A tegnapi nap után este/éjjel hazaérve úgy éreztem mintha újból élnék
Történt ugyanis, hogy Kingáék megkértek, hogy legyek olyan kedves és fotózgassam végig a BDK-ban tartandó projektmunkában megvalósuló gyermeknapot. Na egy ilyen kérésnek nem igen lehet ellenállni, szóval örömmel mondtam igent. Mondjuk egy kicsit aggasztott, hogy izgó-mozgó gyerekeket kell majd fényképezni szegényes fényviszonyok között a nem éppen erre tervezett apró kis kompaktommal. De hát egyszer élünk alapon belementem A képeket gépen nem néztem még meg, de talán lett egy-két jó, meg egy-két kevésbé rossz Előzetes félelmeim, pedig alaptalannak bizonyultak, ugyanis a gyerkőcök nem voltak annyira izgó-mozgók (jó persze rohangáltak, de nem az elvárásaimnak megfelelően), és a fények is jók voltak, köszönhetően a három hatalmas hársfának, ami a könyvtár előtt áll, és hűsítő árnyékot, valamint kellemesen tompított fény biztosított egész nap.
Ez a “kis” árnyék jól is jött, mert a délelőtt folyamán a lurkók sorversenyben mérhették össze tudásukat, és ügyességüket. Volt itt minden, a kézzel rajzolt órisápuzzle kirakásától, a lyukas szívószállal való szörpiváson át, a bekötött szemmű csokievésen keresztül, a versírásig minden. A gyerekek a “horgászatot” élvezték talán a legjobban. Ez abból állt, hogy a könyvtár előtti szökőkútba dobált kupakok közül az egyszínűeket kellett kihalászni egy inter-crosse ütővel A feladat nehézségét és szépségét az adta, hogy a kupakokat nem lehetett egyesével kiszedni, hanem össze kellett gyűjteni őket az ütőben, majd együtt kivenni, ami így első hangzásra nem bonyolult, de az inter-crosse ütőnek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy lyukas, és ezeken a lyukakon a kupakok szépen ki tudnak úszni
A nap slágere mindenképpen az arc- és testfestés volt, amit kedves rajos kolleginák (Nikkancs és Rita) szolgáltattak egész délelőtt. A nap végére nem marad olyan kiskölyök, akinek a kezén ne lett volna legalább egy minta, vagy az arca ne valamilyen állatá alakult volna át
Míg a szabadban folyt a versengés, addig bent a könyvtárban kézműveskedhettek a gyerekek. Ki-ki kedve szerint festhettett üvegfestékkel, fűzhetett gyöngyöt, fonhatott karkötőt, vagy éppen hajtogathatott napraforgót Kétségkívül a legnépszerűbb az üvegfestés volt, a nap végére egész szép kis kiállítás kerekedett az asztal melletti polcokon.
A nap végére a könyvtár előtti macskaköveket pedig beborították a színesebbnél színesebb macskakőaszfaltrajzok. Szebbnél szebb és kreatívabbnál kreatívabb rajzokat csodálhat meg az arrajáró, egészen az első esőig. Személyes kedvencem Bart Simpson, aki teljesen élethű, akárcsak a TV-ben
Összegzésképpen elmondhatom, hogy szerintem nagyon jól sikerült ez a gyereknap, jó kis feladatokkal sikerült lekötni a gyerekek érdeklődését, és sikerült egy kellemesen eltöltött napot biztosítani számukra. Szóval szép volt csajok Ami engem illet én is nagyon jól éreztem magam, és ha hasonló esemény lesz csak szóljatok és viszem gépet (remélhetőleg már az újat ) és dokumentálok. Köszönöm, hogy ott lehettem