#151 Az utolsó nyár
Írta: Bali 2009/09/21 – 17:30Most, hogy már hivatalosan is vége van úgy érzem itt az ideje, hogy visszatekintsünk és emlékezzünk rá, hogy mi is történt az utolsó igazi nyáron. Hogy mitől utolsó, hogy mitől igazi? Ez volt életem utolsó olyan nyara, ami még igazán az enyém volt. Mikor még diák voltam, mikor még igazán éltem. Mert tetszik vagy sem, de innentől már minden nyár hanyatlás. Innen már minden nyarat át fog itatni a munka sötét tintája. Mert ez a nyár még a felhőtlen szórakozásról és a kikapcsolódásról szólt. Ami nagyon furcsa, mivel egy nagyon kellemetlen és ugyancsak borús esemény volt ennek a kiváltója: nem készültem el a szakdolgozatokkal és nem diplomáztam le. Rendíkvüli módon paradox, de mégis ennek köszönhetem életem legjobb nyarát. Lássuk hát, mi is történt ebben a három hónapban.
Júniusban került megrendezésre a szokás inter-crosse Pannon-kupa, amin a csapat rendkívül jól szerepelt. És fantasztikus hangulat uralkodott és én is nagyon jól éreztem magam. És, legnagyobb meglepetésemre, én kaptam meg a legjobb kapusnak járó címet.
Majd alig, hogy végetért a Pannon-kupa már kezdőtek is a World Games szervezési munkálatai. Nagyon nagy esemény volt, rengeteg melóval, és legalább annyi, ha nem több, szórakozással, mert ahogy mondják “Kell egy hét együttlét”. Örülök, hogy ennek az egy hétnek részese lehettem, én nagyon élveztem.
A World Games fáradalmait nem nagyon volt módom kipihenni, mivel alig, hogy letettük az ütőket, rá két napra már indultam is a hajnali vonattal az ország másik végére, Bajára. Idén itt rendezték meg az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozóját, azaz az EFOTT-ot, ami az ország legrégebbi fesztiválja. Fesztivál jellegéből adódóan sátorozós buli, ami egyrészt tényleg buli másrészt viszont erős kihívás még a fiatal szervezetnek is. Nagy szerencsénkre sikerült pont azt a hetet kifognunk, mikor a legmelegebb volt az országban, így csak az utolsó nap estéjén érkezett hidegfront hűtötte le valamelyest a kedélyeket. Egy hétig ettünk, ittunk, buliztunk. De főleg ittunk és buliztunk. A végére azért elég rendesen megfáradtam, lévén nem vagyok tapasztalt fesztiválozó, ez volt az első ilyen esemény, amin résztvettem. De azt kell mondjam, rendkívül élveztem, a hétórás vonatút és az egy-hétig-jeges-vízben-fürdés ellenére is nagyszerű élmény volt. Jövőre ismétlés erősen ajánlott.
EFOTT-ról hazatérve volt alkalmam kipihenni magam, amivel éltem is rendesen. Az augusztus a sorozatnézésről szólt. Végigtekertem a Sopranos-ból mind a hat évadot, a Californication-ből mind a kettőt, Chuck első és második évad, Fringe első évad. Valamint elkezdtem nézni a Dark Blue-t és a Warehouse 13-t, amik a napokban érnek véget. Ezeket a sorozatokat ajánlom mindenkinek, mert nagyon jó és könnyed szórakozást biztosítanak. A Fringe talán az egyedüli, amelyik komoly wtf-élményeket válthat ki, de a többi az tényleg habkönnyű estimesének is jó.
Augusztus vége felé egy hétig sofőrként tevékenykedtem a Szombathelyi rendezésű Junior U19-es női Kézilabda Európa Bajnokságon. Itt egy kis bepillantást nyerhettem, hogy milyen megterhelő és koncenterációigényes a sofőrök munkája, ám ugyanakkor számomra ez szórakoztató és élvezetes is volt. Többször átfutott az agyamon, hogy akár hivatásszerűen is jó lenne ezt végezni.
Eljutottam végre valahára, hosszú tervezés és többszöri időpont csúsztatás után Budapestre is, Robert Capa életművét bemutató kiállításra. Egy fantasztikus fotográfus nagyszerű életéből egy lenyűgöző kiállítást láthattunk többedmagammal. Érdemes végigjárni a kiállított anyagot képről képre.
Ahogy beköszöntött a szeptember, úgy kezdődött ismét el az inter-crosse élet Szombathelyen. Kihasználtuk az alkalmat, hogy az egyetemen gólyatábori hét volt, itt igyekeztünk megismertetni a sportunkat minél több új emberrel. A gólyatábor teljes ideje alatt bemutatókat tartottunk és terjesztettük ezt az egyedi sportot. Azt kell mondjam, nem volt hiábavaló a fáradozásunk, mert 8-10 új embert sikerült magunkhoz csábítani. Néha esténként a helybéli régi kollegákkal azért egy-két-n sörre is sikerült leülni, aminek megint csak örülök.
Két év blogolás után elérkezettnek láttam az időt, hogy saját domain alá költözzek. Ezt a nyár végén tettek követték, és augusztus vége felé sikerült beindítani a sirbali.hu-t. Saját kis szeletem a web-ből.
Szeptember második hetében középiskolás osztálytalálkozón vettem részt, emléketetvén magunkat arra, hogy már 5 év telt el azóta, hogy sikeresen érettségiztünk. A találkozóra 31 emberből 25 eljöttek, ami meglepően nagy szám. Jó volt látni, hogy egyesek semmit nem változtak, míg mások megkomolyodtak. Páran már a házasságot, gyereket tervezik, páran már dolgoznak, de a többség még tanul. Jó volt újra találkozni a régi arcokkal.
Hát így telt el az én utolsó nyaram, a legjobb nyaram. Pörgésben, akcióban. Néha kicsit meg-megállva elmélázva, hogy aztán az új eseménybe ugorjak, míg végül el nem jön az ősz.

