#82 Jövő (?)
Bali írta 2008/04/19 – 18:58Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat a gondolat, mi lesz velem/velünk a jövőben. Itt most nem a távoli 40-50 év távlatára gondolok. Nem, mi lesz velünk, ha elvégezzük az iskolát? Mihez kezdünk? Ott állunk majd (jóesetben) egy diplomával a kezünkben, ami lehet hogy semmire nem lesz jó. Mit fogunk csinálni? Hol találunk állást? Találunk a végzettségnek megfelelő munkát? Kinek kell majd egy pályakezdő diplomás, 0 munkatapasztalattal? Vagy elmegyünk a mekdonálcba krumplit sütni minimálbérért? De akkor meg minek jártunk 4 évet főiskolára? Vagy esetleg szerencsét próbálunk és irány külföld? Ahol a minimálbér az itten diplomás színvonal? És ha nem jön be?
Annyi itt a kérdés, hogy én ezt az egészet hihetetlenül kilátástalannak tartom. Van még kb egy jó évünk aztán beleesünk a nagy magyar valóságba. A kőkemény valóságba, ahol az állam a fizetésed 35%-át kapásból lenyúlja mint adó, járulék, miegymás. Marad a végén jóesetben 70000ft, amiből ha ügyes vagy sikerül megélni az adott hónapban, de persze félretenni már nem marad semmi. De azért jó lenne saját lakásban/házban élni, nem albiban/szülőknél, de ennyiből esélyed nincs rá. Ellenben felvehetsz hitelt nyakló nélkül, 20-30-40 évre, és míg élsz nyögöd az adósságaidat a nehezen megkeresett aprócska fizetésedből. Bekerülsz a mókuskerékbe, amiből nincs kiút: reggel korán kelés, munka estig, hazazuhansz, vacsora, ágy, alvás, reggel korán kelés, munka estig…. Közben meg éppen élni nem lesz időd. A hétvégén mikor nincs meló, akkor is feketézel valamit, hogy ki tudd fizetni a hitelt/jelzálogot/személyi kölcsönt. Mert hát ezeket muszáj lesz felvenni, a gyereket valamiből ruházni kell, gáz- víz- és egyéb díjak meg a már a plafont verdesik, a fizetésed messze nem elég rá. Gyakorlatilag végigdolgozol 40-50 évet, az egész életed. De miért? Hogy a végén az állam pofán röhögjön és széttárt karokkal csak ennyit mondjon “Sajnáljuk, csődbe ment a nyugdíjrendszer”. Aztán akkor volt értelme tanulni, dolgozni, hogy a végén nyomorban és szegénységben aszalódj meg.
Igen, mondhatjátok, el lehet menni külföldre. Valóban, el lehet. De csak úgy hagyjál itt családot, barátot, szerelmet? Meg persze, ahhoz is pénz kell az elején, nem is kevés. Ki tud manapság friss diplomásként kipengetni mondjuk 300-400ezer ft-ot, hogy elkezdje a külföldi életet? Nem gond, majd veszünk fel hitelt… És mi van ha külföld sem egy Kánaán, ha nem jön össze ott sem a munka? Meg egyébként ott mindig is csak egy messziről jött idegen maradsz, egy kívülálló, egy külföldi. Igaz, ha sikerül akkor merőben más szinten fogsz élni talán mintha itthon maradtál volna.
Egy kicsit talán szélsőséges, az mit itt felvázoltam, de én most így látom ezt az egészet. Te, hogy vagy vele? Nálad hogy fest a jövő?
agymenés, suli kategóriában | 3 komment »
April 19th, 2008 at 20:13
Én úgy vagyok vele, h mindenképpen ki fogok menni külföldre. Igen, nehéz feladni az itthont, de amikor már szüleim is azzal jönnek, h ha 10-20 évvel fiatalabbak lennének, simán kimennének, nem sokat gondolkodom rajta. Igaz,lehet nem fog bejönni. De a megélhetés kinnt még mindig biztosabbnak tűnik, mint itthon. Ha találsz munkát. Szerelem? nincs. Szülők? Nem minden a pénz, de szerintem egyenlőre úgy tudnám őket legjobban segíteni, ha eleget keresek, ami magyar viszonylatokban igencsak nehézkes. Barátok? Igen,a barátok. Már középiskolában is úgy voltam vele, hogy aki igazán a barátom, azzal keresni is fogjuk egymást, és ha nem is havonta tudunk leülni 1-1 traccspatira, a kapcsolat megmarad. Lehet nem lesz ugyanaz, de aki ismer, tudja, hogy ha szükség van rám, jövök,és nem állíthat meg senki.
Visszatérve: a jövő egy naagy kérdőjel számomra is, de próbálom magam biztosítani B-tervekkel. Nem tudom. Még csak nem is az a kérdés számomra, hogy milyen munkát szeretnék, hanem az hogy mi az a munka (ma) kis hazánkban,amiből meg lehet élni. Kényelmesen. Biztosítás nincs semmire, igaz. De hogy ennyire kilátástalan legyen… Nem feltétlenül akarok kinnmaradni, ha egyszer kijutok,félreértés ne essék. (Világlátás, tapasztalatszerzés,minden van mögötte.) De ha az életedben már nem kényszerszerűen döntesz(hitelek), az talán elég okot ad, hogy változtass sokmindenen.
April 19th, 2008 at 23:29
Hát ez elég nehéz kérdés. Nehéz megmondani, hogy mi lesz egy év múlva. Az én esetemben még azt is, hogy lesz-e diploma. Szóval én úgy vagyok vele, hogy legyen diploma, aztán majd meglátjuk, addig amíg nincs meg a diploma igazából nem nagyon foglalkozok vele, hogy mi lesz utána. (Tudom, talán kellene…) Azon én is gondolkodtam, hogy majd kimegyek külföldre, de ez még szintén a jövő zenéje…
April 20th, 2008 at 09:57
Ezen én is sokat filóztam az útóbbi pár napban… én szeretnék együtt maradni a szerelmemmel, de neki is vannak tervei (továbbtanulás) és hogy mindkettőnknek jó legyen sokat kell “dolgozni” az egyeztetéseken. Én is sokat gondolkozom azon, hogy kellene egy egyetemi kiegészítő a tanár szakomhoz, mert végül is bármennyire is betoji, meg szerencsétlen tanárjelőlt vagyok szeretnék tanítíni (nem a magas jövedelemért…). Vagy munkát kellene találni… de hol? A külföldi munk nálam nem jöhet szóba, hiszen egy idegen nyelvet sem beszélek. Bár van olyan ismersöm, aki londinerként vagy eladóként dolgozik Londonban, és fél vagy egy év után, miután hozzászoktak a környezethez, meg a nyelv is megy nekik, bemerik váltani a diplomájukat. Igen is megy nekik, csak eleinte nem olyan munkát kell hajtani, ami a végzettségünknek megfelelő, hanem valami… egyszerűbbet.