… egy ilyen jószág:

2 éve már hogy egy ilyet nyúzok . Kezes kis gép, szép képeket csinál, manual módban gyakorlatilag minden állítható rajta, csak hát kezdem érezni a határait (most ez lehet hogy nagyképű duma, de tényleg ). Legfőképp a kicsi objektív ami zavar, gyengébb fényviszonyok mellett már makacsul vakuzni akar, ami azért zavaró, mert annyira szerencsétlen vakut kapott szegény gép, hogy az szörnyű. A vaku elsütése után kb 5 másodpercig nem lehet semmit kezdeni a géppel, mert újra kell tölteni a villantót. Mondjuk ez egy születésnap vagy akármilyen esemény fotózásakor felettébb bosszantó, szerencsétlen fénykép alanyoknak hosszú másodperceket kell végigvigyorogni mire feltölt a vaku. Ez a vaku mizéria talán kezelhető lenne az ISO-értékek feljebb tornázásával, de sajna csak ISO400-ig tud a kicsike, és már akkor is eléggé zajos lesz a kép. Ami ugye kezelhető lenne okos kis software-ekkel, de az meg már utómunka meg különben is, bleeee Szóval nem egy rossz gép ez az a510, csak hát eljárt felette az idő. Amint a financiális helyzetem lehetővé teszi (kb 20 év múlva ) azonnal beszerzek egy SLR gépet és akkor rettegj világ mert mindenhová azzal fogok járni

Egyébként mostanában újra felfedeztem a fotózás csodáit, mondjuk ez lehet annak köszönhető, hogy végre rászántam magam és vettem 4db új akksit, és most már nem kell azzal a kínos pillanattal szembesülnöm, hogy a legjobbkor fogy ki mind a 4 :/ ahogy ez megtörtént velem Londonból hazafelé repülve, pont amikor az Alpok felett repültünk el, annyira gyönyörű volt, de annyira, és én nem tudtam megörökíteni, mert mind a 4 nyavajás pont akkor adta fel, ezt a mai napig bánom de egy-két képet azért sikerült ellőni, amiket meg is osztok veletek

Onnan fentről minden annyira más. Amikor a felhők felett repültünk, akkor minden annyira nyugodt volt és békés. Ha nem hallottam volna a gép zaját, egész lebegésnek tűnt volna a szürke pihe-puha pamacsok felett és a kékbe vesző végtelen között. Egyszerűen mesés volt. Nem értem azokat, akik rettegnek a repüléstől, ettől nem kell félni, vagy ha félsz is csak ki kell nézni az ablakon és abban a pillanatban minden félelmed elszáll, és átveszi a helyét a csodálat, az ámulat és a hitetlenség keveréke. Csodás amit látsz, és nem találsz rá szavakat, de ugyanakkor nem is hiszed el, hogy ez az a Föld, amiről pár perce felemelkedtél. Pedig az

Lehet hogy kicsit kusza lett ez a post, de most már így marad