Történt pedig, hogy azok a jóslatok, mik úgy szóltak, hogy idén sem fogom elvégezni az iskolát, igaznak bizonyultak. Most sem sikerült. Szükségem volt ezért valami változásra, valami újra, valami másra. Ezért elkezdtem böngészni egy online álláshirdetési portált. A különféle munkák között megakadt egy hirdetésen a szemem: légiutaskísérő képzés. Wow! Milyen érdekes is lehet repkedni a világban erre-arra. Gondoltam, egy életem, egy halálom, megpróbálom. Küldtem nekik vasárnap este egy e-mail, hogy érdekelne a dolog, ilyenkor mi a teendő. Még aznap(!) visszaírtak, hogy akkor kedden délelőtt utazzak Pestre és akkor elmondják a részleteket. Nosza, felpattantam az első IC-re kedden és berobogtam fővárosunkba.
Már az iroda ajtajában ért az első meglepetés, ahol úgy üdvözlötek, hogy ugye én vagyok a 11 órára beírt légiutaskísérő-érdeklődő. Mondom wow, igen az volnék. Pár percet várakoztam, utána sorra is kerültem. A főnök, egy idősebb úr, szivélyesen üdvözölt, még alig mutatkoztam be, le sem ültem, de már mondta, hogy ez alapján ahogy most fel vagyok öltözve, így már mehetnék is akármelyik repülőre. Pedig semmi olyan nagyon extra nem volt, csak egy öltöny meg egy normális ing, meg normális nyakkendő. Gondoltam magamban ez így elsőre nem is rossz jel. A beszélgetés során kiderült, hogy szimpatikus vagyok a főnöknek és úgy gondolja, hogy biztosan el fogom majd tudni végezni a tanfolyamot, és biztos hogy belőle steward lesz. Ettől is egyre jobb kedvem lett. Amitől viszont egy kicsit eltántorodtam, az az volt, hogy mielőtt akármibe is belekezdenék, előtte el kell végezni egy 6 hetes angol nyelvtanfolyamot. Ezen alkalmak pedig hétfőn, szerdán, és pénteken délelőtt lennének, természetesen Pesten. Vagy van egy olyan opció is, hogy szombatonként a vidékieknek egész nap. Itt egy kicsit megtántorodtam, hogy azért minden szombaton felutazni nem kevés idő meg pénz. De ekkor egy olyan ajánlattal állt elő az úr, hogy azt hittem leesek a székről. Azt mondtam, mivel szimpatikus vagyok neki és bízik abban hogy elvégzem, ezért fel tud ajánlani egy olyan lehetőséget, hogy az iroda melletti lakásban lakhatok, cserébe besegítek az irodai teendőkben. Ha ez érdekel, akkor másnap már kezdhetek is. Hirtelen nem is tudtam mit mondani. De miután villámgyorsan felmértem a helyzetemet és realizáltam, hogy valószínűleg ez egy once-in-a-lifetime alkalom, persze hogy igent mondtam. Tehát, mostantól 6 héten kereszetül Pesten tartózkodom és intenzíven készülök. Majd miután ez az angol tanfolyam lezajott, utána következik majd valamikor egy 6 hetes gyakorlati képzés Pozsonyban.
Szóval ha mindent jól értettem és minden sikerül, akkor valószínűleg az év végére már repülhetek
Ez nem is tudom hány fokos fordulat az életemben, rettentő sok. Lényegében minden a fejetetejére áll, ami eddig volt az most eltűnik és helyette lesz egy teljesen ismeretlen és izgalmas új. El nem tudom mondani, hogy erre mekkora szükségem volt. Holnaptól minden más.

Akárcsak tavaly, most is megrendezésre került a Nemzetközi Párnacsata Nap, melyben – mondhatjuk jó szokásához híven – Szombathely is részt vett. És ahol én is ott voltam a fényképezőmmel együtt, mert egy ilyen színes, mókás eseményt nem lehet kihagyni
Vagy a szervezők tudtak valamit nagyon, vagy az időjárás gondolta úgy hogy kegyes lesz az eseményhez, mert rendkívül kellemes és napos délután püfölhették egymást a résztvevők. Az esemény előtti és utáni napon is ocsmány, szürke, őszi idő volt. Délután fél négy felé kezdtek el szivárogni az első résztvevők, ki táskában, ki szatyorban, de volt olyan is aki csak úgy pőrén hozta a, valószínűleg nem alvós, párnáját. Aztán ahogy eljött a délután négy óra mindenki a szokott helyre, a Császárkő köré gyűlt. Egy rövid munkavédelmi oktatás után elhangzott a jel, és a sajtó érdeklődő kameráinak kereszttüzében (rajtam kívül 5 fotóst számoltam, plusz a szombathelyi tv is ott volt) kezdetét vette a harc. Idén talán valamivel kevesebben gyűltek össze és talán valamivel alacsonyabb fordulatszámon csapkodták egymást a fiúk és lányok. Ennek ellenére népes néző közönség gyűlt össze a tér szélein, bár ez nem védte meg őket a mindenfelé szálló tolltól, ami köszönhető volt az időnként meg-megerősödő szélnek. Nagyjából 30-40 percig tartott az egész, ekkor már a főtéren bokáig lehetett gázolni a tollban, amit a szervezők igyekeztek valamelyest összetakarítani, mondjuk úgy mérsékelt sikerrel.

Alant láthatók az általam készített képek, ugyan ezek megtekinthetők az indafoto-n is.