Január 7.-e van. A karácsonyi bejglimérgezésből már mindenki felgyógyult, a szilveszteri buli nyomai is eltűntek már (gyomrunk már nem ég, a hányást is felmostuk). Az egyszeri főiskolás, oppardon, EGYETEMISTA megpróbál jegyet beíratni, illetve aláírást szerezni egyes tárgyakból. Ohh, de mily naiv is szegény egyetemistánk. Hiába gondolja úgy, hogy hétfő van, amit egyes jobb helyeken valami munkanap, vagy hasonló idióta névvel illetnek, ez itt a nyugati régióban egyáltalán nem azt jelenti, hogy bárkit is el tudna érni ezen az átkozott csodálatos főiskolán, vagy egyetemen, vagy akárhol. Hiába kopogtat az ajtókon, hiába vár arra hogy esetleg kinyitja valaki, mindenhol csak a csend felel. Fogadóóra vagy elérhetőségi időpontok még csak véletlenül sincs sehol kiírva. Ezt a békát még talán le is nyelné csoró diák, mert legyen, ok nem vizsgáztat ma az a tanár minek legyen itt. De azt már valahogy nehezére esik elhinni, hogy egy olyan tárgyból, amiből már elvileg(!) december közepén sikeresen gyakorlati jegyet szerzett, még azt sem tudták a magasságos Neptunba beírni. Persze erre az a válasz, hogy hagyja itt az indexét majd beírja a tanárúr/nő. Ez még járható út is lenne, ha nem csak egy tárgyat kellene hajkurászni, ha nem lenne semmi más, amiből jegy kellene, meg ha úgy egyébként egyetemistánk nem vizsgázna semmiből, meg különben is minek neki index…

ARRRGRRRHHHH!!! Éljen a bürökrácia!