Agyhalott vagyok, kész, engem nem erre hitelesítettek. Most jövök Számítógépes hálózatok nevű tárgyról. Feladatként a diákok még a félvév elején azt kapták, hogy egy adott témából tartsanak előadást a csoporttársaiknak. Az órák anyaga és tárgya ezek az előadások. Ma is volt szerencsém(?) végighallgatni vagy 6 darabot. Bár ha tudom, hogy ennyire lenulláz agyilag akkor inkább messzire elfutok. A hatból egyedül Kriszti és Tamás produkált szerintem értékelhetőt. Ellenben a többiek teljesítményét figyelembe véve, ha én lettem volna a tanár akkor az első két perc után kizavartam volna őket az óráról. Hogy miért? Mert amit csináltak, az kérem szépen, nem előadás volt. Mert szerintem az nem előadás, hogy összeszedek innen-onnan négy oldalnyi szöveget és azt egy prezentációba beszuszakolom, aztán felolvasom a prezentáció diáit. De ez még csak-csak elment volna, de az hogy előadás közben végig vihogva és röhögcsélve próbálok meg beszélni, azért az már egy kicsit talán durva. De azt mondom még ezt is lehet, mert hát istenem vicces szó az hogy ratifikálni. De szerintem az már a pofátlanság teteje, hogy egyesek úgy jönnek be előadást tartani, hogy előadás közben látják először a szöveget, és próbálják meg nagy nehezen kisilabizálni, hogy vajon mi is lehet odaírva, felkészületlenségüket röhögéssel próbálva ellensúlyozva.

Jó persze tudom, nyilván nem vagyok én senki ahhoz, hogy bárkit is megítéljek, csak ez most kicsit kivágta biztosítékot… Lehet megkövezni…