Mikor réges-régen, a középiskolában lehetőség adótt rá, hogy megszerezzem a jogosítványt kocsira, gondolkodás nélkül belefogtam. Tudtam, hogy az soha nem árt, ha rendelkezem egy ilyen papírral is. Az azóta eltelt hat év alatt a vezetés nálam szépen lassan egy olyan elfoglaltság lett, ami akármikor képes kikapcsolni és megnyugtatni, még ha ez nem is mindig látszik a kocsiban 
De rendkívül mód szeretek vezetni, és ez megmarad akármennyi hülyével is találkozom az utakon.
Így esett, hogy mikor a múlt hét végén megkerestek, hogy szeretnék-e söfőrködni egy hétig, akkor gondolkodás nélkül igent mondtam. Igaz, akkor még nem tudtam, hogy pontosan mire is vállalkoztam. De utólag is azt mondom, hogy nem bántam meg, hogy így döntöttem 
Egy rendkívül élvezetes ám ugyanennyire fárasztó hét van mögöttem. És annak ellenére, hogy még soha nem csináltam ilyet ez előtt, azt hiszem sikerült jól megoldanom minden feladatot. Azt kell mondjam, hogy ezt akár hivatásszerűen is szívesen űzném, na nem ennyire intenzíven és kimerítően, de mindenképpen megpróbálnám
A dolgom az volt az elmúlt héten, hogy a Junior Női Kézilabda Európa-bajnokságon a szponzor által biztosított autóval, oda menjek ahová mondják, amolyan szállítós meló.
Most pedig következzék az elmúlt hét kronológiája.
Hétfő
Hétfői nap reggelén egy gyors egyeztetés után indultam Győrbe, ahonnan el kellett hoznom az autót. Reggel fél 11-kor indultunk Szombathelyről, ám a kocsit csak este 6-kor kaptam meg, mivel napközben még fuvarban volt. Ezért az egész napomat semmittevéssel töltöttem Győrben. Szerencsére délután már elkezdtek edzeni a csarnokban a kézis lányok, úgyhogy volt valami néznivaló
Aztán lassan eljött az este, és mikor megláttam a kocsit nem hittem el, hogy valóban ez az! Egy teljesen új, gyöngyörű Citroen C3 picasso volt Igazán feltűnő, rikitó zöld színben, mindössze 11000 km-rel, még érezni lehetett rajta a gyár illatát. És mivel promóciós autó volt, ezért belekerült minden földi jó, amivel egy ilyen kocsit fel lehet szerelni. Volt benne többek között két zónás klíma, két funkciós tempomat, mp3 lejátszós rádió, négy elektromos ablak, teljes tetős napfénytető. Az 1,6 literes dízelmotor elsőre kicsinek tűnhet, de egy egész ménes lapult a motorháztető alatt. Gázadásra a 110 ló valami irdatlan módon kezdte el húzni a kocsit előre. Nagyon élvezetes volt vezetni. Fájt is nagyon érte a szívem mikor vissza kellett adnom a hét végén.
Miután birtokba vettem azonnal indultam Kőszegre, hogy az Írottkő Hotelbe vigyek pár dvd-t, majd onnan Szombathelyre, hogy még gyorsan felvegyek egy GPS-t, amire másnap igazán nagy szükségem volt. Majd innen indulás haza gyorsan aludni egyet. Mire hazaértem már jócskán fél 11 után járt az óra.
Alább látható az aznapi út, 177 km.
View Larger Map
Kedd
Keddi nap első feladata Ferihegyről Szombathelyre hozni egy izraelből érkező hölgyet. Bükről éjjel 4 órakor indultam Ferihegy felé, szerencsére ilyen korán még elenyésző forgalom volt, úgyhogy kényelmesen odaértem. Budapesten a gps segítségével navigáltam át, nagyon okos kis szerkezet, rendkívüli módon megkönnyíti a vezetést. Majd Ferihegyről visszaindultunk Szombathelyre. Az út eseménytelen volt, szerencsére. Szombathelyen a nap további részében az Arena Savaria-nál állomásoztam, és onnan mentem pár helyre, csak helyi fuvarok voltak. Este 8 órakor két svéd játékost és az edzőjüket kellett visszavinnem a hotelbe Kőszegre. Majd onnan mentem vissza Szombathelyre. Ekkor már 9 óra körül lehetett, de számomra a nap még nem ért véget. Minden meccsnap után a versenyiroda elkészítette az aznapi mérkőzések statisztikáját egy kis füzetbe foglalva. Ezeket a füzetek viszont csak jócskán este 10 után készültek el. Ekkor kellett ezeket nekem még a Claudius Hotelbe és Kőszegre elvinnem. Nem volt ez másként ma sem, miután elkészültek a bulletinek azokat szétosztottam, majd Kőszegeről indultam haza Bükre.
