Comments on: #82 Jövő (?)

By: Lili

Lili — Sun, 20 Apr 2008 08:57:00 +0000

Ezen én is sokat filóztam az útóbbi pár napban… én szeretnék együtt maradni a szerelmemmel, de neki is vannak tervei (továbbtanulás) és hogy mindkettőnknek jó legyen sokat kell “dolgozni” az egyeztetéseken. Én is sokat gondolkozom azon, hogy kellene egy egyetemi kiegészítő a tanár szakomhoz, mert végül is bármennyire is betoji, meg szerencsétlen tanárjelőlt vagyok szeretnék tanítíni (nem a magas jövedelemért…). Vagy munkát kellene találni… de hol? A külföldi munk nálam nem jöhet szóba, hiszen egy idegen nyelvet sem beszélek. Bár van olyan ismersöm, aki londinerként vagy eladóként dolgozik Londonban, és fél vagy egy év után, miután hozzászoktak a környezethez, meg a nyelv is megy nekik, bemerik váltani a diplomájukat. Igen is megy nekik, csak eleinte nem olyan munkát kell hajtani, ami a végzettségünknek megfelelő, hanem valami… egyszerűbbet.

By: Kóczy

Kóczy — Sat, 19 Apr 2008 22:29:09 +0000

Hát ez elég nehéz kérdés. Nehéz megmondani, hogy mi lesz egy év múlva. Az én esetemben még azt is, hogy lesz-e diploma. Szóval én úgy vagyok vele, hogy legyen diploma, aztán majd meglátjuk, addig amíg nincs meg a diploma igazából nem nagyon foglalkozok vele, hogy mi lesz utána. (Tudom, talán kellene…) Azon én is gondolkodtam, hogy majd kimegyek külföldre, de ez még szintén a jövő zenéje…

By: nikkancs

nikkancs — Sat, 19 Apr 2008 19:13:23 +0000

Én úgy vagyok vele, h mindenképpen ki fogok menni külföldre. Igen, nehéz feladni az itthont, de amikor már szüleim is azzal jönnek, h ha 10-20 évvel fiatalabbak lennének, simán kimennének, nem sokat gondolkodom rajta. Igaz,lehet nem fog bejönni. De a megélhetés kinnt még mindig biztosabbnak tűnik, mint itthon. Ha találsz munkát. Szerelem? nincs. Szülők? Nem minden a pénz, de szerintem egyenlőre úgy tudnám őket legjobban segíteni, ha eleget keresek, ami magyar viszonylatokban igencsak nehézkes. Barátok? Igen,a barátok. Már középiskolában is úgy voltam vele, hogy aki igazán a barátom, azzal keresni is fogjuk egymást, és ha nem is havonta tudunk leülni 1-1 traccspatira, a kapcsolat megmarad. Lehet nem lesz ugyanaz, de aki ismer, tudja, hogy ha szükség van rám, jövök,és nem állíthat meg senki.
Visszatérve: a jövő egy naagy kérdőjel számomra is, de próbálom magam biztosítani B-tervekkel. Nem tudom. Még csak nem is az a kérdés számomra, hogy milyen munkát szeretnék, hanem az hogy mi az a munka (ma) kis hazánkban,amiből meg lehet élni. Kényelmesen. Biztosítás nincs semmire, igaz. De hogy ennyire kilátástalan legyen… Nem feltétlenül akarok kinnmaradni, ha egyszer kijutok,félreértés ne essék. (Világlátás, tapasztalatszerzés,minden van mögötte.) De ha az életedben már nem kényszerszerűen döntesz(hitelek), az talán elég okot ad, hogy változtass sokmindenen.