Igen, havat akarok! Szeretném már ha esne. Szép, nagy, mindent beborító, hófehér pelyhekben. Havat akarok látni újra. Elegem van a haldokló fákból, elegem van a sok színből, a gyilkos szélből, a sötét és komor felhőkből. Legyen már végre újra csendes, nyugodt és békés hideg tél. Fedjen végre mindent hófehér lepel, tűnjön el a sár, a lehullott levél. Újra szeretném hallani ahogy a hó halkan ropog a lábam alatt miközben a fagyos hajnalban sietek a vasútállomásra. Legyen újból Tél!

Nem, nem konyhai technikákról lesz most szó hanem az opensource programok csodálatos világáról illetve az opensource és az ingyenes programok csodálatos világáról. Az utóbbi időben azon vettem észre magam, hogy jóformán csak nyílt és ingyenes progikat használok, ez persze nem baj, sőőőőt. Sokkal jobb érzés ingyenes progikat használni, mint a fizetős alternatíva crack-je után kajtatni. És az egészben az a legjobb, hogy ezek gyakran többet és jobban tudnak mint a fizetős társaik. Pl. Msn-hez a Pidgint (ha nem akarsz GTK+-ot telepíteni használd a portable verzioját), IRC-re HydraIRC-t, netezeni a Firefox-ot, filmet nézni a VLC-t, képnézegetésre a Picasa-t és az IrfanView-t, torrentezni a utorrent-et. Mondjuk a sors fintora, hogy ezt mind windows alól teszem Múlt héten rendszertelepítés közben eljátszottam a gondolattal, hogy esetleg feldobok egy Kubuntu-t, de ez meg is maradt gondolati szinten. Örülök, hogy a windowst kiismertem már valamennyire, nem igazán lenne kedvem meg időm sem egy másik oprendszert feltérképezni. Ja, igen, ahol fincsi kis ópenszósz progikat találni: a kód kovácsműhely

Ti hogy vagytok vele? Crackelt Fizetős, vagy ingyé?

Juhéj! Örvendjünk, és mulatozzunk, áldassák a Magasságos HÖK neve! Végre valahára, hosszú és nélkülözésekkel teli várakozás után végre megjött! Bár hogy mi tartott ennyi ideig az számomra rejtély, valaki bennfentes közölhetné. Az a gyanú még csak fel sem merül bennem, hogy a HÖK netán szándékosan tartaná vissza az ösztöndíjat és a (nem kevés) pénz kamatát meg eltenné zsebre. Áááá, biztos nem! Mindegy, ne firtassuk, lényeg hogy itt van, bár a számlámra még nem jött meg, de az már mindenképp jó hír, hogy a Neptunban már látszik, szóval ezt már nem lehet elsumákolni. Ami magát az összeget és annak számítási módját illeti, az már nem is felháborító, hanem inkább nevetséges. Mi, utolsó 2 szakos mohikánok sok órával, még több beadandóval, és tanulnivaló ha megfeszülünk akkor esetleg, mondom, esetleg el tudjuk érni a bűvös 4,91-es határt, hogy a legmagasabb díjkategóriába essünk, ez 27000ft. Na már most, aki egyszakosként lébecol errefelé, heti 2, jóesetben 3 napot, azoknak szakátlag van. Olyan átlagok és olyan összegek vannak, hogy az tényleg vicces, pl matek szakon 2,73-ra 38000ft, vagy anglisztika szakon 3,33-ra 45200ft (ez a mostani top), szóval eszméletetlen. Félreértés ne essék, én nem sajnálom tőlük ezt az összeget, csak ez nagyfokú aránytalánság zavar. Az, hogy míg mi a két szakkal szívunk mint a torkosborz, addig ők vígan élik életüket, és elteszik a nagy lét minden hónapban.

Most itt vagyok fent a 2. emeleten a Forrásközpontban. Meglepetésemre és megelégedésemre a következő szöveg olvasható minden számítógép monitorjára ráragasztva: “Az olvasóterem a könyvtár csendes övezete, kérjük tartsa tiszteletben! Hangoskodással ne zavarja mások munkáját”. Azért ez aranyos És teljesen jogos! És most mintha talán egy kicsit csendesebb lenne itt, bááár nem sokkal….

Idő? Idő! Szükségem lenne rá. Nagyon. Talán mindennél jobban. De nincs. Mióta főiskolás vagyok azóta nincs. Olybá tűnik, mintha minden napot megkurtítottak volna sok-sok órával. Furcsa dolog ez. Vannak pillanatok, mikor úgy érzem, hogy ha 36 órából állna egy nap az sem lenne elég, de van olyan is, hogy 5 perc is nehez akar eltelni, és azt kívánom bárcsak felgyorsíthatnám az egészet. Most itt állok a hét elején, de már most nem tudnék egy óra szabadidőt mondani. Megfulladok. Írjál beadandót, munkanaplót, készülj tanításra, zh-ra, segíts otthon, próbálj meg mindenkinek megfelelni. Azt hiszem megint összegyűltek a dolgok. És igen, idepostolok ahelyett hogy azt a tetves mikrotanítást írnám… És persze azt is tudom, hogy mindenkinek, hozzám hasonlóan, sok feladata van, de van aki be tudja osztani az idejét. Mindig is irigyeltem azokat, akik nem hagynak mindent az utolsó pillanatra. Most betábláztam az őszi szünetet, de már előre tudom, hogy nem fogom tudni betartani. És persze majd egy nap alatt akarom megváltani a világot… Aztán meg jön majd az epekedve várt téli rém, a vizsgadidőszak. Reggel felkelsz, tudod, hogy tanulnod kéne, mert különben csúfos bukás lesz a vége, de valahogy nem visz rá a lélek, és helyette minden mással foglalkozol, aztán azon kapod magad, hogy francba már megint este 8 van, és egy betűnyit sem tanultál. És ez így megy nap nap után, egyre jobban becsavarodsz, eluralkodik rajtad a pánik és az utolsó két napban akarod behozni a féléves lemaradást. És másnap a vizsgán imádkozol mindenkihez, aki szent, vagy éppenséggel nem, bízol a jó szerencsében, a tanárban, a többiekben. De aztán végül mégis elbuksz. Mert ugye nem lehet egy nap alatt megváltani a világot, valami Jézus nevű emberke megpróbálta, bele is halt szegény. Végül hajrá UV, valahogy azért csak sikerül, második UV-ra. A kettessel az indexedben megfogadod, hogy következő félévben máshogy lesz, hogy folyamatosan tanulsz. De ugyanmár, kit akarsz te átverni?! Persze, hogy megint mindent az utolsó napig halogatsz, és minden kezdődik előről. Azt hiszem most valahol itt tartok.