Alább látható az aznapi út, 594 km.
View Larger Map
Csütörtök
Csütörtök reggeli úgy indult, hogy reggel fél 8-kor egy osztrák bíró hölgyet fuvaroztam haza Bécs környékére. El kell, hogy mondjam, hogy az ausztriai utak fényévekkel jobb állapotban vannak mint a magyarok (ha ezt eddig nem tudtátok volna). Bécsből délre értem vissza Szombathelyre, és azonnal indulhattam is a következő fuvarra. Szombathelyről vittem két játékvezetőt és egy EHF megfigyelőt Győr melletti Rigópusztára, ahol valamiféle találkozójuk volt. Majd amíg ők értekeztek, addig én elugrottam gyorsan a győri versenyirodába, elhoztam pár dvd-t. Ezután vissza Rigópusztára, ahonnan két török bíróval és egy svéd EHF megfigyelővel megrakodva indultam Szombathelyre. Őket leraktam a szállodánál, majd ezzel a lendülettel már haladtam is tovább Kőszeg felé, hogy ott felszedjem a csapatok vezetőit és beszállítsam őket a Claudiusba megbeszélésre. Amíg ők megbeszéltek én addig gyors vacsoráltam egyet, így este 9 felé a nap első étkezéseként nem esett rosszul Fél óra alatt elmondták, amit akartak, én meg visszafuvaroztam őket Kőszegre, aztán onnan indultam haza aludni.
Alább látható az aznapi út, 619 km.
View Larger Map
Péntek
Pénteken reggel Szombathelyről vittem Kőszegre az egyik ott elszállásolt csapat magyar kísérőjét. Majd miután visszaértem Szombathelyre sok dolgom nem volt, csak egy pár városon belüli kisebb fuvar. Eléggé unalmas nap volt ez. Éjjel még azért várt rám egy bulletin szállítás, csak szokás szerint Kőszegre. Onnan meg haza.
Alább látható az aznapi út, 234 km.
View Larger Map
Szombat
A szombati nap szinte a pénteki teljes mása volt, kivéve a reggeli kőszegi fuvart. Szóval tömény unalom. Igaz, hogy közben néztem a meccseket, de már hozzászoktam, hogy jövök-megyek, ez meg így azért elég szenvedés volt.
Alább látható az aznapi út, 103 km.
View Larger Map
Vasárnap
Mai egyetlen feladatom az volt, hogy kedden lehozott hölgyet vigyem vissza Ferihegyre, mert utazik haza. 6-kor indultunk Szombathelyről, lévén hétvége volt, ezért kevesebb forgalommal számoltam, és jobb közlekedési viszonyra számítottam. Ez be is jött, 2 óra 43 perc alatt felértünk Ferihegyre. Voltak olyan szakaszok, ahol a 86-es úton nem volt hosszú ideig sem előtt sem utána autó, ami azért nagy szó mert hétköznap ezen az úton alig lehet haladni.
Hazafelé Győr előtt sikerült belefutni egy balesetbe. No nekem nem lett semmi bajom, szerencsére, már megtörtént mire odaértem. Győr felé tartva a leálló sáv melletti szalagkorltának ütközött egy fiatal leányzó. A vadonatúj Volkswagen Bora-ját rendesen odacsapta, mert kinyílott a jobb oldali első és hástó függönylégzsák is. Az autó orrától a faráig végig lenyúzta a festéket. A sofőrnek nem lett baja, mert ott sopánkodott az autómentő mellett. Az volt a szerencséje, hogy senki nem csapódott bele, mert ahogy láttam az aszfalton a nyomokból azért belógott a külső sávba, mikor megállt a pörgésben.
Alább látható az aznapi út, 524 km.
View Larger Map
Az elmúlt egy hét konklúziójaként levonhatom, hogy vezetni jó! Főleg egy ilyen kézreálló autót. Nagyon intenzív és kimerító hét volt, de rettentő mód élveztem. Számításaim szerint ebben a hat napban 2300 km-t vezettem le. Ami lehet, hogy egyesek szemében nem sok, de nekem, aki ennyit még nem vezetett egszerre, sok. És jóleső érzéssel tölt el, hogy megbíztak benne ennyire, hogy ezt a feladatot én végezhettem le
