A Mozilla a Firefox 3-mal szeretné felállítani az egy nap legtöbbször letöltött szoftver Guiness-rekordját. Segítsünk e derék srácoknak, csak katt a kép és ott Pledge now gomb után add meg az e-mail címed, ahova a nagy napon elküldik a linket.

Hajrá Mozilla, Hajrá Firefox

Nocturnal Rites: Still Alive
Like a thunder storm it’s breaking out
Won’t take another blow, and,
I’ll let you know
I’ll never kneel or falter
‘cause you are not the only
I’m not crawling back again
Read more »

Az előző postban összefoglalt gyereknap ugyan véget ért, de az események itt még nem álltak meg, szerencsére Könyvtári dolgaink végeztével Nikkancs, Gica és én felkerekedtünk és mindenki elindult hazafelé, de útközben kellemes beszélgetésbe kezdtünk és nem nagyon akaródzott egyikünknek sem csak elillanni a semmibe, ezért inkább letelepedtünk a múzeum-kertbe egy doboz fagyi társaságában, amit a közeli élelmiszerjellegű üzeltben vételeztünk. Azt még most sem tudom, hogyan sikerült eltüntetni a doboz egész tartalmát cirka 35 perc alatt, anélkül hogy akár egyikünk is rosszul lett volna, de valahogy mégis csak sikerült És igazából azt sem tudom, hogy tudtunk úgy két órát elbeszélgetni, hogy közben egyikünknek sem tűnt fel, hogy már ennyi ideje ott üldögélünk Mindenesetre nekem nagyon jól esett ez a kis dumálás Akár rendszert is csinálhatnánk belőle
De a napnak még itt sincs vége! Történt ugyanis, hogy Nikkancs meghívott egy extra erős chilis tacora. Először ugyan próbáltam finoman kihúzni magam a meghívás alól, mert hát ugye tanulni kell meg ilyenek, de mégiscsak sikerült meggyőzni, hogy megvárnak azok a határozott Riemann-integrálok És hát engedve a csábításnak, na meg az “extra erős chilis” jelzőkombinációnak, mégiscsak maradtam. A taco tényleg erős chilis volt, így extra nélkül. Legalábbis nekem nem marta le az ízlelőbimbóimat (blee, de hülye szó…), de ettől a ténytől eltekintve szuper finom volt Ha a másik oldalról nézzük, akkor meg éppen annyira csípett, hogy egy kicsit melegünk legyen, de az ízeket még érezzük. Ezen a hatáson enyhített egy kicsit a frissen felkarikázott kígyóuborka és a ropogós paprika. A tacotésztával nem vagyok kibékülve, sajna nem lehet úgy enni, hogy az értékes töltelék ne folyna szanaszerteszéjjel. Talán legközelebb meg lehetne próbálni pitatésztába tölteni, jó így meg már majdnem kebab, de az ízélményből valószínűleg nem vonna sokat le, sőt!
Szóval, Köszi csajok ezt a kellemes délutánt

A tegnapi nap után este/éjjel hazaérve úgy éreztem mintha újból élnék
Történt ugyanis, hogy Kingáék megkértek, hogy legyek olyan kedves és fotózgassam végig a BDK-ban tartandó projektmunkában megvalósuló gyermeknapot. Na egy ilyen kérésnek nem igen lehet ellenállni, szóval örömmel mondtam igent. Mondjuk egy kicsit aggasztott, hogy izgó-mozgó gyerekeket kell majd fényképezni szegényes fényviszonyok között a nem éppen erre tervezett apró kis kompaktommal. De hát egyszer élünk alapon belementem A képeket gépen nem néztem még meg, de talán lett egy-két jó, meg egy-két kevésbé rossz Előzetes félelmeim, pedig alaptalannak bizonyultak, ugyanis a gyerkőcök nem voltak annyira izgó-mozgók (jó persze rohangáltak, de nem az elvárásaimnak megfelelően), és a fények is jók voltak, köszönhetően a három hatalmas hársfának, ami a könyvtár előtt áll, és hűsítő árnyékot, valamint kellemesen tompított fény biztosított egész nap.
Ez a “kis” árnyék jól is jött, mert a délelőtt folyamán a lurkók sorversenyben mérhették össze tudásukat, és ügyességüket. Volt itt minden, a kézzel rajzolt órisápuzzle kirakásától, a lyukas szívószállal való szörpiváson át, a bekötött szemmű csokievésen keresztül, a versírásig minden. A gyerekek a “horgászatot” élvezték talán a legjobban. Ez abból állt, hogy a könyvtár előtti szökőkútba dobált kupakok közül az egyszínűeket kellett kihalászni egy inter-crosse ütővel A feladat nehézségét és szépségét az adta, hogy a kupakokat nem lehetett egyesével kiszedni, hanem össze kellett gyűjteni őket az ütőben, majd együtt kivenni, ami így első hangzásra nem bonyolult, de az inter-crosse ütőnek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy lyukas, és ezeken a lyukakon a kupakok szépen ki tudnak úszni
A nap slágere mindenképpen az arc- és testfestés volt, amit kedves rajos kolleginák (Nikkancs és Rita) szolgáltattak egész délelőtt. A nap végére nem marad olyan kiskölyök, akinek a kezén ne lett volna legalább egy minta, vagy az arca ne valamilyen állatá alakult volna át
Míg a szabadban folyt a versengés, addig bent a könyvtárban kézműveskedhettek a gyerekek. Ki-ki kedve szerint festhettett üvegfestékkel, fűzhetett gyöngyöt, fonhatott karkötőt, vagy éppen hajtogathatott napraforgót Kétségkívül a legnépszerűbb az üvegfestés volt, a nap végére egész szép kis kiállítás kerekedett az asztal melletti polcokon.
A nap végére a könyvtár előtti macskaköveket pedig beborították a színesebbnél színesebb macskakőaszfaltrajzok. Szebbnél szebb és kreatívabbnál kreatívabb rajzokat csodálhat meg az arrajáró, egészen az első esőig. Személyes kedvencem Bart Simpson, aki teljesen élethű, akárcsak a TV-ben
Összegzésképpen elmondhatom, hogy szerintem nagyon jól sikerült ez a gyereknap, jó kis feladatokkal sikerült lekötni a gyerekek érdeklődését, és sikerült egy kellemesen eltöltött napot biztosítani számukra. Szóval szép volt csajok Ami engem illet én is nagyon jól éreztem magam, és ha hasonló esemény lesz csak szóljatok és viszem gépet (remélhetőleg már az újat ) és dokumentálok. Köszönöm, hogy ott lehettem