Read more »

Mostanában nagyon beindult az inter-crosse promotálása Múlt héten szerdán az Index.hu-tól voltak itt hárman, fotóztak, videóztak, készült rólunk sok-sok kép, és egy video is, és állítólag majd valamikor egy cikk is megjelenik az indexen, türelmetlenül várjuk. Amint megvan majd ide is jól bepostolom
Hétfőn a CoolTv CoolParty című műsorában voltunk vendégek a csapattal, illetve annak kivonatával A felvétel egész jól sikerült, eltekintve attól, hogy sajnos nagyon rövid időt kaptunk, és 2×3 percben nem igazán lehet bemutatni egy sportot sem, egy olyat meg főleg nem, amit Magyarországon csak Szombathelyen játszanak. Ehhez kapcsolódik egy szerintem tipikusan pesti jellemző. A műsorban nem csak az inter-crosseról, hanem más különleges sportról is szó volt. Szóba elegyedtünk a floorball csapat képviselőivel, akiktől megkérdeztem, hogy honnan jöttek. Miután felocsúdtak a kérdés abszurditása miatti döbbenetből, magátólértetődő természetességgel felelték, hogy ők bizony Budapestről jöttek, honnan máshonnan?, még a kérdés is értelmetlen. Ennél már csak az volt jobb, mikor elmondtuk, hogy mi pediglen Szombathelyről jöttünk. Azt az arcot látni kellett volna, az abbéli hitetlenség, döbbenet és csodálkozás rajzolódott ki rá, hogy pesten kívül is élnek emberek, mi az hogy élnek, még különleges sportot is űznek
Visszakanyarodva a felvételhez, sajnos a stúdiót nem arra tervezték, hogy “lepkehálós” emberkék dobálózzanak benne. Így igazán nem tudtuk megmutatni, milyen is mondjuk egy 30 méteres erősen meglőtt passz, vagy hogyan is néz az ki mikor az ütőt a levegőben feldobva megforgatva és utána elkapva lő kapura a támadó, vagy hogy milyen az amikor a kapusról kippantanó labdára négyen csapnak le, vagy az mikor a kapus kirobban a helyéről, hat métert csúszik hogy a támadót szinte elsodorva megszerezze a labdát Ezektől eltekintve a dolog jól sült el, a két műsorvezetőnek nagyon tetszett az inter-crosse (reméljük valóban és nem csak protokollból mondták…)
Azon kívül, hogy promoztunk, egy kis bepillantást is nyertünk abba, hogyan zajlik egy élő felvétel. Mindenki jön-megy, intézkedik, a műsoridő másodpercre pontosan beosztott, egy pillanatra nincs megállás, valóban nagyon pörögnek ott a dolgok

Progon ülök. Körülöttem emberek, olyannyira, hogy telel van az 1-es labor. Most ha még valaki jönne neki nem lenne hely. No de hát ezzel nem lenne semmi baj, így van ez jól. De amiért írom ezt a postot, az a notebookos emberek. Vannak itt hárman-négyen. Nem, nem irigylem tőlük, nincs velük semmi bajom, de tényleg. Csak talán lehet, hogy a notebook-kal nem rendelkező emberek elől nem kellene elfoglalni a helyet. Ahhoz amit most tanulunk nincs szükség internetre, simán leülhetnének a fotelokra oldalra. No, mindegy. Füstölgök itt magamban…

Egy társasjátékot kerestem. A legjobb emlékeim szerint az egyik szekrényem mélyen ástam el még 3 évvel ezelőtt mikor felújítottuk a szobám. Fogtam magam és elkezdtem kipakolni a dolgokat belőle, de nem a játékot találtam meg hanem az elfeledettnek hitt gyermekkorom. Ahogy egyre több és több dolog került elő, egyre több emlék köszönt vissza abból az időből, amikor még csak hírét sem ismertem a vizsgáknak, határidőknek, mikor a tanulás annyi volt, hogy megírtam a matekleckét. Megtaláltam az üvegszekrényben sorakozó Legok összeszerelési útmutatóját. Régen mennyit játszottam velük, szétszedtem őket, hogy egy másik verziót építsék, aztán egy harmadikat. Ma meg csak ott állnak az üveg mögött, várva egy szebb kor hajnalát, mikor majd újra kézbe veszi őket valaki, hogy valami egész mást alakítson belőlük.
Találtam még sok-sok társasjátékot, autóskártyát, Gameboy-t kazettákkal, távcsövet, a régi discmanem. Mind-mind olyan dolgok mik régi időket idéznek. Időket mikor minden nyarat a nagyszülőknél töltöttem. Emlékszem a papával el szoktunk biciklizni szépen ráérősen a “hegybe”, ott megettük az ebédet amit vittünk magunkkal, élveztük a fák és az erdő csendjét, aztán hazatekertünk. Ohh, de régen volt, azóta a hegyet privatizálták, papa is meghalt, én meg nem járok már kirándulni. Egyer inkább úgy érzem, elkezdtem a felnőtt kor felé haladni. Mostanság egyre jobban foglalkoztat, mi lesz a jövőben, ha végzek a sulival. Merre tovább? De ez a kérdés túlmutat e post keretein…

No, megyek visszapakolom a gyerekkorom a szekrénybe, nehogy még elvesszen itt a nagy rohanásban. Aztán alkalomadtán majd újra előásom