Miután véget ért nyári könyvtári gyakorlatunk, egy halk nyöszörgést hallottam. Eleinte nem tudtam honnan jön ez a zaj. Végülis hosszas keresgélés után rájöttem, hogy a hang a pénztárcámtól jön, mely már annyira porzik, hogy akár halálsikolynak is beillett a hang. Ezért hát egy napot sem vesztegetve még pénteken gyorsan elballagtam az egyik diákmunka szövetkezethez, gondolván talán egyszer nekem is lehet szerencsém. Hát lett Hétfőtől a Nyugat-Dunántúl Vizügyi és Környezetvédelmi Felügyelőség titkárságán segítek a mindennapi munkában. Ez a napi bosta bontását és iktatását jelenti, egy kis irattárban való kutakodással megfűszerezve, meg majd meglátjuk mi lesz még. Egyelőre a munkaviszony csak egy hétig szól, de talán esetleg lehet hogy tovább is maradhatok, hallottam erre utaló jeleket (jó kis képzavar). A fizetés se nem jó, se nem rossz, 400ft óránként, mondjuk az is igaz a munkában nem kell megszakadni. Tehát most egyelőre hős aktakukacot játszok

A nyári távlati tervek között szerepel az angoltudásom egy elfogadható szinte emelése, hogy októberben a nyelvvizsga sikeres legyen.

Nyaralás nem lesz, helyette fotózok sokat, erre-arra Ez legalább megmarad, a nyár meg elszáll…