Akartam erről írni, de valahogy elsikkadt a tennivalók között. Szóval az van most, hogy lesz május 7.-én emapss játék. Ezt a közkönyvtáros szakirányt felvett hallgatók egy csapata szervezi, keresztül-kasul Szombathelyen. Lesz mindenféle jó kis feladat, meg program, meg jó sok séta. Lényeg a lényeg, hogy engem kértek meg, hogy dokumentáljam a diákokat játék közben. Először arra gondoltam, hogy biztos poénkodnak velem a csajok, még nevettem is rajta, de aztán mikor megkérdeztem a tanárnőtől sé ő is azt mondta, hogy ez komoly, na akkor egy kicsit megállt bennem az ütő De ez a rémület kb 0,00001 másodpercig tartott, aztán a helyét átvette egy izgatottsággal teli öröm és boldogság. Azért ez nekem hihetetlenül jóleső érzés volt, hogy rám gondoltak és komolyan azt szeretnék, hogy én csináljam végig Azóta már szinte számolom a napokat, mint anno gyerekkoromban karácsonyig Azért egy pici félsz még van bennem, lévén még soha nem csináltam ilyet, pláne nem felkérésre, de nagy reményekkel tekintek a jövőben, és remélem tudok majd használható fotókat készíteni…
Ami dolgok technikai oldalát illeti, sajnos még nincs meg DSLR-em (de dolgozok a projekten…), ezért Nikkancstól kölcsönkapok egy Olympus sp510uz-t. Első tapasztalatok alapján használható gépnek tűnik, a 10x-es optikai zoom mindenképpen jól jön majd, csak kár hogy ennyire kritikán aluli a képstabija. Ha jól tévedek, akkor sajnos nem optikai és nem CCD-mozgatásos stabi, hanem valami digitális hókusz-pókusz, ami iszonyatos vízfesték szerű képeket gyárt. Ezt leszámítva a gép szerintem meg fogja állni a helyét, memóriával remélem kitartok, 2giga azért csak elég lesz…
Szóval éljen május 7.-e Az eseményekről majd beszámolok részeletesen

Még egy fotós post, amire senki nem fog kommentelni

Az imént az alábbi beszélgetésnek lettem fültanuja:

Lány1: Hallod, mindjárt ZH-t írunk abból a könyvtáros órából, ahova senki nem jár be. Most kaptunk Nepunt üzenetet.
Lány2: Nem mondod! Ne máááá!
Lány1: De! Pedig annyira nincs értelme ennek az órának.

No, kérem így van a mai egyszeri főiskolás a könyvtári információkeresés oktatással. Feleslegsenek érzi, mert hogy minek? Úgyis ott van a szerencsétlen könyvtáros, az majd megkeres neki mindent. Az hogy véletlenül önállóan is megtalálja a referátumához az anyagot még csak fel sem merül a kis fejében…

Az utóbbi időben egyre többet foglalkoztat a gondolat, mi lesz velem/velünk a jövőben. Itt most nem a távoli 40-50 év távlatára gondolok. Nem, mi lesz velünk, ha elvégezzük az iskolát? Mihez kezdünk? Ott állunk majd (jóesetben) egy diplomával a kezünkben, ami lehet hogy semmire nem lesz jó. Mit fogunk csinálni? Hol találunk állást? Találunk a végzettségnek megfelelő munkát? Kinek kell majd egy pályakezdő diplomás, 0 munkatapasztalattal? Vagy elmegyünk a mekdonálcba krumplit sütni minimálbérért? De akkor meg minek jártunk 4 évet főiskolára? Vagy esetleg szerencsét próbálunk és irány külföld? Ahol a minimálbér az itten diplomás színvonal? És ha nem jön be?

Annyi itt a kérdés, hogy én ezt az egészet hihetetlenül kilátástalannak tartom. Van még kb egy jó évünk aztán beleesünk a nagy magyar valóságba. A kőkemény valóságba, ahol az állam a fizetésed 35%-át kapásból lenyúlja mint adó, járulék, miegymás. Marad a végén jóesetben 70000ft, amiből ha ügyes vagy sikerül megélni az adott hónapban, de persze félretenni már nem marad semmi. De azért jó lenne saját lakásban/házban élni, nem albiban/szülőknél, de ennyiből esélyed nincs rá. Ellenben felvehetsz hitelt nyakló nélkül, 20-30-40 évre, és míg élsz nyögöd az adósságaidat a nehezen megkeresett aprócska fizetésedből. Bekerülsz a mókuskerékbe, amiből nincs kiút: reggel korán kelés, munka estig, hazazuhansz, vacsora, ágy, alvás, reggel korán kelés, munka estig…. Közben meg éppen élni nem lesz időd. A hétvégén mikor nincs meló, akkor is feketézel valamit, hogy ki tudd fizetni a hitelt/jelzálogot/személyi kölcsönt. Mert hát ezeket muszáj lesz felvenni, a gyereket valamiből ruházni kell, gáz- víz- és egyéb díjak meg a már a plafont verdesik, a fizetésed messze nem elég rá. Gyakorlatilag végigdolgozol 40-50 évet, az egész életed. De miért? Hogy a végén az állam pofán röhögjön és széttárt karokkal csak ennyit mondjon “Sajnáljuk, csődbe ment a nyugdíjrendszer”. Aztán akkor volt értelme tanulni, dolgozni, hogy a végén nyomorban és szegénységben aszalódj meg.

