[Sir]Bali » agymenés

#163 Holnaptól minden más, avagy egy hirtelen ötlet következményei

Bali — Tue, 13 Apr 2010 20:53:28 +0000

Történt pedig, hogy azok a jóslatok, mik úgy szóltak, hogy idén sem fogom elvégezni az iskolát, igaznak bizonyultak. Most sem sikerült. Szükségem volt ezért valami változásra, valami újra, valami másra. Ezért elkezdtem böngészni egy online álláshirdetési portált. A különféle munkák között megakadt egy hirdetésen a szemem: légiutaskísérő képzés. Wow! Milyen érdekes is lehet repkedni a világban erre-arra. Gondoltam, egy életem, egy halálom, megpróbálom. Küldtem nekik vasárnap este egy e-mail, hogy érdekelne a dolog, ilyenkor mi a teendő. Még aznap(!) visszaírtak, hogy akkor kedden délelőtt utazzak Pestre és akkor elmondják a részleteket. Nosza, felpattantam az első IC-re kedden és berobogtam fővárosunkba.
Már az iroda ajtajában ért az első meglepetés, ahol úgy üdvözlötek, hogy ugye én vagyok a 11 órára beírt légiutaskísérő-érdeklődő. Mondom wow, igen az volnék. Pár percet várakoztam, utána sorra is kerültem. A főnök, egy idősebb úr, szivélyesen üdvözölt, még alig mutatkoztam be, le sem ültem, de már mondta, hogy ez alapján ahogy most fel vagyok öltözve, így már mehetnék is akármelyik repülőre. Pedig semmi olyan nagyon extra nem volt, csak egy öltöny meg egy normális ing, meg normális nyakkendő. Gondoltam magamban ez így elsőre nem is rossz jel. A beszélgetés során kiderült, hogy szimpatikus vagyok a főnöknek és úgy gondolja, hogy biztosan el fogom majd tudni végezni a tanfolyamot, és biztos hogy belőle steward lesz. Ettől is egyre jobb kedvem lett. Amitől viszont egy kicsit eltántorodtam, az az volt, hogy mielőtt akármibe is belekezdenék, előtte el kell végezni egy 6 hetes angol nyelvtanfolyamot. Ezen alkalmak pedig hétfőn, szerdán, és pénteken délelőtt lennének, természetesen Pesten. Vagy van egy olyan opció is, hogy szombatonként a vidékieknek egész nap. Itt egy kicsit megtántorodtam, hogy azért minden szombaton felutazni nem kevés idő meg pénz. De ekkor egy olyan ajánlattal állt elő az úr, hogy azt hittem leesek a székről. Azt mondtam, mivel szimpatikus vagyok neki és bízik abban hogy elvégzem, ezért fel tud ajánlani egy olyan lehetőséget, hogy az iroda melletti lakásban lakhatok, cserébe besegítek az irodai teendőkben. Ha ez érdekel, akkor másnap már kezdhetek is. Hirtelen nem is tudtam mit mondani. De miután villámgyorsan felmértem a helyzetemet és realizáltam, hogy valószínűleg ez egy once-in-a-lifetime alkalom, persze hogy igent mondtam. Tehát, mostantól 6 héten kereszetül Pesten tartózkodom és intenzíven készülök. Majd miután ez az angol tanfolyam lezajott, utána következik majd valamikor egy 6 hetes gyakorlati képzés Pozsonyban.
Szóval ha mindent jól értettem és minden sikerül, akkor valószínűleg az év végére már repülhetek
Ez nem is tudom hány fokos fordulat az életemben, rettentő sok. Lényegében minden a fejetetejére áll, ami eddig volt az most eltűnik és helyette lesz egy teljesen ismeretlen és izgalmas új. El nem tudom mondani, hogy erre mekkora szükségem volt. Holnaptól minden más.

