Egy társasjátékot kerestem. A legjobb emlékeim szerint az egyik szekrényem mélyen ástam el még 3 évvel ezelőtt mikor felújítottuk a szobám. Fogtam magam és elkezdtem kipakolni a dolgokat belőle, de nem a játékot találtam meg hanem az elfeledettnek hitt gyermekkorom. Ahogy egyre több és több dolog került elő, egyre több emlék köszönt vissza abból az időből, amikor még csak hírét sem ismertem a vizsgáknak, határidőknek, mikor a tanulás annyi volt, hogy megírtam a matekleckét. Megtaláltam az üvegszekrényben sorakozó Legok összeszerelési útmutatóját. Régen mennyit játszottam velük, szétszedtem őket, hogy egy másik verziót építsék, aztán egy harmadikat. Ma meg csak ott állnak az üveg mögött, várva egy szebb kor hajnalát, mikor majd újra kézbe veszi őket valaki, hogy valami egész mást alakítson belőlük.
Találtam még sok-sok társasjátékot, autóskártyát, Gameboy-t kazettákkal, távcsövet, a régi discmanem. Mind-mind olyan dolgok mik régi időket idéznek. Időket mikor minden nyarat a nagyszülőknél töltöttem. Emlékszem a papával el szoktunk biciklizni szépen ráérősen a “hegybe”, ott megettük az ebédet amit vittünk magunkkal, élveztük a fák és az erdő csendjét, aztán hazatekertünk. Ohh, de régen volt, azóta a hegyet privatizálták, papa is meghalt, én meg nem járok már kirándulni. Egyer inkább úgy érzem, elkezdtem a felnőtt kor felé haladni. Mostanság egyre jobban foglalkoztat, mi lesz a jövőben, ha végzek a sulival. Merre tovább? De ez a kérdés túlmutat e post keretein…

No, megyek visszapakolom a gyerekkorom a szekrénybe, nehogy még elvesszen itt a nagy rohanásban. Aztán alkalomadtán majd újra előásom