni mennyi melléklet volt hozzá. A postabontással kb 11-re mindig kész szoktam lenni. Ha úgy adódik, akkor ebédig előkeresek az irattárból ügyiratokat. Ebéd után szokott a dolog kicsit uncsi lenni. Mivel nincs még számítógépem, ezért nem tudok se iktatásban segíteni, se netezni, se plurkolni , de ígérik hogy majd valamikor kapok gépet… Így hát mivel nem igen tudtam semmi normálisat csinálni, már délután kettőkor elengedtek

De a nap fénypontja nem ez volt, hanem a húsz perccel azelőtti hívás, miszerint elkészült az óriásnyomat a fényképemről, amit elvileg csak jövő péntekre ígértek. Gyönyörű lett a “kicsike”, a maga 30×40 centijével közel A3-as méret Már csak keret kell hozzá és megy is ki a falra. Kicsit egoizmusnak érzem ezt, de talán belefér…

Munkaidő után találkoztam Gicával és Manival, akikkel elfogyasztottunk egy kávét, kólát, ananászlevet, és közben az élet nagy dolgairól beszélgettünk, úgy mint használható tárhely, műhold képek, bélflóra, ilyesmi Jó volt újra találkozni, és ismerős arcok között lenni. Ismétlésre bármikor vevő vagyok

Amint hazakísértük Gicát és elváltak útjaink, azonnal elkezdett szakadni az eső, mintha megérezte volna, hogy most jött el az idő. Az a gond Szombathellyel, hogy gyakorlatilag esőben nem tudsz úgy sétálni, hogy ne bokáig gázolj a pocsolyákban. Na nekem sem sikerült, térdig felázott a gatyám. És még ráadásul a fotóra is vigyáznom kellett, nehogy viz érje. Hirtelen felindulásból berontottam az első papírboltba – ami persze már zárni készült – hogy vegyek egy okmányhengert, amiben biztonságban haza tudom menekíteni a képet. Sajnos nem árultak ilyet. De! És most itt tessék megkapaszkodni! A néni látva szorult helyzetem, a pénztárzárás, pénzszámolás ellenére adott egy nejlontáskát, amivel egy kicst védeni tudom. Mindezt mosolyogva kedvesen, annak ellenére hogy már zártak. Meglepődtem nagyon, na. Aztán végülis egy másik boltban, nevezzük mondjuk “Office Depot”-nak, sikerült beszerezni egyet. Így hazáig csak én áztam el, a kép épen és biztonságban hazaért.

Tehát a mai nap a rossz indítás és zárás ellenére 7/10

Miután véget ért nyári könyvtári gyakorlatunk, egy halk nyöszörgést hallottam. Eleinte nem tudtam honnan jön ez a zaj. Végülis hosszas keresgélés után rájöttem, hogy a hang a pénztárcámtól jön, mely már annyira porzik, hogy akár halálsikolynak is beillett a hang. Ezért hát egy napot sem vesztegetve még pénteken gyorsan elballagtam az egyik diákmunka szövetkezethez, gondolván talán egyszer nekem is lehet szerencsém. Hát lett Hétfőtől a Nyugat-Dunántúl Vizügyi és Környezetvédelmi Felügyelőség titkárságán segítek a mindennapi munkában. Ez a napi bosta bontását és iktatását jelenti, egy kis irattárban való kutakodással megfűszerezve, meg majd meglátjuk mi lesz még. Egyelőre a munkaviszony csak egy hétig szól, de talán esetleg lehet hogy tovább is maradhatok, hallottam erre utaló jeleket (jó kis képzavar). A fizetés se nem jó, se nem rossz, 400ft óránként, mondjuk az is igaz a munkában nem kell megszakadni. Tehát most egyelőre hős aktakukacot játszok

A nyári távlati tervek között szerepel az angoltudásom egy elfogadható szinte emelése, hogy októberben a nyelvvizsga sikeres legyen.

Nyaralás nem lesz, helyette fotózok sokat, erre-arra Ez legalább megmarad, a nyár meg elszáll…