#162 Száll a toll, avagy párnacsata Szombathelyen 2010-ben

Bali — Sun, 04 Apr 2010 07:46:46 +0000

Akárcsak tavaly, most is megrendezésre került a Nemzetközi Párnacsata Nap, melyben – mondhatjuk jó szokásához híven – Szombathely is részt vett. És ahol én is ott voltam a fényképezőmmel együtt, mert egy ilyen színes, mókás eseményt nem lehet kihagyni
Vagy a szervezők tudtak valamit nagyon, vagy az időjárás gondolta úgy hogy kegyes lesz az eseményhez, mert rendkívül kellemes és napos délután püfölhették egymást a résztvevők. Az esemény előtti és utáni napon is ocsmány, szürke, őszi idő volt. Délután fél négy felé kezdtek el szivárogni az első résztvevők, ki táskában, ki szatyorban, de volt olyan is aki csak úgy pőrén hozta a, valószínűleg nem alvós, párnáját. Aztán ahogy eljött a délután négy óra mindenki a szokott helyre, a Császárkő köré gyűlt. Egy rövid munkavédelmi oktatás után elhangzott a jel, és a sajtó érdeklődő kameráinak kereszttüzében (rajtam kívül 5 fotóst számoltam, plusz a szombathelyi tv is ott volt) kezdetét vette a harc. Idén talán valamivel kevesebben gyűltek össze és talán valamivel alacsonyabb fordulatszámon csapkodták egymást a fiúk és lányok. Ennek ellenére népes néző közönség gyűlt össze a tér szélein, bár ez nem védte meg őket a mindenfelé szálló tolltól, ami köszönhető volt az időnként meg-megerősödő szélnek. Nagyjából 30-40 percig tartott az egész, ekkor már a főtéren bokáig lehetett gázolni a tollban, amit a szervezők igyekeztek valamelyest összetakarítani, mondjuk úgy mérsékelt sikerrel.

Alant láthatók az általam készített képek, ugyan ezek megtekinthetők az indafoto-n is.

#126 A few things

Bali — Mon, 13 Apr 2009 21:37:09 +0000

Több helyen láttam már ezt. Nem igazán szoktam ilyeneket átvenni, de ezt a poén kedvéért igen

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Még valamikor télen, az utcán.

2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Nem hinném, a hidrogénbombák elsöpörnek mindent.

3. Bealszol a tévé előtt?
Nem nagyon nézek tv-t, de volt rá példa hogy elaludtam, főként focimeccseken szoktam

4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Igen, épp az előbb.

5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Amcsi szokás

6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
Igyekszem kerülni a vitákat, főleg a barátaimmal.

7. Gyorsan gépelsz?
10 ujjas vakírással gépelek. Ha olyanom van akkor igen, de van hogy inkább csak megfontoltan.

8. Félsz a sötétben?
Nem igazán.

9. Most van valaki, aki tetszik?
Sok szép lány jár a világban…

10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Lásd pár posttal arrébb.

11. Szerencseszámod?
Úgy tűnik, tetszik vagy nem, a 9-es.

12. Nyertél már lottón?
Pár alkalommal játszottam lottót, de nyerni még soha. Sorjegyen igen, de az más téma.

13. Most iszol valamit?
Nem.

14. Okosnak tartod magad?
Erre a kérdésre nincs jó válasz (van aki annak tart)

15. Ettél valaha bogarat?
Álomban, tudtomon kívül lenyelt pók számít?

16. Most van valaki, aki hiányzik?
Konkrétan megnevezhető személy nincs. Maximum egy társ, akihez lehet tartozni.

17. Mit kérsz karácsonyra?
Még csak most volt húsvét

18. Ismered a muffinembert?
Nem igazán. De a rézf*szú baglyot igen.

19. Beszélsz álmodban?
Néha.

20. Emlékszel az első csókodra?
Igen. Réges-régen, egy messzi-messzi galaxis erkélyén…

21. Reptettél valaha sárkányt?
Igen, mikor még nagyon kicsi voltam.

22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
Nem tudok úszni. Az ember alapvetően szárazföldi lény.

