Az előző postban összefoglalt gyereknap ugyan véget ért, de az események itt még nem álltak meg, szerencsére Könyvtári dolgaink végeztével Nikkancs, Gica és én felkerekedtünk és mindenki elindult hazafelé, de útközben kellemes beszélgetésbe kezdtünk és nem nagyon akaródzott egyikünknek sem csak elillanni a semmibe, ezért inkább letelepedtünk a múzeum-kertbe egy doboz fagyi társaságában, amit a közeli élelmiszerjellegű üzeltben vételeztünk. Azt még most sem tudom, hogyan sikerült eltüntetni a doboz egész tartalmát cirka 35 perc alatt, anélkül hogy akár egyikünk is rosszul lett volna, de valahogy mégis csak sikerült És igazából azt sem tudom, hogy tudtunk úgy két órát elbeszélgetni, hogy közben egyikünknek sem tűnt fel, hogy már ennyi ideje ott üldögélünk Mindenesetre nekem nagyon jól esett ez a kis dumálás Akár rendszert is csinálhatnánk belőle
De a napnak még itt sincs vége! Történt ugyanis, hogy Nikkancs meghívott egy extra erős chilis tacora. Először ugyan próbáltam finoman kihúzni magam a meghívás alól, mert hát ugye tanulni kell meg ilyenek, de mégiscsak sikerült meggyőzni, hogy megvárnak azok a határozott Riemann-integrálok És hát engedve a csábításnak, na meg az “extra erős chilis” jelzőkombinációnak, mégiscsak maradtam. A taco tényleg erős chilis volt, így extra nélkül. Legalábbis nekem nem marta le az ízlelőbimbóimat (blee, de hülye szó…), de ettől a ténytől eltekintve szuper finom volt Ha a másik oldalról nézzük, akkor meg éppen annyira csípett, hogy egy kicsit melegünk legyen, de az ízeket még érezzük. Ezen a hatáson enyhített egy kicsit a frissen felkarikázott kígyóuborka és a ropogós paprika. A tacotésztával nem vagyok kibékülve, sajna nem lehet úgy enni, hogy az értékes töltelék ne folyna szanaszerteszéjjel. Talán legközelebb meg lehetne próbálni pitatésztába tölteni, jó így meg már majdnem kebab, de az ízélményből valószínűleg nem vonna sokat le, sőt!
Szóval, Köszi csajok ezt a kellemes délutánt