Az egész úgy kezdődött, hogy sütött a nap. Kellemesen lágyan. Az emlékeim hátsó szegmenseiből halvány derengéssel fénylett elő a tavalyelőtti tavasz. Akkor lett ő az enyém. Emlékszem langyos meleg délután volt. Kezdtedben csak diszkréten szemeztünk egymással. Igyekeztem úgy szemlélni, hogy ne tűnjek túlságosan tolakodónak, de azért észrevegyen. De minden igyekezetem ellenére semmilyen reakciót nem tudtam kiváltani belőle. De nem adtam fel. Egyre közelebb és közelebb húzodtam hozzá. Ő nem akart, nem tudott elmenekülni előlem. Lassan, finoman megérintettem. Messziről is egész mutatós volt, de közvetlen közelről egészen elvarázsolt. Lágy vonalai és könnyed kerek formái levettek a lábamról. 8 gyönyörű kerekével és sárga-fekete színével egészen rabul ejtett ez a görkori (cccc, mást vártunk? ).
Már idestova majdnem két éve, hogy nálam van, de eddig még nem igazán volt alkalmam használni. Valahogy soha nem úgy jött ki a lépés. De tegnap délután elővettem a kicsikét, szépen lemostam róla ez eddig rárakódott koszt, megfordítottam az elhasználódott kerekeit, és felkészültem, hogy ezentúl többet fogom használni. Ha az idő is engedi ezentúl majd korin járok suliba.
A mai napon pedig éles bevetésére is sor került. Egészen elszoktam már tőle, rendesen megmozgatta az eltunyult izmaimat, na izomlázam az nincs, de azért kellemesen fárasztó. Korizni felér egy kalandtúrával. Főleg a városban. Amíg itthonról eljutottam a vasútállomásig az szinte szanatórium volt, ahhoz képest ami Szombathelyen várt rám. A járdák minősége valami kritikán aluli. Hihetetlen, hogy nem lehet úgy megtenni tíz métert, hogy ne kellene krátereket és hasadékokat kerülgetni, ez pedig folyamatos koncentrációt igényel, mert ugye nem kell ecsetelnem mi történik, ha beleszaldok egy ilyen gödörbe… Ehhez még hozzájön a gyalogosok abszolút és teljes kiszámíthatatlansága. Hihetetlen, de képesek úgy közlekedni, hogy az egész járdát elfoglalják, és persze szinte lehetetlen kitérni előlük, ha jobbra kerülnék tuti jobbra húzódnak, balra akkor balra. Az autósokkal nincs baj, többnyire azért megállnak a zebráknál és átengednek, jó persze van rá példa, hogy bunkók. Viszont a biciklisek, ők egy külön állatfaj. Csávó a zebrán olyan simán nekem jött, hogy majdnem mind a ketten felborultunk, mert hogy őrá biztos nem vonatkozik a KRESZ. Mennek össze-vissza ész nélkül, piroslámpa, zebra, kamion, nem számít! Persze akár közlekedhetnék az úttesten is és akkor nem kellene a zebrával törődnöm, de nem igazán lenne kedvem idő előtt rokkantnyugdíjasként végezni.
Mindenesetre korizni jó Relatív gyors közlekedési forma, nem foglal sok helyet, szinte bárhova magammal vihetem. Én ezentúl így közlekedem Szóval emberek Ti is vegyétek elő a korcsolyákat, tessék leporolni, aztán hajrá!