23. Sikeresnek tartod magad?
Milyen tekintetben?

24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
Nem túl sok, 50-60.

25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
Nem. Nem férne el a szobámban.

26. Mik a terveid holnapra?
Suli, egy nehéz beszélgetés, a többit meg meglátjuk.

27. Mit csináltál múlt hétvégén?
Húsvétra készültem, meg húsvétoltam, rokonlátogatás, sonkazabálás orrvérzésig, ilyesmi.

28. Most hiányzik a suli?
A suli nem, csak az emberek belőle.

29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
Hmmm, régen.

30. Szeretsz szingli lenni?
Ennek is megvan a maga előnye.

31. Szereted a szobádat?
Igen, nagyon. Az én barlangom.

32. Ki a hősöd?
Nincs ilyen.

33. Lógtál valaha a suliból?
Általánosból és középből soha. A főiskola, nos az egy egészen másik hely

34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
Megírom a napi feljegyzést, kis zenehallgatás és alvás.

35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
Neumann Jánossal szívesen elbeszélgetnék.

36. Mi a kedvenc ételed?
Tulajdonképpen mindegy, csak hús legyen benne

37. Ettél valaha kutyakaját?
Nem. Macskát sem.

38. Őszinte ember vagy?
Szeretném magam annak hinni.

39. Szereted a ham&eggs-et?
Ööö, talán. Nem nagyon tudom mi az Ciki?

40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
Övtáska, iPod Touch, labello.

41. Van valamilyen sebhelyed?
Egy egészen apró késszúrás

42. Szereted az akciót, a pörgést?
Úgy jó az élet ha zajlik, de néha nem baj ha kicsit megáll.

43. Mi szeretnél lenni ha nagy leszel?
Már most is elég nagy vagyok, 188cm 84kg

44. Mi a legnagyobb titkod?
Titok maradna-e ha elmondanám?

45. Milyen gyakran telefonálsz?
Ritkán. Nagyon.

46. Hiszel a szerelemben?
Hiszek.

47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
Van, normális látás.

48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy pasin/nőn?
Arc, haj, fenék, ruházat.

49. Mikor sírtál utoljára?
Talán nyáron.

50. Kit öleltél meg utoljára?
Egy barátomat.

51. Jól kijössz a családoddal?
Néha igen, néha nem. Csak amilyen a sinushullám.

52. Hol van a mobilod?
Az övtáskában, a polcon.

53. Mit ettél utoljára?
Sonkát és tojást, húsvét rlz.

54. Mi a kedvenc színed?
Kék, piros.

55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
Huh, már nem is tudom.

56. Most milyen dalt hallgatsz?
Mama Cass – It’s Getting Better

57. Most mire vágysz?
Békére, itt belül.

58. Melyik a kedvenc kocsid?
Nem vagyok nagy autós, inkább fényképezők

59. Most nézel valamit a tévében?
Nem.

60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
Anyával.

Update:
Örülök, hogy ilyen sokan követték a példámat és válaszoltak a kérdésekre
Aki megtette:
Gica, Cojsz, Niki, Koczy, Dude, EmceeMike, PcDevil, Nio, Zorka, Mani.

#125 Párnacsata margójára

Bali — Tue, 07 Apr 2009 08:45:34 +0000

Mint arról írtam, Szombathelyen is megrendezésre került a Párnacsata nap. A Fő téren kb félszázan, többnyire fiatalok, gyűltek össze, hogy kissé feledve a mindennapokat, pár percig önfeledten, minden gond nélkül szórakozzanak egyet. Nem tudom, melyik városban, milyen visszhangja volt az eseményeknek. A mai Vas Népe sms-rovatában talált két üzenet azonban talán mindennél jobban jellemzi, hogy a ma embere hogyan tekint az ilyen eseményekre. Sajnálom, hogy valakiknek ez így jött le. Szó szerint idézem az üzeneteket, a végükön a küldő telefonszámával (nem távolítom el, mert az újságban is így szerepel, gondolom a küldője vállalja a véleményét)

