Itt volt. Itt volt velem. Észrevétlen lopózott be szobám félg nyitva felejtett ajtaján. Hogy mikor? Nem tudnám megmondani. Nem vettem észre, érzékeimet elnyomták a tavaszi mámor homályos emlékei. Csak most kezdek emlékezni rá, hogy tényleg itt volt. Most, hogy eltűnt. Még érzem fénylő hajának könnyed illatát. A szobát belengi a tiszta esők hűs lélegzete. Valóban itt volt, egészen a végéig. De én túl elfoglalt voltam, hogy észrevegyem. Ő pedig túl félénk, hogy szóvá tegye jelenlétét. Most, hogy már nincs, kezdem érezni, mennyire is jó volt, hogy itt volt. Még így is, hogy nem foglalkoztam vele méltóképpen. Eddig nem találtam magyarázatot a felettébb jó kedélyállapotomra. Hát ő volt az. Ő tette tudtom nélkül könnyűvé a mindennapokat.
Kifutok a kertbe, talán még utolérem, nem mehetett még messzire. Még látom, ahogyan pirosas ruhájába belekap a metsző szél, mikor eltűnik a zöldellő szőlőtövek mögött. Követem az egyre halványuló illatát, de a könnyed eső illat elenyészik a nagyszemű, bordó szőlőfürtök nehéz, édeskés illatában. Eltűnt. Az illat még egy pillanatig ott lebeg az orram alatt, a múltat idézve, de ez is elenyészik a Nyugati Szél haragos kiáltásában. Kezd kihűlni a világ. Fázom. Eltűnt a Nyár.

Grillezni jó, társaságban még jobb, barátokkal körülvéve pedig a legjobb A tegnap délután/este részese lehettem ennek az élménynek, amit tíz, számomra kedves emberrel oszthattam.

Valamikor réges-régen, még januárban, elhatároztam, hogy a nyár végén, mikor még kellemesen süt a nap, és a langyos esti szellő az elmúlt nyár emlékeiről mesél, megszervezek egy közös sütögetős összejövetelt. Azért ezt az időpontot választottam, mert most még elménk a nyár színeivel és illatával telített és az eljövendő szürke ősz még csak apró felhő a távoli horizonton. Szerettem volna még az utolsó nagy hajtás és őrület előtt egy könnyed, baráti estét. Remélem sikerült egy kevéskét megvalósítani terveimből, és aki eljött talán nem csalódott.
Pedig nem úgy indult az este, hogy itt most felhőtlen szórakozásnak nézünk elébe, ezt most értsétek szószerint. Ugyanis az időjárás valami furcsa oknál fogva mindig pont akkor mutatja a legrosszabb arcát, mikor vendégeim vannak. Nem történt ez most sem másként. Reggelre súlyos, sötét fellegek kezdtek gyülekezni az égen, ekkor még reménykedtem, hogy talán nem fogják elmosni a mi kis sütögetésünket. Reményemet táplálta és végül porig rombolta az álnok idő, mert egészen addig kitartott míg az első vendégek meg nem érkeztek, ahogy átlépték a ház küszöbét, elkezdett ömleni az eső, ami egészen késő estig meg nem állt. Hadd ne kelljen felvázolnom, hogy az izzó faszén és a zuhogó eső milyen viszonyban áll egymással. Mondhatni tűz és víz De én azért sem hagytam magam, ha egyszer már január óta ezt a napot tervezgettem, a grillkocsit már jó előre bekészítettem a garázsba, ahol egy csepp víz, nem sok, annyi sem érte.
A faszén begyújtásában és felizzításában felettébb nagy járatlanságot mutattam, ezért tanult kollégám – akit most nevezzünk mondjuk Zolinak – hathatós segítségével sikerült elérni a kívánt hőfokot. Mely hőfokon a gazdagon fűszerezett, vastag tarja szeletek füstölve, sercegve lassan, fokozatosan átsültek, miközben átjárta őket a páclé és a szén íze és illata A grillrácsra a húsok mellé került még negyedelt főtt krumpli, virsli, fűszeres grillkolbász, valamint apró fapálcikákra húzott hagyma-krumpli-hús trió. A fűszeres étkek mellé a kellemes köretet Niki biztosította egy fantasztikus krumplis remekkel, valamint a bátrabbaknak tüzes paprikás szósz is a rendelkezésükre állt. Hogy evés közben ki ne száradjunk, arról az italok széles választáka gondoskodott: üdiítő, sör, bor, tequila, ouzo, vodka, és még ki tudja mi várt arra, hogy az est folyamán beteljesítse végzetét. Azt hiszem senki nem maradt szomjas, viszont annak külön örülök, hogy nem alakult át általános ivászattá a buli
Miután mindenki jóllakott és szomját is csillapította előkerült egy pakli francia kártya és egy láda zseton, és kezdetét vette egy csendes kis pókerjátszma Csörgött a zseton, pörgött a kártya, repkedtek az all-in-ek
Végülis nagyjából éjjel két órakor a lakókörnyezetre való tekintettel véget ért a 2008-as nyárzáró grillparty. Köszönöm nektek, hogy eljöttetek, Gicának, Nikkancsnak, Kóczynak, Maninak, Kingának, Mitchnek, Szabinának, Norbinak, Nikinek és Zolinak. Remélem, lesz még alkalmunk megismételni ezt az összejövetelt. Ha máskor nem, hát diplomaosztó után feltétlen számítok rátok