[Sir]Bali » Archívum » #103 Esik

#103 Esik

Bali írta 2008/07/17 – 17:56

Esik. Megint. Szomorúan. Szürkén. Egyedül. Nézem. Van valami közös bennünk. Kitárom az ablakot. Hátratántorít az esőillat. A szél az arcomban csapja a vizet. Hagyom. Közben Chopin szól halkan. Halkan, szomorúan. Illik az esőhöz. Illik hozzám. Valahol megdörren az ég. Felhangosítom a zenét. Most ér a csúcsponthoz. Szeretem. Könnyű, mégis nehéz. Az eső alább hagy. Valahol megdörren az ég. Becsukom az ablakot. Esik. Ma is. Szomorúan. Szürkén. Egyedül. Esik.


szösszenet kategóriában | 3 komment »


3 komment “#103 Esik”


  1. rivera
    July 18th, 2008 at 10:46

    hangulatos kis iras, amugy meg ne huzd be magad fel a fejjel :)

  2. Bali
    July 18th, 2008 at 22:47

    Nem húzom be magam. Csak akkor, nagyon magával ragadott az eső, meg a zene. Ez lett belőle.

  3. Kikasz
    August 14th, 2008 at 09:07

    „Vigasztaló semmiségek. A víz, a lélegzés, az esti esők. Őket is csak az ismeri, aki magányos.”

Mondj valamit!