Ki van mosva az emberek agya. Párnacsatázni kimennek az utcára, de a jövőjükért, az ország jövőjéért nem. (70/328-9437)

Tollpárnacsata után jöhet a paradicsomdobálás, a bikafuttatás, a kockakődobálás? Unaloműzésre és erőfitogtatásra nem tudnának hasznosabb időtöltést? A gyönyörű Fő tér toll nélkül élvezhetőbb. (20/371-6442)

Sajnálatos az ilyen…

#113 Bika

Bali — Sat, 06 Sep 2008 17:53:17 +0000

Nem, nem a karámban legelésző jószágról lesz szó, hanem a csillagjegyről. Ezt a leírást nem régiben találtam. Érdekes dolgok vannak benne, amik eléggé pontosan rám illenek.

Jegy: Bika

Motto: Nekem van. Rendelkezik azzal a gyakorlatias adottsággal, hogy kezelje a materiális dolgokat, biztonságra, vagyonra törekszik, minden energiáját felhasználja, hogy elérje ezeket a célokat.

És valóban, materiális embernek tartom magam. Olyannak akinek fontosabb egy értékálló tárgy birtoklása, mint mondjuk egy nyaralás. Persze az emlék megmarad, egy darabig. De a materiális dolog sokáig tartanak.

Elszántan halad az útján, legyőzve minden akadályt. A megszerzett dolgokhoz erősen ragaszkodik.

Hogy elszántan haladnék a céljaim után, azt azért nem mondanám. A cél a szemem előtt van, de nem töröm össze magam, hogy elérjem. Viszont a megszerzett dolgokhoz tényleg foggal-körömmel ragaszkodom. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne lennék képes lemondani róla olyanok javára, akik valóban megérdemlik.

A Bika nagyra értékeli az élet örömeit és kényelmét, szereti a szépséget, a jó ételt és italt.

A jó étel és ital szeretete meg is látszik rajtam ja meg a kényelmesség is. Az utóbbi időben igyekszem ezen változtatni. És hát igen a szépség a gyengém. Legyen az egy virág, egy felhő, egy arc, egy nő, vagy egy tárgy, ami szép azt megnézem

Körülményes, majdnem hogy flegmatikus és nem bízik az újításokban. Mivel mások érzéseire úgy tekint, mintha a saját tulajdona lenne, hajlamos a féltékenységi rohamokra.

Flegmatikusság nem jellemző rám. És az újításokat is szeretem, persze bizonyos körülmények között: ami működik és régóta jól működik azt minek piszkálni? És igen, tudok féltékeny dög is lenni, rohamokra azért nem, de apró szurkálódásra igen.

A Bika föld jegy, megbízható, anyagias.

Megbízható-e? Azt ítéljétek meg ti

A Bika személyiség kulcsszava a biztonság, mind anyagi, mind érzelmi területen.

Valóban, ennél jobban kevés dolgot értékelek, mint az érzelmi biztonságot. És kevés dolgot gyűlölök jobban, mint az érzelmi bizonytalanságot. Nem nagyon tudok utálatosabb dolgot, mint a kétségek között tartást.

Akkor érzik magukat a legjobban, ha a megszokott, ismert dolgokkal állnak szemben. Bármilyen változás nyugtalanságot vált ki bennük. Minden új szituációban várakozó álláspontra helyezkednek.

Úgy vagyok az újjal, hogy adok neki időt, hogy kibontakozhasson. Pl ezért nem váltottam még Vistara Nem szeretem ha az eltervezett eseményektől el kell térni. Akkor úgy érzem, hogy az irányítás kicsúszik a kezeim közül.

Meg kell győződniük, hogy az új helyzet, az új személy kedvező lesz e számukra vagy sem, és csak ez után tudják teljes egészében elfogadni. Miután erről meggyőződtek, élethossziglan tartó hűséget fogadnak.