Igen, mondhatjátok, el lehet menni külföldre. Valóban, el lehet. De csak úgy hagyjál itt családot, barátot, szerelmet? Meg persze, ahhoz is pénz kell az elején, nem is kevés. Ki tud manapság friss diplomásként kipengetni mondjuk 300-400ezer ft-ot, hogy elkezdje a külföldi életet? Nem gond, majd veszünk fel hitelt… És mi van ha külföld sem egy Kánaán, ha nem jön össze ott sem a munka? Meg egyébként ott mindig is csak egy messziről jött idegen maradsz, egy kívülálló, egy külföldi. Igaz, ha sikerül akkor merőben más szinten fogsz élni talán mintha itthon maradtál volna.

Egy kicsit talán szélsőséges, az mit itt felvázoltam, de én most így látom ezt az egészet. Te, hogy vagy vele? Nálad hogy fest a jövő?

Szolgálati közlemény következik.
Szeretném cáfolni azokat az állításokat, miszerint az évfolyam anyagelhelyező és gyűjtő oldala már nem működne. Az oldal él és virul, elérhetősége még mindig a http://bdfcuccok.try.hu. Valamint visszautasítom azokat az állításokat, miszerint nem fejlődik az oldal. Ez az oldal értetek és miattatok van. Ti tartjátok fent, csak úgy működhet, ha a megosztani szándékolt anyagot elkülditek nekem a bdfcuccok@gmail.com címre. A kapott anyagot igyekszem még aznap vagy másnap feltölteni. Nyilvánvalóan meg lehetne ezt jobban is oldani, adhatnék mindenkinek admin jogot, csak lehet, hogy az értelmes tartalmon kívül sok szemét is felkerülne. Ezért kérnélek Téged, ha valami olyasminek vagy birtokában, amiről úgy véled társaid hasznára válna, ne habozz elküldeni a bdfcuccok@gmail.com-ra!

Szóval mégegyszer: az oldal működik

Köszönöm

Az egész úgy kezdődött, hogy sütött a nap. Kellemesen lágyan. Az emlékeim hátsó szegmenseiből halvány derengéssel fénylett elő a tavalyelőtti tavasz. Akkor lett ő az enyém. Emlékszem langyos meleg délután volt. Kezdtedben csak diszkréten szemeztünk egymással. Igyekeztem úgy szemlélni, hogy ne tűnjek túlságosan tolakodónak, de azért észrevegyen. De minden igyekezetem ellenére semmilyen reakciót nem tudtam kiváltani belőle. De nem adtam fel. Egyre közelebb és közelebb húzodtam hozzá. Ő nem akart, nem tudott elmenekülni előlem. Lassan, finoman megérintettem. Messziről is egész mutatós volt, de közvetlen közelről egészen elvarázsolt. Lágy vonalai és könnyed kerek formái levettek a lábamról. 8 gyönyörű kerekével és sárga-fekete színével egészen rabul ejtett ez a görkori (cccc, mást vártunk? ).
Már idestova majdnem két éve, hogy nálam van, de eddig még nem igazán volt alkalmam használni. Valahogy soha nem úgy jött ki a lépés. De tegnap délután elővettem a kicsikét, szépen lemostam róla ez eddig rárakódott koszt, megfordítottam az elhasználódott kerekeit, és felkészültem, hogy ezentúl többet fogom használni. Ha az idő is engedi ezentúl majd korin járok suliba.
A mai napon pedig éles bevetésére is sor került. Egészen elszoktam már tőle, rendesen megmozgatta az eltunyult izmaimat, na izomlázam az nincs, de azért kellemesen fárasztó. Korizni felér egy kalandtúrával. Főleg a városban. Amíg itthonról eljutottam a vasútállomásig az szinte szanatórium volt, ahhoz képest ami Szombathelyen várt rám. A járdák minősége valami kritikán aluli. Hihetetlen, hogy nem lehet úgy megtenni tíz métert, hogy ne kellene krátereket és hasadékokat kerülgetni, ez pedig folyamatos koncentrációt igényel, mert ugye nem kell ecsetelnem mi történik, ha beleszaldok egy ilyen gödörbe… Ehhez még hozzájön a gyalogosok abszolút és teljes kiszámíthatatlansága. Hihetetlen, de képesek úgy közlekedni, hogy az egész járdát elfoglalják, és persze szinte lehetetlen kitérni előlük, ha jobbra kerülnék tuti jobbra húzódnak, balra akkor balra. Az autósokkal nincs baj, többnyire azért megállnak a zebráknál és átengednek, jó persze van rá példa, hogy bunkók. Viszont a biciklisek, ők egy külön állatfaj. Csávó a zebrán olyan simán nekem jött, hogy majdnem mind a ketten felborultunk, mert hogy őrá biztos nem vonatkozik a KRESZ. Mennek össze-vissza ész nélkül, piroslámpa, zebra, kamion, nem számít! Persze akár közlekedhetnék az úttesten is és akkor nem kellene a zebrával törődnöm, de nem igazán lenne kedvem idő előtt rokkantnyugdíjasként végezni.
Mindenesetre korizni jó Relatív gyors közlekedési forma, nem foglal sok helyet, szinte bárhova magammal vihetem. Én ezentúl így közlekedem Szóval emberek Ti is vegyétek elő a korcsolyákat, tessék leporolni, aztán hajrá!