A dolgot a barátokra vetítve – nincsenek sokan ugyan, de – azt hiszem értük mindent megtennék. Soha el nem tudnám árulni egyiküket sem. És ezért viselem nehez az árulást. És aki engem elárul, az egy életre elássa nálam magát.

A Bikák akkor a legboldogabbak, ha kedvenc tárgyaikkal körülvéve otthonukban vannak.

Ez nálam nem így. Dolgok helyett, inkább megszokott emberek. Otthon helyett megszokott helyek.

A makacs külső egy érzékenyebb, lágyabb belsőt takar. A Bikák szentimentálisak és szenvedélyesek, szeretik partnerüket kényeztetni. Legbelül reménytelen romantikusok, ez azonban a külső szemlélő számára láthatatlan marad.

Az igazi ember az álarc mögött van. Láthatatlan. Csak a boldog keveseknek adatik meg hogy az álarc mögé lássanak. És hogy ott mit látnak, azt soha nem tudni előre.

Forrás

#108 Viharvadászat

Bali — Mon, 21 Jul 2008 18:35:14 +0000

A tegnap esti szupercella hatalmas széllel, esővel, meg jéggel csapott le a városra. Szerencsére nem okoztt kárt, csak kisebb ijedtséget. Sötétedés után érkezett, és én elébe mentem, hogy végre megvalósítsam egy rég dédelgetett álmomat: villámot akartam fotózni! Hogy sikerült-e azt döntsétek el a csatolt képek alapján.

Azt el kell mondanom, hogy valami fantasztikus érzés volt ott állni a szélben és látni, ahogy a természet föléd nő. Látni a felhőket lassan elnyúlni feletted. Látni a gyönyörű és félelmetes lecsapó villámokat valami hitetlen felemelő érzés. Ott kint a mező közepén tegnap este felszabadultnak éreztem magam. Eltűnt minden, csak a vihar, a gép és én maradtam. És mikor láttam, ahogy egymás után csapnak le a villámok, ujjongtam mint egy kisfiú, aki szülinapi ajándékot kap. Valóban ajándékok voltak ezek És csak bíztam benne, hogy sikerült méltó módon átvenni az ajándékot, a gép rendesen leképezi őket. Minden egyes villanástól egyre boldogabb lettem, tudván hogy nem sok idő van már, míg a vihar igazán megmutatja erejét. Azt hiszem három tizes sorozatot sikerült készíteni, exponálásonként 30 másodperces záridővel, az nagyjából negyed óra. Ott, akkor ez pár percnek tűnt csak.

Az utolsó sorozatot már nem tudtam befejezni, mert elkezdett csöpögni. Ekkor gyorsan elpakoltam a gépet, és észnélkül repesztettem haza, mert valóban óriási esőt ígértek a súlyos, fekete felhők. Ahonnan elindultam az a felhő széle volt, a házunk éppen a közepe alatt volt… Először a szél ért el. Óriási erővel. 87kg vagyok, alattam a moci kb. 35, ezt a tömeget minden gond nélkül taszigálta ide-oda, nem sokon múlott, hogy a vízzel áztatott aszfalton nem csúsztam el. Mikor már azt hittem sikerül megcsinálni, akkor kapott el az eső. Vastagon zuhogott, kegyetlen dühvel, és óriási hévvel, mintha csak a földszínéről akarna lemosni. A ruhám kb 10 másodperc alatt teljesen elázott, nadrág, póló, papucs, minden. És ha ez nem lett volna elég, akkor az esővel keverve még apró jegek is záporoztak. Széllel, esővel, motoron a jég kifejezetten tud fájni, sok-sok apró, hideg csipés a bőrön mindenhol.

De ez az egész nem számított, mert tudtam, megérte, jó képek lapulnak a kártyán. Hazaérve beigazolódtak sejtéseim, valóban sikerült elkapni egy-két gyönyörű villámot Én ilyen boldog már nem is tudom mikor voltam, mint mikor megláttam a képeket. Férfiasan bevallom ugráltam örömömben Egész este ott volt az arcomon a vigyor, hogy bizony most sikerült valamit csinálni És úgy aludtam el, hogy ez egy gyönyörű este volt.

Mikor hazaértem, anyu kissé mérgesen megkérdezte, hogy nem féltem-e hogy belém csap egy villám. Magamban csak annyit gondoltam: “Akkor hát boldogan halok meg, mert előtte azt csináltam, amit szeretek.”

#107 Projekt Megújulás

Bali — Sun, 20 Jul 2008 15:01:51 +0000

Projekt neve: Megújulás
Kezdete: 2008. Június 20.
Várható vége: 2008. Augusztus 31.
Feladata: Minimum 5 kg felesleges zsír eltávolítása. Továbbá némi izom felvétele.
Célja: Általános testi-lelki tespedésből való kiszakítás. Továbbá újra a régi forma visszanyerése. Valamint piacképesebbé válás.
Várható eredménye: Jobb közérzet, magasabb önbizalom, több önbecsülés.
Végrehajtási módja: Elsősorban az étkezések normalizálásával. A nassolás teljes kerülésével. Belátható távolságok megtététele szigorúan gyalog vagy kerékpárral. Napi testedzés, kézisúlyzók használata.
Dokumentáció: nyilvánosság elől titkosítva. Sikeres végrehajtás esetén a titkosítás feloldható. Sikertelen végrehajtás esetén a dokumentáció megsemmisítendő.

#104 Jelentés#1: Péntek 080718

Bali — Fri, 18 Jul 2008 20:40:28 +0000

A mai napot mintegy keretbe foglalhatom, szarul indult és szarul ért véget, de közben baromi jó volt. Paradox. De kezdjük az elején.

Mindenről az óra tehet. Illetve, hogy baxtam felkelni az ébrésztőre. Így lett belőle kapkodás, rohanás, felecucc itthonhagyás, visszafutás, moci be nem indulás, vonat azért elérés. Itthon már szemerkélt az eső, de szerencsére Szombathelyen kitartott az idő, délutánig, de erről lentebb esik szó.

Beérve az irodába kapásból egy jó hírrel fogadtak: beszéltek a főnökkel, aki áldását adta hosszútávú ottlétemre. Tehát jelenleg baromi szerencsésnek mondhatom magam, hogy van nyárra állásom, nem is akármilyen. Nem kellek valami gyárban a szalag mellett droidolni, vagy cementes zsákot pakolni a praktikerben, hanem egyszerű és nagyszerű irattologató lettem A feladatom, hogy reggel miután a postás meghozta a zsákokat, a bennük lévő leveleket felbontsam. Előtte egyeztetem a postalistával, hogy minden megvan-e, és olyan-e amilyennek lennie kell. Bontás után a levél kap egy iktatópecsétet meg egy dátumot, valamit hozzá kell írni mennyi melléklet volt hozzá. A postabontással kb 11-re mindig kész szoktam lenni. Ha úgy adódik, akkor ebédig előkeresek az irattárból ügyiratokat. Ebéd után szokott a dolog kicsit uncsi lenni. Mivel nincs még számítógépem, ezért nem tudok se iktatásban segíteni, se netezni, se plurkolni , de ígérik hogy majd valamikor kapok gépet… Így hát mivel nem igen tudtam semmi normálisat csinálni, már délután kettőkor elengedtek

De a nap fénypontja nem ez volt, hanem a húsz perccel azelőtti hívás, miszerint elkészült az óriásnyomat a fényképemről, amit elvileg csak jövő péntekre ígértek. Gyönyörű lett a “kicsike”, a maga 30×40 centijével közel A3-as méret Már csak keret kell hozzá és megy is ki a falra. Kicsit egoizmusnak érzem ezt, de talán belefér…

Munkaidő után találkoztam Gicával és Manival, akikkel elfogyasztottunk egy kávét, kólát, ananászlevet, és közben az élet nagy dolgairól beszélgettünk, úgy mint használható tárhely, műhold képek, bélflóra, ilyesmi Jó volt újra találkozni, és ismerős arcok között lenni. Ismétlésre bármikor vevő vagyok

Amint hazakísértük Gicát és elváltak útjaink, azonnal elkezdett szakadni az eső, mintha megérezte volna, hogy most jött el az idő. Az a gond Szombathellyel, hogy gyakorlatilag esőben nem tudsz úgy sétálni, hogy ne bokáig gázolj a pocsolyákban. Na nekem sem sikerült, térdig felázott a gatyám. És még ráadásul a fotóra is vigyáznom kellett, nehogy viz érje. Hirtelen felindulásból berontottam az első papírboltba – ami persze már zárni készült – hogy vegyek egy okmányhengert, amiben biztonságban haza tudom menekíteni a képet. Sajnos nem árultak ilyet. De! És most itt tessék megkapaszkodni! A néni látva szorult helyzetem, a pénztárzárás, pénzszámolás ellenére adott egy nejlontáskát, amivel egy kicst védeni tudom. Mindezt mosolyogva kedvesen, annak ellenére hogy már zártak. Meglepődtem nagyon, na. Aztán végülis egy másik boltban, nevezzük mondjuk “Office Depot”-nak, sikerült beszerezni egyet. Így hazáig csak én áztam el, a kép épen és biztonságban hazaért.

Tehát a mai nap a rossz indítás és zárás ellenére 7/10

#102 Nyári dolgok

Bali — Tue, 15 Jul 2008 19:32:44 +0000

Miután véget ért nyári könyvtári gyakorlatunk, egy halk nyöszörgést hallottam. Eleinte nem tudtam honnan jön ez a zaj. Végülis hosszas keresgélés után rájöttem, hogy a hang a pénztárcámtól jön, mely már annyira porzik, hogy akár halálsikolynak is beillett a hang. Ezért hát egy napot sem vesztegetve még pénteken gyorsan elballagtam az egyik diákmunka szövetkezethez, gondolván talán egyszer nekem is lehet szerencsém. Hát lett Hétfőtől a Nyugat-Dunántúl Vizügyi és Környezetvédelmi Felügyelőség titkárságán segítek a mindennapi munkában. Ez a napi bosta bontását és iktatását jelenti, egy kis irattárban való kutakodással megfűszerezve, meg majd meglátjuk mi lesz még. Egyelőre a munkaviszony csak egy hétig szól, de talán esetleg lehet hogy tovább is maradhatok, hallottam erre utaló jeleket (jó kis képzavar). A fizetés se nem jó, se nem rossz, 400ft óránként, mondjuk az is igaz a munkában nem kell megszakadni. Tehát most egyelőre hős aktakukacot játszok

A nyári távlati tervek között szerepel az angoltudásom egy elfogadható szinte emelése, hogy októberben a nyelvvizsga sikeres legyen.

Nyaralás nem lesz, helyette fotózok sokat, erre-arra Ez legalább megmarad, a nyár meg elszáll…

#101 Visszatekintő

Bali — Tue, 15 Jul 2008 19:32:38 +0000

Akkor így a nagy örömködés után jöjjön valami tartalmasabb is. Hogy úgy szaknyelven fejezzem ki magam egy retrospektív, na nem konverzió, beszámoló.
No lássuk hol is tettük le a történet fonalát. A sok kép és semmit mondó bejegyzés között valahol ott lapul a gyereknapról szóló post is, na ez volt, amikor még normálisat írtam. Tehát akkor nézzük, mi is történt uszkve másfél hónap alatt. Öveket becsatolni, kezdődik az időutazás.

Volt valamikor, az idők kezdetén egy vizsgaidőszak, ha emlékszik még rá valaki. Keménynek ígérkezett, de utólag visszagondolva ilyen sima és egyszerű vizsgaidőszakom még nem volt talán soha. Minden tárgyam meglett, a legtöbb elsőre. Ami a legfontosabb, sikerült a matek szigorlat is, végre. A többi tárgy szót sem érdemel, túl könnyűek voltak Mindenből van aláírás, és megint nem csúszok semmiből, szégyen Ja és még ösztöndíjra jogosító átlagot is sikerült produkálni.

Hmmm, nézzük mi volt még…

Hogy ne csak vidám dolgokról beszéljünk. A vizsgaidőszak elején véget ért életem, mondhatni egyik, meghatározó szakasza. Hogy úgy mondjam If(Bali/2) nem ad igaz eredményt. Vagy hogy érthetőbben fejezzem, ki ismét szabadfelhasználású férfiú lettem. De, hogy még inkább, túl vagyok egy szakításon. Ennyire rosszul és ennyire jól nem is lehetett volna időzíteni. Rossz, mert vizsgaidőszak volt, mindkettőnknek volt más baja, nem hiányzott. Jól, mert nyár van, nem látjuk egymást, könnyebb a felejtés. Lezárult másfél év, nem mondom, hogy nem volt szép, mert voltak szép korszakok. De sajnos voltak rossz idők is, és az utolsó hetekben már több rossz volt, mint jó. Felmorzsolódtunk, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre, ez volt az első igazán hosszú és igazán komoly szerelem az életemben. Most úgy vagyok vele, hogy nőt csak messziről akarok látni, nem tenne jót az senkinek ha szálakba gabalyodnánk…

Hmmm, mi rejtezik itt a homályban még?…

Áhhhh, egy könyvtári gyakorlat! Igen-igen, már majdnem meg is feledkeztem róla. Ilyen is volt. 4 hetes nyári gyakorlat, melyet kedvenc könyvtáramban, a szombathelyi Savaria Egyetemi Könyvtárban tölthettem, kedvenc csoporttársaim körében. A négy hét alatt voltam olvasószolgálatban kölcsönési részlegen, megjártuk a pincét, pakoltunk francia könynveket, költöztettünk szakdogákat, katalogizáltunk szakdogákat, szoros raktári rendbe rendeztük a könyvtár állományát, valamint a 2007-es revízió lezárásaként a raktári cédulakatalógust is átnéztük. Azt kell hogy mondjam a négy hét számomra nagyon kellemesen és jó hangulatban telt el, köszi csajok/fiúk

Hmmm, hmmm, hmmm. Valami még történt… Valami még…

Ohhh, igen. Persze! Mint arról írtam megvettem életem nagy álmát, a tükörreflexes fényképezőt (s_dance) Mostanában ha az idő, és az én időm is engedi szívesen járom a vadont és lövöldözök. Egy oldalra való már összegyűlt a flickr-en. Majd valamikor dobok ide egy kis véleményt a kicsikéről. Sok negatívum nem lesz benne

A végére maradnak az apróságok. Például, hogy Plurk-ölök. Aranyos kis szolgáltatás, ahová bemondhatod éppen mit csinálsz, érzel, gondolsz, az ismerőseid pedig arra válaszolnak, így mikrobeszélgetések alakulnak ki. Megismertem egy pár jóarc emberkét ott, akik kellemesebbé teszik a napot no persze azért ott vannak ám a jóöreg geektársak is, róluk sem feledkezem meg
Apróság még, hogy mostanában éppen egyik plurki (plurkös ismerős) hatására egyre több klasszikus zenét hallgatok, főleg zongarát és orgonát Fülnek, léleknek egyaránt kellemes.
Aztán említhetem még hogy lassan készülget Bükről egy sorozat, mely idővel publikálásra kerül.

Más apróság és nagyság már nem ötlik eszembe.

Hölgyeim és Uraim, ennyi volt másfél hónapnyi idő utazás, a kurrens történésekhez fáradjanak a 102-es posthoz. Köszönjük, hogy szolgáltatásunkat válaszották! Görbe teret!